A fehérorosz Szvetlana Alekszijevics 2015-ben kapta meg az irodalmi Nobelt, az indoklás szerint többszólamú írásaiért, melyekben korunk szenvedésének és bátorságának állít emléket. Tavaly megint rengeteget emlegették a nevét, hiszen óriásit ment az HBO Csernobil című sorozata, amely Alekszijevics Csernobili ima című könyvét dolgozta fel. A fehérorosz író idén a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége lett volna, a koronavírus-járvány miatt viszont az egész rendezvényt le kellett mondani. A pandémia természetesen szóba került a belarusz Szabadság Rádiónak adott interjújában is (a beszélgetés magyar fordítása az 1749-en jelent meg), és Alekszijevics nem is igyekezett palástolni, hogy mindannyian egy olyan bizonytalan kimenetelű helyzet szereplői vagyunk, amelynek feloldására egyelőre nincs recept.
Mindenesetre Londonból hazatérve tetszett neki, hogy Fehéroroszországban nem tombolt a pánik (a belarusz államfő unortodox módszerekkel küzd a járvány ellen, szerinte az holmi pszichózis és nem kell félni tőle, a határokat például nem zárták le és az iskolákat sem csukták be – a szerk.). „Szomorú látvány volt nyugaton az emberek tanácstalansága, az üres polcok az ottani üzletekben. Ráadásul nincs semmi garancia, hogy azok az intézkedések, amiket ott tesznek, megvédik az embereket” – vélte az író. Szerinte a korlátozó intézkedéseket nem lehet évekig fenntartani: „Márpedig a járványok néha ennyi ideig tartanak, emlékezzünk csak vissza a történelem során előfordult pestis vagy himlőjárványokra! De mennyi ideig ülhetünk otthon? Két-három hónapig. Sok válás lesz, mindenki le fog fogyni, mindenki nagyon fitt lesz. Az emberek védekeznek, a humorban, az iróniában keresnek kikapcsolódást.”
Szvetlana Alekszijevics: A szovjet korszak legborzalmasabb hagyatéka a szovjet nép - Könyves magazin
A homo sovieticust, vagyis a szocializmus gyermekét helyezi nagyító alá öt részből álló „vörös enciklopédiája", Az utópia hangjai zárókötetében 2015 irodalmi Nobel-díjasa, Szvetlana Alekszijevics.
A járvánnyal kapcsolatos információs zűrzavarról szólva Csernobilt hozta fel analógiaként: „Könyvet írtam róla, láttam, ahogy a Csernobil előtti ember átváltozott csernobili emberré”. Felemlegette, hogy a kirendelt kiskatonák akkor gépfegyverrel vonultak a katasztrófa helyszínére, mintha azzal le lehetett volna a fizikát győzni. Szerinte ezek a dolgok mindig az emberek tehetetlenségéről szólnak, és amikor az ember valamit nem tud megérteni, akkor a tudatalattija, a képzelőereje, a genetikai emlékezete lép működésbe. „Az összeesküvés-elmélet – kedvenc műfajunk” – hangsúlyozta Alekszijevics, és kifejtette, hogy szerinte ez a világjárvány egy kozmikus jelenség: „Nem tartozom azok közé, akik ahelyett, hogy kezdenének valamit a saját életükkel, badarságokat és mendemondákat mesélnek Putyinról és Lukasenkáról. És most valami olyan történik, ami fölött nincs semmilyen hatalmunk”.
A teljes interjúért kattintsatok IDE!
