Ahogy arról tavaly nyáron beszámoltunk, a pandémia miatt kissé megcsúsztak A Szolgálólány meséje új évadának forgatási munkálatai, így a rajongóknak még kicsit várnia kell az újabb epizódokra. A jó hír viszont, hogy hamarosan kiderül, hogyan folytatódik a történet: a legfrissebb információk szerint legkésőbb a nyár elején már bemutatják a Hulun a negyedik évadot.

A Hulu közzétette az első teasert, így egy kis képünk már lehet arról, hogy merre fognak kanyarodni az események. A képsorok arról árulkodnak, hogy lesznek még nagy változások Gileádban, a lázadás ugyanis folytatódik. „Nem pihenhetek” – mondja June a videóban – A változás sosem jön könnyen. A háború nem fogja magától megnyerni magát.”

Az előzetes alapján a szereplőgárda nagy része vissza fog térni a következő évadban is. A feszültségteli képsorok azt mutatják, hogy az ellenállás folytatódni fog Gileádban. Fredé/June (Elizabeth Moss) továbbra is azon lesz, hogy kimenekítse a gyerekeket és a nőket Gileádból és biztonságba helyezze őket.

Bár a sorozat már elkanyarodott Margaret Atwood könyvétől, mindazoknak, akik már tűkön ülnek, hogy láthassák a negyedik évadot, érdemes lehet (újra)olvasni Atwood regényét, valamint annak folytatását, a Testamentumokat is (olvass bele ITT).

Arról, hogy A Szolgálólány meséje szerintünk miért van már több mint harminc éve érvényben, korábban ezt írtuk:

„A könyv megjelenésekor előfordult, hogy Atwood egy újságokból álló paksamétával érkezett a promóciós interjúra, ezzel bizonyítva, hogy nem egy ilyen vagy olyan ügy érdekében írta meg a könyvet (például a regény nem feminista, csak abban az értelemben, hogy humanista), hanem olyan dolgokból teremtette elképzelt világát, amiket korábban a történelem során valóban megtett az emberiség. Ettől még persze nem hallgattak el a kritikák és nem is hallgathattak el, hiszen A szolgálólány meséje az első kiadása óta folyamatosan nyomtatásban maradt, több mint 40 nyelvre fordították le, készült belőle színdarab, rádiójáték, opera és film is .”

A Testamentumok megjelenésekor pedig így írtunk A Szolgálólány meséje-jelenségről: 

„Bármilyen egyértelműnek tűnik, annyira kockázatos is volt, amikor Margaret Atwood úgy döntött, hogy könyvben is folytatja A Szolgálólány meséjét. Utóbbi az elmúlt években abszolút meghatározta a könyvpiacot és a politikai közbeszédet is, amit csak erősített, amikor a Hulu leforgatta az azonos című sorozatot, amiből már lement a harmadik évad is. Mindenesetre, ha 2017-et egyetlen könyvvel kellene megjeleníteni, akkor az nagy valószínűséggel Atwood disztopikus regénye lenne. Holott egy olyan könyvről beszélünk, amelynek eredeti megjelenési éve 1985 (csak hogy időben el tudjuk helyezni: ebben az évben Ronald Reagannek hívják az Egyesült Államok elnökét, még áll a berlini fal, az afrikai éhezők megsegítésére egy rakás híresség elénekli a We Are the Worldöt, és a mozikban bemutatják a Vissza a jövőbent). A 2010-es évek politikai és társadalmi változásai ugyanakkor mintha újrapozicionálták volna a Szolgálólányt, mondanivalója pedig minden addiginál jobban rezonált az olvasókban. ”

Margaret Atwood története rengeteg szempontot vet fel. Ebben a cikkünkben például a női szereplőket és a feminista olvasatot vizsgáltuk meg:

„A feminista regények toplistáján A Szolgálólány meséjének valószínűleg bérelt helye van, holott első ránézésre egy elnyomó patriarchális világot tár elénk, ahol a nőknek édeskevés beleszólásuk van az életükkel kapcsolatos döntésekbe. A Szolgálólányban a perspektíva az érdekes, hiszen hiába állnak a társadalmi piramis csúcsán a férfiak, a főhős Fredé képes olyan részleteit is megmutatni ennek a világnak, amely a döntéshozók számára jobbára láthatatlanok. Atwood a regény új kiadásához írt egy előszót, amiben szót ejt arról is, hogy feministának tekinthető-e a regénye (ITT el lehet olvasni). Az ő meghatározása szerint ezekben a regényekben a nők emberi lények, érdekesek és fontosak, és ami velük történik, az kulcsfontosságú a téma és a könyv cselekménye szempontjából: >>Miért érdekesek és fontosak? Mert a nők érdekesek és fontosak a való életben. Nem a természet utólagos gondolatai, nem másodrangú szereplők az emberiség sorsában, és mindig minden társadalom tudta ezt.<<”

Forrás: The Post