Finy Petra: Szerintem [Egy kiállítás képe]

Finy Petra: Szerintem [Egy kiállítás képe]

Egy kép, egy befogadó, aki történetesen író. A műalkotás hat, inspirál, beindít vagyis nem hagy nyugodni. A Ludwig Múzeum és a Könyves Magazin folytatja Egy kiállítás képe című sorozatát, amelyben az írók és költők egy-egy műalkotást kapnak meglepetésszerűen, mert kíváncsiak vagyunk, mit hoznak ki belőlük a képek. Milyen kapcsolat alakul ki kép és nyelv között? El lehet mesélni, mit látnak a befogadók a műveken? Finy Petra írása Roy Lichtenstein Vicki című képére készült. A sorozat a Ludwig Múzeum Időgép című kiállításához kapcsolódik.

Könyves Magazin |

-

Szerintem

 

Szerintem a hangodat hallottam,

Felettébb különös érzés volt, megsüketített a gondolata is,

Egyáltalán nem szoktam meg, hogy beszélsz, általában néma vagy.

 

Szavaid sincsenek, tudom én jól, csórikám,

Folyton másoktól lopod el őket, szűkölködsz, szűkölsz nélkülük,

Elég rosszul is állnak a szádban, mint egy rághatatlan, nehéz falat.

 

Szüntelenül küzdesz persze, pislákolva, gyatra

Fénnyel és erővel, mint egy lélegeztető gépre kötött Nap,

Egy haldokló meteor végső ellobbanása előtt az éterben.

 

Szedd össze magad, és végre ne akard magad összeszedni,

Felejtsd el azt, hogy állandóan hinni akarsz valamiben,

Elvégre mit ér a hit, ha nem bennem hiszel, hanem önmagadban?

 

Szolid voltál eddig, udvarias és láthatatlan,

Finom, aki nem okoz fájdalmat a jelenlétével,

Erre egyszercsak megjelensz itt, és létezni akarsz.

 

Szenderegtél csak a sorsodban, arról álmodva, hogy majd

Falhoz csapod a béklyóid, aztán átfordultál a másik oldaladra,

Ernyedt képzelettel aludva hajnalig, de az ébredés sem ébresztett fel.

 

Szaladni akartál, de eltűnt az út a lábadból, elfogyott a rohanás,

Futni is már elfelejtettél, egyik lábadat előre vajon, vagy a másikat?

Elnémultak az izmaid is, van ez így, hogy a csend mindent letaglóz.

 

Szárnyaltál volna is, láttam én rajtad, az ilyen dolgokat én rögtön

Felfedezem a másikon, rejtélyes radarom van arra, ki az, aki

Engedély nélkül repülni akar mellettem.

 

Szerdánként soha nem sóhajtottál, csütörtökön nem sírtál,

Fokozatosan engedted csak bele magad a bánatba,

Elég mosolyt erőltettél az arcodra ahhoz, hogy majdnem boldognak tűnj.

 

Szeretnél beszélni, meg gondolkodni, pedig

Fogalmad sincs róla, milyen az élet, hiszen nem

Engedtelek levegőhöz jutni, nem mindenki jogosult az oxigénre.

 

Szórakozol velem, állandóan csak szórakoznál,

Fecsegnél, duruzsolnál, táncolnál, felvonulnál,

Egyedül vagy tömegesen, a lényeg, hogy nélkülem és ellenem.

 

Szavaid, azt suttogod, mégis vannak szavaid, de a

Fantáziád szüleménye csak ez is, ugyanúgy, mint

Elementáris vágyad arra, hogy kimondd végre azt, hogy én.

 

Szótárral sem érteni téged, ha meg is szólalsz, a

Fele annak, amit mondasz katyvasz, a másik fele kulimász,

Ezt jobb, ha tőlem tudod, én csak a javamat akarom, ja, nem, a te javadat.

 

Szertelen is vagy, feltűnt, hogy másfele mész, mint amerre előírom,

Figyellek már egy ideje, a lelkedbe bújva követlek mindenhová,

Engedetlenkedsz, elindulsz, pedig én olyan rossz vagyok hozzád.

 

Szerintem a hangodat hallottam,

Focizott a dobhártyámon, agyam óriás stadionján suhogott keresztül,

El sem hittem, azt hittem, csak a fülem káprázik.

 

Szerintem a hangodat hallottam,

Froclizott azzal, hogy olyan bátran csendül,

Elhessegettem persze gyorsan, ne szekáljon a szabadság zúgása.

 

Szerintem a hangodat hallottam,

Furmányosan, fiatalon tört elő, tőrként döfted belém,

Elevenembe vágott, mert annyira eleven volt, mint amilyen halott én.

 

Szerintem a hangodat hallottam,

Félelmetes volt és erős,

Erős, mert volt benne erő, félelmetes, mert nem volt benne félelem.


Roy Lichtenstein: Vicki, 1964
zománc, acéllemez, 106,5 x 106,5 x 5 cm
Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum (Az aacheni Peter und Irene Ludwig Stiftung letétje)
fotó: Rosta József / Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum
© [a szerzői jog tulajdonosa]

Kapcsolódó cikkek
...
Egy kiállítás képe

Krusovszky Dénes: Negyvenegy [Egy kiállítás képe]

Folytatódik a Ludwig Múzeummal közös sorozatunk, az Egy kiállítás képe. Krusovszky Dénes írása Benczúr Emese Ha száz évig élek is című képére készült.

...
Egy kiállítás képe

Grecsó Krisztián: Hommage [Egy kiállítás képe]

Folytatódik a Ludwig Múzeummal közös sorozatunk, az Egy kiállítás képe. Grecsó Krisztián írása Morley Malcom Lóversenypálya című képére készült. 

...
Egy kiállítás képe

Tóth Krisztina: Taki [Egy kiállítás képe]

Folytatódik a Ludwig Múzeummal közös sorozatunk, az Egy kiállítás képe. Tóth Krisztina írása Oláh Mara Óvoda című művére készült.

...
Kritika

Nick Hornby Brexit-regényben írta meg, hogyan szakadt szét Anglia

Vajon mi a közös a Brexitben és egy olyan párkapcsolatban, amiben a felek közt sok a különbség? Látszólag talán semmi, Nick Hornby új regényében azonban a kettő mégis párhuzamba kerül, méghozzá nem is akárhogy. Az Olyan, mint te a hét könyve. 

Szerzőink

...
Kolozsi Orsolya

Az életünket akkor tudjuk helyre tenni, ha ismerjük a családi múltunkat

...
Ruff Orsolya

Szöllősi még sosem írt annyira filmszerűen, mint az Illegálban

...
Forgách Kinga

Az élet egy kártyavár, és nem te osztod a lapokat

Még több olvasnivaló
...
Nagy

„Itt nincs történelmi igazságtétel” - Anna Politkovszkaja: Orosz napló

A 2010-es évek szerte a világon a demokratikus berendezkedések, ezzel együtt a szabad sajtó gyengüléséről, illetve a mindent elárasztó propagandáról is szóltak. Magyarországon különösen. Többek között erről beszélgettünk az orosz újságírót, Anna Politkovszkaját alakító Fullajtár Andrea színésznővel és az Orosz napló szerkesztőjével, Filippov Gábor politológussal. A darabot február végén mutatták be a Katonában, a pandémia miatti szünet után pedig jövő héttől ismét színre kerül.

...
Nagy

„A fennmaradó házasságokat boldognak tekintjük, még ha nem is boldogok” – Taffy Brodesser-Akner: Fleishman bajban van

Taffy Brodesser-Akner Fleishman bajban van című regényével több cikkben is foglalkoztunk már. Ezúttal a könyvből vett kedvenc idézeteinket gyűjtöttük össze.

...
Nagy

Rubik Ernő nem akarta megírni a kocka történetét, mégis megmutatta, hogyan gondolkodik

Rubik Ernő szórakoztató és szerény megtaláló, aki a feltaláló szót nem szereti. A világon egymilliárdan játszottak már a kockájával, ami kulturális jelenséggé vált. 1983-ban már majdnem írt egy könyvet, de az végül nem jelent meg. Megjelent A mi kockánk.

Gyerekirodalom
...
Szívünk rajta

"A gyerekek ösztönösen érzik, hogy az éghajlatváltozás rendkívüli hatással lesz a jövőjükre"

Szeptemberben egy klímafikciós ifjúsági regény, Rojik Tamás Szárazsága lett a Szívünk rajta kiemelt könyve. A hónap értékelőjét, M. Kácsor Zoltánt markáns irodalmi képekről és a műfaj felíveléséről faggattuk.

...
Gyerekirodalom

Berg Judit és Varró Dániel - Lételemük a mese

A  kortárs magyar gyerekirodalom két meghatározó alakja Berg Judit és Varró Dániel, akik az elmúlt években tovább építették és bővítették azokat a meseuniverzumokat, amelyeket nemcsak a gyerekek fedeznek fel örömmel, hanem a felnőttek is szívesen bolyonganak bennük. Páros interjúnkban generációs hatásokról, olvasói szokásokról és sorozatokról beszélgettünk velük.

...
Nagy

Nem egyfajta test van – 6 könyv a testképről, nem csak kamaszoknak

A test elfogadása a kamaszkor egyik legnagyobb kihívása. A felnövés millió kihívásával küszködő tizenéves hajlamos magába zárkózni a kérdéseivel, és néha a szülő sem tudja, hogyan lehetne jól beszélgetni erről a gyerekével. Mutatunk pár könyvet, ami segíti az elfogadást, hiszen lehetünk bár soványak, gömbölyűek vagy kicsit mások, mint az átlag, tudni kell, hogy a testünk ugyanolyan értékes.