Februárban jelent meg Bereményi Géza önéletírása, a Magyar Copperfield, amelyben legelső emlékeitől egészen a katonai behívójának megérkezéséig végigkövethetjük gyerekkorát és fiatalkorát (olvass bele ITT). Ahogy korábban írtuk, a Magyar Copperfield voltaképpen egy tanulási regény, amelyben egy olyan gyerek felnövésének történetét kísérhetjük végig, aki mindent megfigyelt maga körül és éppen ezért mindent tudott a körülötte élő felnőttekről. A könyvet a szerző névváltozásaii, illetve a helyszínek váltakozása tagolja. Láthatjuk, hogyan lesz a boldog és önfeledt Lulikából a felnőttek titkait leső Vetró Géza, majd a nevelőapjával küzdő Rozner Géza. 

Bereményi Géza: Az írás legkéjesebb része a titkok kiadása volt - Könyves magazin

Az írás elsőszámú feltétele, hogy az ember elfogadja önmagát - írja a Magyar Copperfield egyik fejezetében. Egy önéletírás esetében fokozottan szükséges önmagunk elfogadása? Nem, valójában minden egyes írásnál, minden műfaj esetében szükséges, hogy önmagunkat el tudjuk fogadni, mint legfőbb személyt. Ez kell ugyanis ahhoz, hogy az ember igazán szabadon tudjon írni, hogy haladjon a szöveggel, szerkessze és uralja.

Interjúnkban az író, rendező így mesélt a gyererkkoráról:

„Az életem élesen elváló szakaszokból állt, de a legélesebben a gyerekkor vált el a többitől, mert akkor voltam a legboldogabb. Akkor szereztem meg az életben maradáshoz szükséges védettséget. Bár az igaz, hogy később, tizenöt éves koromban visszataláltam a gyerekkoromhoz, amikor otthagytam a családomat és bekerültem a pápai kollégiumba.”

A könyvben minden helyszín és minden szereplő valós, hiszen Bereményi szerint önéletíró nem hazudhat, így miután tavasszal bejárhattuk a regény legfontosabb helyszíneit a Teleki téri piactól egészen a Hauer Cukrászdáig, most Bereményi Gézának köszönhetően fotókról is megismerhetjük családját, például édesanyját, Évit, vagy nagyszüleit, Bereményi Sándort és Bereményi Sándornét.

Bereményi: Írás közben fedeztem fel a korszakok lelkét - Könyves magazin

Bereményi Géza gyermek- és ifjúkori évei villannak fel a Magyar Copperfield lapjain. Megjelenésekor azt nyilatkozta nekünk, ebben a könyvben úgy próbálta megírni az életét, mintha dokumentumokat írna. A Margón a kötet szerkesztőjével, Szegő Jánossal beszélgettek filmekről, rácsodálkozásokról és a hetvenes éveket eláztató esőről. Bereményi Gézát a kötet recepciója nem is annyira, mint maga a könyv lepte meg.

Most mutatunk pár fotót azok közül, amelyeket Bereményi Géza az utóbbi hetekben nyilvánosságra hozott. További képekért érdemes felkeresni a Facebook-oldalát:

Édesanyámmal - láthatóan személyiségzavarosan.

Édesanyám bimbókkal, Apuka felvétele (kávéfoltos fotó)

Apuka, amikor nem bulizik.

A stand kirakatából ítélve télen vagyunk, a Teleki téren, mindkét kép jobb szélén Bereményi Sándor, a második képen középen Bereményi Sándorné, szül.: Román Róza.

Anyai nagyapámmal, Bereményi Sándorral a Teleki tér 9-beli lakásunk ajtaja előtt, valamikor 1970 környékén, egy hétköznapi ebéd után, mielőtt visszamegyünk a piacra.

"Az új életben egyre csak Évi intézkedett, hogy kedve szerinti gyereke legyen belőlem. Először is új ruhámban - kantáros hosszúnadrág, fényes cipő, begombolt nyakú ing - elvitt fényképezkedni. Esős alkonyati homályban a November 7. térre mentünk egy Mosoly Albuma nevezetű, neonbetűs, nagy ablaktáblás szalonba, reflektorok közé, ahol utasítások szerint ültem, álltam és mosolyogtam, továbbá ökölbe szorított kézzel az állam alatt komolykodva mesekönyvbe néztem. A fényképészek Évivel együtt döntötték el, hogy mit csináljak. Akkoriban a kínosan cuki a brutálissal mindig átmenet nélkül váltakozott." (Magyar Copperfield)