Egy kutatás szerint a vadon élő halak képesek megkülönböztetni egymástól az embereket, ráadásul a ruhájuk alapján. Könyveket is ajánlunk a hír mellé!
A tanulmány szerint, amely az angol Biology Letters folyóiratban jelent meg, ez a felfedezés nagyban megváltoztathatja, hogyan viszonyulunk a halakhoz. „Azokat a mechanizmusokat használják, amiket a mindennapi életük során is igénybe vesznek, és alkalmazkodtak ahhoz, hogy az embereket is meg tudják különböztetni” – mondta Maëlan Tomasek, a tanulmány egyik szerzője.
A beidomított halak
A kutatást a Földközi-tengeren végezték, tengeri sügér és -keszeg fajtájú halakon. Az adatgyűjtés két részletben történt. Először egy kutató 12 napon keresztül folyamatos etetéssel beidomította a halakat arra, hogy kövessék őt, és külön megjutalmazta azokat az egyedeket, amelyikek azután is követték, hogy elúszott a rajtól.
A folyamat második részében pedig egy másik ember is csatlakozott a kutatóhoz, de rajta más színű úszófelszerelés volt. Mindketten többször is megismételték a halak etetését, majd elúsztak, ezt több öltözékkel és színnel is megismételték, mindegyikkel összesen 30-szor.
A halak mindegyik esetben azt a kutatók követték, aki korábban már megjutalmazta őket.
Csak a színek számítanak
A tanulmány viszont tisztázza, hogy a halak elsősorban a színeket képesek megkülönböztetni, mert ha ugyanabban a ruhában voltak a kutatók, akkor a halak nem tudták őket megkülönböztetni, igaz, két tetőtől talpig úszófelszerelésbe öltözött ember között nekünk is nehéz lenne különbséget tenni.
„Ez nagyon egyszerű mechanizmusokra vezethető vissza, például a minta- és színfelismerésre, amelyek felhasználhatók az emberek megkülönböztetésére is” – magyarázta Tomasek.
A hírhez három halas könyvet is ajánlunk.
Günter Grass: A Hal
A Hal a Balti-tenger mellett élő népek történetét meséli el a kőkorszaktól egészen a ’70-es évekig, miközben feldolgozza ezeknek a csoportoknak a mitológiáit, népmeséit és krónikáit. A mesei elemek között felvonul az egész történelem, királyoktól és vallásháborúktól kezdve, a női emancipáción át, a tudás és a technika úttöréséig. Megismerünk egy horgászt és feleségét, akik saját bőrükön tapasztalják meg, hogyan változik körülöttük a történelem.
Robert Merle: Állati elmék
A hidegháború közepén az amerikai állam delfineket akar kiképezni arra, hogy katonai akciókat hajtsanak végre, és ehhez meg is találták a legjobb embert. Henry Sevilla professzor ugyanis sikeresen megtanított két delfint beszélni. A kutatást pénzelő katonaság egyik nap feltűnik, és egy titkos bevetésen alkalmazza őket, váratlanul atomrobbanásban megsemmisül egy amerikai hajó, az állatok pedig teljesen megváltoznak.
Robert Merle utópisztikus regénye a sci-fi és a politikai fikció izgalmas ötvözete, amely megmutatja, hogyan képes a haditechnika még az állatokat is felhasználni a fejlődéshez és az erőszakhoz.
Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger
Hemingway 1954-ben irodalmi Nobel-díjat kapott a ma már klasszikusnak számító kisregényéért (kritika itt). A könyv az ember és a természet küzdelmét mutatja be, amelyben egy idősödő horgász kifogja élete legnagyobb halát. A kubai öreg szinte már hónapok óta nem fogott semmit, amikor egy napon egy madár jelzi számára, hogy valami nagy vár rá a tengeren. De végül csak a csontvázzal tér haza. Az öreg halász és a tenger egy megindító történet kitartásról, reményről és megpróbáltatásról.
(Guardian)
Fotó: Pexels
