Mi marad Shakespeare-ből, ha kilúgozzuk belőle a költészetet?

Fotó: Valuska Gábor

A nyitójelenetben belép Shakespeare, aztán lehugyozza a kukákat. Bodó Viktor rendező jobban nem is készíthetné fel nézőit arra, ami rájuk vár. A Rómeó és Júliából kiinduló Kertész utcai Shaxpeare-mosó Závada Péter átiratában, az Örkény Színház társulatának improvizációi alapján készült. A Mercutiót játszó Polgár Csabával és a darab egyik dramaturgjával, Gábor Sárával beszélgettünk.

Rögtön miután végzett a dolgával, William Shakespeare-t elkezdik levetkőztetni. Tetőtől tökig megmossák, mint autómosóban az autót. A tisztogatás közben Máthé Zsolt körgalléros reneszánsz alakja hamar hétkerbeli figurává, Csupivá változik át. A mackónadrágos Csupi narrátori szerepében elreppeli, mire számítsunk – és főleg, hogy mire ne. „(...) ugyanaz a sztori, csak mi nemes volt: proli, szöveghűség nulla, Nádasdy, sorry.” A budapesti Kertész utca autómosójába kerülő Shakespeare-ből valóban nem marad sok, mint egyik drámájának, a világ legismertebb szerelmes történetének csontváza. 

„Előadásunk egyik célja, hogy egy nagyrabecsült klasszikus újra-, át-, feldolgozásán keresztül megragadjuk a mai magyar valóság, illetve ezen belül a történet szereplőinek bizarr, sötét, abszurd, undorító, groteszk, zavaros, szánalmas, döbbenetes, riasztó és ellentmondásos oldalait, és mindezt lehetőleg amolyan költői realizmus formájában tárjuk a kedves néző elé - bármit is jelentsen ez” – írják az alkotók az Örkény oldalán. Aki elolvassa a színlapot, azt is megtudja, hogy számolhat majd stroboszkóppal, hangos zenével, hányással, köpéssel, művérrel, hullákkal, szexszel, droggal, zajjal, kosszal. De ki számítana egy Eiffel-torony jelmezes Páriszra (Ficza István), aki a darab egy katartikus nagyjelenetében a Házibuli betétdalát énekli karaokén? Vagy a díler-bicajos és egyben hobbizenész Lőrinc barátra (Mácsai Pál)? Vagy a felismerhetetlenségig sminkelt, latexbe bújtatott Kapuleknéra (Hámori Gabriella)?

 Williamnek jó a humora

Shakespeare-t mindenki ismeri. Lehet elit, de rengeteg adaptációval a mainstream popkultúra is magáénak érezheti. A Rómeó és Júlia-történet ezerféle feldolgozásából az egyik leghíresebb Zeffirelli klasszikusa 1968-ból, Baz Luhrmann elszállós verziója a Lovefoollal és a Titanic előtti DiCaprióval 1996-ból, de óriási siker lett az ‘50-es évek New Yorkjába kerülő West Side Story is. Miközben több adaptációra is utal saját rendezésében, Bodó Viktor úgy döntött, a lehető legközelebb hozza a híres történetet. Budapest VII. kerületébe, a kisstílű félbűnöző Montágok és Kapulekek közé.

„Mácsai Pál kereste fel Viktort, hogy rendezzen az Örkényben. Én itt jöttem képbe, épp akkoriban szerződtem le a színházhoz” – mondja a darab alakulásáról Gábor Sára, aki Turai Tamással közösen dolgozott a Shaxpeare-mosó dramaturgjaként. A VII. kerület Kertész utcai autómosójába kerülő Rómeó és Júlia-szöveg alakítására Závada Pétert kérték fel. Mikor azt kérdezem, a munka során végig ott lebegett-e a fejük felett Shakespeare szelleme, Gábor Sára azt mondja, folyamatosan. „Mint egy kis démon, mindig akkor ütötte fel a fejét, mikor valamit pont megoldottunk volna. Peti gyakran jelezte a kételyeit: vajon megmarad-e bármi is a darabból, ha kivonjuk a költészetet? Mi pedig mondtuk, hogy igen-igen, marad, persze mi se tudtuk, mégis mi marad. Ez a kísérlet része.”

A Mercutiót hatalmas energiával, lila susicuccokban játszó Polgár Csaba – aki párhuzamosan az amúgy zseniális Hamlet címszereplője is –, hasonlóan fogalmaz a szöveggel kapcsolatban. „Az volt a kérdés, hogy ez a líranélküliség, ez a hiány létrehozhat-e egy másik minőséget? Kialakul-e valami a trash-ből?” Mercutióról azt mondja, számára az volt érdekes, hogyan alakul át ebben a helyzetben az eredeti Shakespeare-karakter? Hol lehet megtalálni Mercutio VII. kerületi megfelelőjét? „Mercutio szélsőséges, az életet a végsőkig szeretné megélni. Nálunk a hétkeres verzióban drog-lakmuszpapír, sokat utazik. Az a kérdés, hogy mit rejteget ez az életforma, a folyamatos menekülés? Megmarad-e a költészete, mikor be van állva?

Gábor Sára még a bál- és az erkély-jelenet klasszikus példáját hozza fel, mikor arról beszélünk, hogyan kerülhet egy Shakespeare-dráma közelebb a mai viszonyokhoz. „A báli jelenetet olvasva a kiragadott találkozás-pillanat elevenedik fel, az erkély-jelenetnél csak a szerelmes párbeszéd. A bálból kialakuló diabolikus jelmezes parti részletei, és az, hogy a szerelmesek első találkozása közben zajlik az élet, strázsálnak az őrök, már egy rendezői olvasat. Mind a fiatalokat körülvevő romlott társadalom és kísértő életveszély motívumait erősítik. Ezek lényeges aspektusai a shakespeare-i szövegnek, de nem feltétlen tudott volna eljutni olyan érzékletesen a közönséghez abban a korban, azon a nyelven tartva” – mondja.

 A szerelem nem valami kényelmes ügy

Polgár Csaba azt mondja, különösebb kötődése nincs Shakespeare-hez, de szeret vele dolgozni, szerepei mellett korábban többször rendezett is tőle (például a HOPParttal a Korijolánuszt). „Sok időt töltöttem már Wiliammel és mindig jó volt” – mondja. „Nagyon jó a humora és látszik az is, hogy színészekre írt, színházvezető volt. Nem mindig jó a dramaturgiája, néha nem következetes, de jó érzés vele dolgozni. Mindig van nála egy erős központi gondolat, amit körbejár, ki- és befordít, mindenhonnan megnéz.” Polgár Csaba szerint ez a központi gondolat a Rómeó és Júlia esetében az, hogy kell-e a szerelem?

„Megúszható-e? Nem pusztít-e el ez az erő? A szerelem valójában nem annyira kényelmes dolog, mint ahogy arról az emberek általában vélekednek. A szerelem, ahogy itt megjelenik, végzetes, görög isteni súly az ember vállán. Nálunk az a kérdés, ez a végzetesség működne-e ma is, megtörténne-e ugyanúgy, ahogy azt William régen elgondolta.” Az eredetiben szereplő star-crossed lovers kifejezést, ami a negatív külső erőket és a végzetességet is magába foglalja, Bodó darabjában egy Massive Attack-szám találja el szuper pontosan. Az Angel az, amire a jelmezbál / technóbuli jelenetben Rómeó és Júlia egymásra talál (és Guy Ritchie sem választhatott volna jobb zenét a Blöff karavánégető jelenetéhez). A „soundtrack” amúgy is zseniális: a Qualitonstól Spice Girlsön keresztül egészen a Barackfáig kapunk kizökkentő vagy asszociatív dalokat.

Gábor Sára is kiemeli a nagy szerelem toposzt. „A kanonikus szerelmi tragédiákat könnyen eltávolítjuk. Hozzám akkor került közelebb ez a történet, amikor az előkészítés során elhangzott: ez a lány azért érdekes, mert tilos. A drámában Rómeó eleve egy másik lány miatt megy a buliba, kóborszerelmes. Nálunk az előző szerelem helyett lép be a drogfüggőség. Közös elem a kettőben: a veszély. Ez már behozza a halálközeliséget, a halandóságot, és az ezzel való szembesülést. Így kúszik be a látványos, pörgős, varietés első felvonás után haránt irányból a tragédia.” Gábor Sára az agresszió megjelenését kapcsolja még bele ugyanebbe a láncba. „A családok folyamatosan harcolnak, a harcnak pedig áldozatai vannak. Ez a típusú agresszió egy mai elit kontextusban – ahogy Shakespeare-nél volt – értelmezhetetlen lenne. Egy nonstop autómosóban sokkal életszerűbbé, hihetőbbé válik az eredetiben megjelenő fizikai erőszak.”

A cikket a kulturális élet függetlenségét veszélyeztető új törvényjavaslat megjelenése előtt készítettük elő, a darabot december 8-án láttuk. A tapsrend után Mácsai Pál beszélt a helyzetről, Bodó Viktor pedig a nézőkkel közös tiltakozó képet készített.

Szerző: Balkányi Nóra