Korábban sosem hallott zenei művel kerültek elő a híres francia zeneszerző, Erik Satie egykori munkáiból, a több vázlatból összerakott zenéket kortárs alkotók dolgozták fel a szerző halálának 100 éves évfordulójára, ami pont idén július 1-én esedékes. A darabot két zenész rakta össze Satie több száz hátrahagyott jegyzetfüzete alapján, végül pedig egy francia zongorista játszotta el, így először hallhatóvá vált a kísérletező, hagyománydöntögető Satie műve.
Satie 1886-ban született és 1925-ben halt meg, legismertebb zenéje a Gymnopédie (és annak több változata). Leginkább formabontó stílusáról, excentrikus életéről ismert, sokat kísérletezett a zenében, Debussy egyik barátja volt. Ma már kevésbé ismert szerző, de a zongoraművek kedvelői biztosan találkoztak már akár a korábban említett művével.
Most 27 korábban nem hallott zenéje került elő.
James Nye brit zenetudós és Sato Matsui japán zenész több száz jegyzetfüzetet bújtak át az elveszett művekért. Satie ugyanis híres volt arról, hogy füzeteket írt tele az ötleteivel, miközben különböző párizsi bisztrók egyikében ült.
A zeneművekből egy album is készült Satie: Discoveries címmel, a darabokat Alexandre Tharaud francia zongorista adja elő.
A hír mellé könyveket is ajánlunk.
Erik Satie: Egy ütődött (én) megfigyelései
Erik Satie-n kiigazodni élete során is igen nehéz lehetett, nemhogy halála után. Sokszor, sokféle véleménye volt a világról, szeretett beleszólni a dolgokba, a zenei hangok után szavakkal tette helyre a világot.
Írt mindenről, kritikusokról, akiket megvetett, zenésztársakról, akikre komolyan féltékeny volt, délibábokról és álmokról, a párizsi élet forgatagáról, vagy éppen csak nehezen értelmezhető bolondságokról.
A zeneművei után csak az írásai mutatják jobban mennyire izgalmas, misztikus, de egyben felszabadult ember is volt.
Thomas Mann: Doktor Faustus
Te vajon alkut kötnél az ördöggel, ha tehetséget és örök hírnevet ajánlana? A Faust-téma talán nem annyira idegen, a démoni hatalmakkal lepaktáló művész képe aktívan él a kultúránkban a mai napig. Ebben a könyvben Thomas Mann nem kis feladatra vállalkozott, minthogy bemutatja egy sínylődő zeneszerző életét, akit a fanyar ihlettelenségből már csak egyetlen lehetőség menthet ki: az ördögi alku.
A modern zene komplexitása és az emberi gyarlóság örökérvényű igazsága találkozik ebben a műben.
(Guardian)
Fotó: Wikipédia
