Ez nem a mi háborúnk címmel írt hosszabb cikket Dmitry Glukhovsky, a Metró-trilógia szerzője az orosz invázióról, aki korábban már egy videóüzenetben is kiállt az ukránok mellett. Publicisztikája magyarul a 24.hu-n jelent meg M. Nagy Miklós fordításában.
A cikkben Glukhovsky felteszi a kérdést, hogy vajon miért parancsolta meg a Kreml, hogy különleges műveletnek kell nevezni ezt a háborút. A válasz szerinte az, hogy azért, mert Oroszországban senki sem akart háború. „Mert mindenki félt a háborútól. Azért, mert a háború azt jelenti: eleven emberek távoznak otthonaikból, és cinkkoporsók térnek vissza. Azért, mert a háború azt jelenti: füstölgő romok lesznek virágzó városok helyén. Azért, mert a háború örök rettegés. Szegénység. Éhezés. Kollektív őrület.” – írja.
Gluskhovsky szerint tehát ezt a háborút nem akarták a hétköznapi emberek, sem az üzleti élet, de még az úgynevezett elit sem: „Nem akarta ezt a háborút a nép, mert a háború kezdetével véget ért számára az emberi élet, és a háború törvényei szerinti élet kezdődött.” Az író úgy véli, Putyin egyszemélyben üzent hadat Ukrajnának, és csak egyszemélyi dicsőséget kívánt, de arra, hogy személyes felelősséget vállaljon, nem állt készen.
Dmitry Glukhovsky Metró-trilógiája tavaly egy kötetben, egy elbeszéléssel kiegészülve jelent meg. A vaskos, több mint 1100 oldalas könyv impozáns külsőt kapott a Metro Exodus videójáték borítójával, de a moszkvai metró térképét ne is keresd benne! Glukhovsky Danteként kalauzol végig a radioaktivitástól kiégett orosz néplélek sötét bugyrain, és fantasztikum ide, apokalipszis oda, nem is rugaszkodott el a valóságtól annyira!
Tovább olvasokA cikkben Gluskhovsky ír a háború előzményeiről, arról, hogy Putyin hogyan próbálta megosztani a felelősséget, és hogy miként működött a tanult tehetetlenség, amikor kész tények elé állították a Duma képviselőit, de szóba kerül az is, hogy miként próbálták és próbálják a rezsim bűncselekményeit az egész nemzet bűncselekményeivé változtatni. Glukhovsky azt hangsúlyozza: „Ez nem a mi háborúnk: erre kell mindig gondolnunk. És erről kell beszélnünk. Nem hagyhatjuk, hogy a nevünkben beszéljenek.” A teljes írás ITT olvasható el.
