Bacsó Béla 1952-ben született Budapesten, majd magyar-esztétika-népművelés szakon végzett az ELTE-n.
Pályája a Magyar Színházi Intézetben indult főmunkatársként, innen politikai okokból elbocsátották. Az ELTE Esztétika Tanszékén tanított és kutatott, 2005-ben érte el az egyetemi tanár címet. 1992-ben lett a filozófiai tudományok kandidátusa, majd 2001-ben az MTA doktora.
Vezette a JPTE Esztétika Tanszékét, dolgozott az ELTE Művészetelméleti és Médiakutatási Intézetének igazgatójaként, 1997-től volt az ELTE Esztétika Tanszékének vezetője.
Mit érdemes Bacsó Bélától olvasni?
Bacsó Béla pályája során tíz önálló szakkönyvet írt, valamint több mint 130 tanulmányt és kritikát.
1991 és 1995 között szerkesztette az újrainduló, de a rendszerváltás után már csak tíz számot megélő Athenaeum humántudományi folyóiratot. A lap leginkább tematikus fordítás-összeállításokat jelentetett meg, illetve hermeneutikai és esztétikai dolgozatokat közölt.
Fordítóként is aktív volt, többek között Martin Heidegger műveit és művészettörténeti hermeneutikáról szóló egyetemi tankönyvet ültetett magyarra.
