„Mély megrendüléssel fogadtuk a hírt, hogy 2024. június 3-án, életének 77. évében meghalt Horváth Iván irodalomtörténész, szerkesztő, kritikus, az MTA Irodalomtudományi Intézet egykori munkatársa, az MTA doktora, az ELTE Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet emeritus professzora” – írja honlapján a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézete.
Az ELTE Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézete oldalán úgy fogalmazott, Horváth Iván:
a kultúra és tudomány embere volt, ez határozta meg gyógyíthatatlan betegségével folytatott több mint két évtizedes harcát is.
Új irányt adott a Balassi-kutatásnak
1948-ban született Budapesten, Horváth Márton kommunista politikus és újságíró fiaként. Az ELTE-n 1971-ben szerzett magyar-francia szakos középiskolai tanári diplomát.
Az MTA Irodalomtudományi Intézetének Reneszánszkutató Csoportjában kezdte pályáját, ahol gyakornokként, segédmunkatársként, főmunkatársként, majd csoportvezetőként is dolgozott 1971-től 1993-ig. 1980-ban az irodalomtudományok kandidátusa, 1992-ben doktora lett.
Szakterületének Balassi Bálint és a 16. század magyar költészetét választotta. 1982-es történeti-poétikai monográfiájával új irányt adott a Balassi-kutatásnak. A Balassi Bálint összes versei (1998)
az első hálózati szövegkritikai kiadás a világon.
A tanár és az oktatásszervező
Tanított a Szegedi (akkor JATE), a Pécsi Tudományegyetem (akkor JPTE) és az ELTE régi magyar irodalom tanszékein. 1993-ban az ELTE Magyar Irodalomtörténeti Intézetének Doktoriskolája keretei között megalakította a Reneszánszkutatások Posztgraduális Központját. 1993-tól egyetemi docensként tanított az ELTE Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszékén; majd 1995-től habilitált egyetemi tanár lett. 1997-ben Széchenyi professzori ösztöndíjban részesült.
Az ezredfordulón két évet tanított a Sorbonne-on, illetve a párizsi Centre interuniversitaire d’études hongroises igazgatóhelyettese volt. 2002 júliusától 2009 júniusig az ELTE Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszékének vezetőjeként működött.
A középiskolai oktatás megújításához is hozzájárult:
a nyolcvanas években részt vett az irodalomoktatást megreformálni szándékozó új tankönyvsorozat szerkesztésében.
A rendszerváltás után a 2000 című folyóirat alapító szerkesztője és társtulajdonosa lett, 1995-ben részt vett az INteRNeTTo című internetes folyóirat elindításában.
Felismerte a digitalizáció lehetőségeit
Az elsők között ismerte fel és alkalmazta a bölcsészet terén az informatika és az internet lehetőségeit: 1976-ban indította el A régi magyar vers repertóriuma (RPHA, Répertoire de la poésie hongroise ancienne) nevű adatbázist, amiben az összes 1601 előtti magyar vers bibliográfiai, irodalomtörténeti és poétikai tudnivalóit rögzítették. Érdekesség, hogy az adatbázis még a régi lyukkártyás rendszeren indult, majd 1979-től számítógépes, 1993-tól internetes lett.
Az ő vezetésével indult új egyetemi program az ELTE-n 1998-ban: a „Bölcsészeti informatika” (BIÖP).
