A pandémia miatt kényszerű bezárásra ítélt BarabásiLab: Rejtett mintázatok című kiállítás újra várja a látogatókat; aki szeretné, június 20-ig megnézheti a műalkotásokat a Ludwig Múzeumban. A kiállításhoz kapcsolódva idén jelent meg Barabási Albert-László Rejtett mintázatok című könyve, amely több tucat színes képpel és ábrával a BarabásiLab vizuális nyelvének evolúcióját dokumentálja.
A kiállítás újranyitása amúgy egybeesik egy másik izgalmas projekttel: a BarabásiLab - a New York Timesszal együttműködésben - ugyanis a nemzetközi műtárgypiac egy viszonylag új szegmensét vizsgálta, mégpedig a digitális műkereskedelmet, azon bekül is az úgynevezett non-fungible tokenek (NFT) mozgását.
A kifejezésnek nincs még igazán bevett magyar neve, hívják nem helyettesíthető tokennek vagy érmének, és a digitális állományok egyediségét igazolja. Nem osztható, és korlátozott mennyiségben érhető el. Németh Balázs, a K&H innovációs vezetője a MárkaMonitornak az NFT-kre épülő digitális műkincspiac mögötti ötletet a következőképpen magyarázta: "hiába másolható milliónyi példányban az alkotás, birtokosa mégis csak annyi lehet, amennyit a művész enged".
A NYTimes-ban megjelent cikkében Barabási Albert-László is arról ír, hogy az elmúlt években drasztikus növekedésnek indult a digitális műtárgypiac, és kutatóként természetesen rögtön a rejtett mintázatok, szerkezetek kezdték el érdekelni. Barabási és csapata az NFT-alapú műkincsekre koncentrált, megpróbálták feltérképezni, elemezni és vizuálisan megjeleníteni a tulajdoni tranzakciókat. Ezt a piacot rendkívül elszigeteltnek és szorosan összekapcsolódónak találták, a hálózat ezen tulajdonsága pedig szerintük magyarázatot adhat a kiugró eladási árakra.
Mindenesetre Barabási a munkatársaival elkezdte figyelni a SuperRare nevű platformot, ami digitális műalkotások értékesítésére specializálódott. Különösen a közös tulajdonlási pontokat szerették volna feltérképezni, és azt vizsgálták, volt-e olyan időszak, amikor két különböző műtárgy ugyanannak a gyűjtőnek a birtokába került. Barabási és csapata szerint mivel a műgyűjtők bizonyos területekre specializálódnak - ez lehet műfaj, médium vagy stíluskorszak -, így a közös tulajdonlás beszédes lehet.
Az adatvizualizáció eredményeként természetesen létrejött egy hálózati kép, ha úgy tetszik, egy újabb digitális műalkotás, amelyet a héten aukcióra bocsátottak, a bevételt pedig BarabasiLab nonprofit alapítvány kapja meg.
