A legerőteljesebben a pestis formálta Shakespeare és kortársai életét - állítja a drámaíró egyik életrajzírója, Jonathan Bate. A kijelentés elsőre túlzónak tűnik, de az irodalomtörténészek az életrajzi adatokon túl a műveken is kimutatták a ragály hatását, még ha annak idején magáról a pestisről közvetlenül nem nagyon lehetett írni. Shakespeare azért belecsempészte a műveibe. Például a Rómeó és Júliába, amelyet mindenki a világirodalom egyik legszebb és legtragikusabb szerelmi történeteként tart számon.

A sztori jól ismert: Rómeó és Júlia egymással haragban álló családok sarjai, akik egymásba szeretnek, közös életre készülnek, végül egy tragikus fordulat következtében mindketten meghalnak. Az viszont kevésbé él a köztudatban, hogy a tragédia hátterében nem más húzódik, mint a pestis.

Magát a betegséget explicit módon egyetlenegyszer említik a darabban, mikor Mercutio a halálos ágyán felkiált: "dögvész mind a két családra", a ragály mégis komoly eseményformáló erővé válik. Lőrinc barát ugyanis levélben értesítette Rómeót ravasz tervéről, aki - mint tudjuk - ezt sosem kapja kézhez. Hogy miért nem? Magyarázatként álljon itt egy idézet a műből:

LŐRINC
Úgy hallom, ez János testvér szava.
Megjöttél Mantovából, Romeótól?
Üzent nekem? Vagy add a levelét.

JÁNOS
Elmentem egy mezítlábas baráthoz,
Ki gyámolítja a betegeket,
Hogy elkisérjem és meg is találtam,
De minthogy azt hitték a városőrök,
Hogy mind a ketten oly helyen forogtunk,
Hol döghalál és fertőzet lakik,
Ajtónk lezárták és mi ottrekedtünk.
Így Mantovába el sem érkezénk.

LŐRINC
Ki vitte hát írásom Romeóhoz?

JÁNOS
El sem küldtem - itt van a levél -,
Futár se volt, hogy visszahozza néked.
A fertőzettől itt mindenki retteg.

LŐRINC
Mily balszerencse! (...)

Rómeó tehát nem kapta meg Lőrinc barát levelét, azon egyszerű oknál fogva, hogy a küldönc KARANTÉNBA került. Így közvetett módon a járvány az oka annak, hogy a világ legszebbnek indult szerelmes története kettős halállal végződött. Shakespeare ugyanakkor a műben nem magyarázza túl a dolgot, aminek az az egyszerű oka, hogy Angliában azidőtájt a betegség a mindennapok része volt, az emberek már pár sorból tudták, miről van szó. A ragály viszont ennél sokkal nagyobb hatással volt Shakespeare életére.

Az 1600-as évek elejét az irodalomtörténészek különösen kreatív időszaknak tartják, hiszen Shakespeare öt év leforgása alatt tíz drámát írt, ezért sokáig tartotta magát az a nézet, hogy évente két művet tett le az asztalra. Ez viszont nagy valószínűséggel nem igaz. James Shapiro, a Columbia Egyetem professzora szerint a kreatív időszak oka nem más volt, mint a pestis: a londoni színházak bezártak, Shakespeare a társulatával a vidéket járta, bőséges üres óráiban pedig írt - például olyan korszakos műveket, mint a Lear király vagy a Macbeth.

Forrás: Slate

Az idézet Kosztolányi Dezső fordítása, a teljes művet elolvashatjátok a MEK-en.