Száz éve és egy napja, 1908. augusztus 28-án született Robert Merle, francia író az algériai Tebeszában. Nagyapja auvergne-i parasztember volt, aki a francia betelepítési politika révén vándorolt ki Algériába. A kis Merle tízévesen került Párizsba, középiskolai tanulmányai után a Sorbonne-on hallgatott irodalomelméletet és filozófiát. Doktori disszertációját Oscar Wilde-ból írta. A második világháború idején részt vett a dunkerque-i csatában, majd három évre német hadifogságba is került. Háborús élményeit a Két nap az élet című első regényében dolgozta fel, ezért is kezdett írni. Az 1949-es regény azonnal nagy siker lett, a legnagyobb francia irodalmi elismeréssel, a Goncourt-díjjal jutalmazták. Az egzisztencialista regény a francia hadsereg pusztulását, a katonák magára hagyatottságát ábrázolta szuggesztíven.
A felszabadulás után francia és algériai egyetemeken, Rennes-ben, Toulouse-ban és Algírban angol irodalmat tanított, majd 1965-től a Párizs-Nanterre-i egyetem professzora volt. Ifjúkorától rokonszenvezett a kommunizmussal, 1979-ig tagja is volt a Francia Kommunista Pártnak, ám amikor a Szovjetunió bevonult Afganisztánba, nem rejtette véka alá, hogy nem ért egyet a lépéssel, gyarmatosításnak nevezte, amit az oroszok művelnek, ezért kizárták a pártból.
Nagyon érdeklődött a pszichológiai elemzés iránt, 1952-es Mesterségem a halál című regényében is ennek fényében mutatja be Rudolf Höß-öt, az auswitzi tábor parancsnokát. A fiktív önéletrajzban, a főhős Robert Lang, az auschwitzi haláltábor megszervezőjének története nyomán ismerjük meg a második világháború borzalmait. A regényben tabudöntögető módon, gyarló, néhol egészen szeretnivaló emberként mutatja be a náci katonát, akinek személyében a precíz hivatalnok és a tömeggyilkos borzalmas kettőssége egyszerre mutatkozik meg. Merle az okokra is fényt akar deríteni, azt vizsgálja, hogyan lesz egy ártatlan gyerekből tömeggyilkos, a főhős személyiségének változása, elkorcsosulása érdekli. Lange a poroszos nevelés eredménye, parancsvégrehajtó, akit nem érdekelnek az okok és az okozatok, akinek milliók elgázosítása csupán technikai feladat, s mindezt el tudja különíteni magánéletétől. Merle regényét az elpusztítottak emlékének szentelte, mindig is elmarasztalta a fajgyűlölet minden formáját.
Későbbi regényeiben is a háború, az erőszak és a tömegpszichózis okait és okozatait vizsgálja, ügyesen vegyíti a társadalomelméleti kérdéseket a fordulatos cselekménnyel. Nem vonta ki magát az aktuálpolitikai kérdések alól sem, 1972-es Malevil című regényében a hidegháború kritikáját adja, riportregényekben mutatja be pl. Fidel Castrót és Ben Bellát, algériai elnököt is (Fidel Casrto első csatája, Ahmed Ben Bella). 1970-es Üvegfal mögött című regényében az 1968-as párizsi diáklázadásokat örökíti meg. A helyszín a francia főváros melletti Nanterre, a Sorbonne kihelyezett bölcsészkara. Az elégedetlen diákok elfoglalják az egyetem épületeit, az igazgatóság termeiben gyűléseket tartanak, elnököt választanak, önálló döntéseket hoznak, megvalósítják az önkormányzatot.
A regények mellett több drámát és esszét is írt, fő színpadi műve a Sziszifusz és a Halál, melyben a békét, a haladást szolgáló hős ellopja a Halál tollát, aki így nem tudja könyvébe bejegyezni a halálraítéltek nevét. 1977-ben kezdett bele történelmi regénysorozatába, amelyet több évtizeden át írt. A 13 regényből álló Francia históriák című sorozat utolsó darabja 2003-ban jelent meg és a regényekből megismerhetjük Franciaország történetét az 1547-es vallásháborúval kezdődően a reneszánsz Siroac-család életén keresztül, I. Ferenc uralkodásától XIV. Lajos 1661-es trónralépéséig mutat be.
Merle minden könyvét lefordították magyarra, összesen 3,5 millió példányban adták el, az Európa Kiadó 81 kiadásban 22 művét jelentette meg. 2004. március 27-én, 95 éves korában hunyt el párizsi otthonában.
