Majd tíz évvel Hunter S. Thompson öngyilkossága után fia, Juan F. Thompson megírta, milyen volt az élet apjával, hogyan tanulta meg elfogadni azt az embert, akiről tudta, hogy sosem fog megváltozni, és azt a hosszú utat is, ami alatta két férfi végül megbékült egymással. Stories I Tell Myself című memoárjában füstben úszó, rövid nappalokról és hosszú, részeg éjszakákról, híres barátokról és csodálókról, pénzügyi bizonytalanságról, és egy paradox Hunter S. Thompsonról írt.
Az ifjabb Thompson a néha galádnak és hűtlennek titulált memóriájára hagyatkozva 41 lenyűgöző és félelmetes év krónikáját vetette papírra a saját születésétől az apja nem mindennapi temetéséig, ahol az író hamvait egy ágyúból lőtték ki. Megírta a Woody Creek-i éveket a fegyverhalmokkal az Owl Farmon és a lőszerekkel a konyhaszekrényben, iskolaéveit, az időszakot, amit a család Ken Kesey-vel és a Pokol Angyalai nevű bandával töltött, vagy épp a folkénekes Jimmy Buffett drogokban tobzódó esküvőjét. Memoárjáról a Salon kérdezte, ezek voltak az interjú legérdekesebb állításai.
- Juan F. Thompson azért most, ennyi évvel apja halála után jelenteti meg a könyvet, mert 9 évig tartott, amíg megírta. Korábban még sosem írt könyvet, úgyhogy fogalma sem volt, mekkora feladatra vállalkozik.
- Az első draftot egy év alatt írta meg, de sokkal nehezebb volt írnia az apjáról, és a saját múltjáról, mint gondolta, és néha hosszú szüneteket kellett tartania. Úgy érzi, ha egy év alatt befejezte volna a könyvet, nagyon egyoldalú lett volna a végeredmény.
- Azokban az emberekben, akik közel álltak Hunter S. Thompsonhoz, volt egy nagyfokú lojalitás az irányába. Meg kellett védeniük az írót, hűségesnek kellett lenni hozzá, és neki szüksége is volt a védelemre. Eltartott egy ideig, amíg Juan F. Thompson rájött, hogy az apja halála után már nem kell eleget tenni ennek a kötelezettségnek. Sokkal fontosabb, hogy azt mondja, amit ő tapasztalt, és ne azt, amit az apja akarna, hogy mondjon. Ha még mindig élne, akkor megírni és megjelentetni is sokkal nehezebb lett volna ezt a könyvet. Az idősebbik Thompson valószínűleg elég rémült és dühös lenne a könyv láttán, sőt még zavarba is jönne, mert foglalkoznia kéne a következményekkel.
- Juan F. Thompson egész életében Hunternek és Sandynek szólította a szüleit.
- Hunter S. Thompson egy ideig Dél-Amerikából tudósított, és bár a Thompson családban az volt a szokás, hogy mindenki valami szép, tradicionális nevet választ a gyerekeinek, ő a Juant választotta. A fiú középső neve Fitzgerald lett, ami valószínűleg egyszerre volt tisztelgés az elnök és az író előtt. Ráadásul a Juan Fitzgerald Thompson még jól is hangzott, a ritmus pedig nagyon fontos volt az írónak.
- Az, hogy Juan F. Thompson IT-szakemberként éli a teljesen normális coloradói életét, egyfajta lázadásnak tekinthető. Mivel családja állandó anyagi bizonytalanságban élt, a rendes állás nagyon fontos volt neki, és mivel nem akart úgy élni, mint az apja, már kamaszkorában sem nagyon ivott vagy drogozott. Hunter S. Thompson meglepődött, de örült, hogy a fia látszólag teljesen normális felnőtt lett.
- Hunter S. Thompson személyiségének egyik legnagyobb paradoxonja az volt, hogy bár nagyon tudott törődni másokkal, mégis rendkívül énközpontú ember volt. A legapróbb provokációra is dührohamot kapott, amit fia még felnőttként is nagyon ijesztőnek talált.
- A két Hunter közös hobbija a fegyvertisztogatás volt. Juan F. Thompson tisztította meg azt a .45-öst is, amivel az apja másnap megölte magát. Amikor meghalt, a fiú és családja (felesége Jen és fia Will) az Owl Farmon álló házban tartózkodott. Azt, hogy az apja megvárta a látogatásukat a tettével, egyfajta szeretet-megnyilvánulásnak gondolja.
- Hunter S. Thompson valószínűleg azért várta meg őket, hogy ne kelljen egyedül meghalnia, és hogy még véletlenül se a rendőrség, vagy idegenek találják meg a holttestét.
- Juan F. Thompson pontosan tudta, hogy az apja fegyverrel lesz majd öngyilkos, mert ő sosem rejtette ezt véka alá. Csak a napra kellett várni, amíg megteszi. Megállítani esélyük sem lett volna.
- Ahogy a fia öregedett, úgy fiatalodtak a Hunter S. Thompson mellett felbukkanó nők.
- Deborah Fuller és Hunter S. Thompson között mély barátság volt, az író megbízott a nőben, bár a több mint húsz éves gondoskodásért és ápolásért nem nagyon fizetett neki.
- Juan F. Thompson 14 évesen együtt LSD-zett az anyjával. Úgy érzi, apja csalódott lett volna, ha tudomást szerez erről, mert egy alkalommal azt mondta, hogy „még a szart is kiverné” belőle, ha megtudná, hogy bélyegezett. Ennek ellenére később már ő ajánlott fel drogokat a fiúnak.
- Juan F. Thompson végül rájött, hogy szereti az apját, bár ez nem jelenti azt, hogy Hunter S. Thompson ne csinált volna néhány nagyon súlyos és erkölcstelen dolgot.
