Finy Petra: Szerintem [Egy kiállítás képe]

Finy Petra: Szerintem [Egy kiállítás képe]

Egy kép, egy befogadó, aki történetesen író. A műalkotás hat, inspirál, beindít vagyis nem hagy nyugodni. A Ludwig Múzeum és a Könyves Magazin folytatja Egy kiállítás képe című sorozatát, amelyben az írók és költők egy-egy műalkotást kapnak meglepetésszerűen, mert kíváncsiak vagyunk, mit hoznak ki belőlük a képek. Milyen kapcsolat alakul ki kép és nyelv között? El lehet mesélni, mit látnak a befogadók a műveken? Finy Petra írása Roy Lichtenstein Vicki című képére készült. A sorozat a Ludwig Múzeum Időgép című kiállításához kapcsolódik.

Könyves Magazin |

Szerintem

 

Szerintem a hangodat hallottam,

Felettébb különös érzés volt, megsüketített a gondolata is,

Egyáltalán nem szoktam meg, hogy beszélsz, általában néma vagy.

 

Szavaid sincsenek, tudom én jól, csórikám,

Folyton másoktól lopod el őket, szűkölködsz, szűkölsz nélkülük,

Elég rosszul is állnak a szádban, mint egy rághatatlan, nehéz falat.

 

Szüntelenül küzdesz persze, pislákolva, gyatra

Fénnyel és erővel, mint egy lélegeztető gépre kötött Nap,

Egy haldokló meteor végső ellobbanása előtt az éterben.

 

Szedd össze magad, és végre ne akard magad összeszedni,

Felejtsd el azt, hogy állandóan hinni akarsz valamiben,

Elvégre mit ér a hit, ha nem bennem hiszel, hanem önmagadban?

 

Szolid voltál eddig, udvarias és láthatatlan,

Finom, aki nem okoz fájdalmat a jelenlétével,

Erre egyszercsak megjelensz itt, és létezni akarsz.

 

Szenderegtél csak a sorsodban, arról álmodva, hogy majd

Falhoz csapod a béklyóid, aztán átfordultál a másik oldaladra,

Ernyedt képzelettel aludva hajnalig, de az ébredés sem ébresztett fel.

 

Szaladni akartál, de eltűnt az út a lábadból, elfogyott a rohanás,

Futni is már elfelejtettél, egyik lábadat előre vajon, vagy a másikat?

Elnémultak az izmaid is, van ez így, hogy a csend mindent letaglóz.

 

Szárnyaltál volna is, láttam én rajtad, az ilyen dolgokat én rögtön

Felfedezem a másikon, rejtélyes radarom van arra, ki az, aki

Engedély nélkül repülni akar mellettem.

 

Szerdánként soha nem sóhajtottál, csütörtökön nem sírtál,

Fokozatosan engedted csak bele magad a bánatba,

Elég mosolyt erőltettél az arcodra ahhoz, hogy majdnem boldognak tűnj.

 

Szeretnél beszélni, meg gondolkodni, pedig

Fogalmad sincs róla, milyen az élet, hiszen nem

Engedtelek levegőhöz jutni, nem mindenki jogosult az oxigénre.

 

Szórakozol velem, állandóan csak szórakoznál,

Fecsegnél, duruzsolnál, táncolnál, felvonulnál,

Egyedül vagy tömegesen, a lényeg, hogy nélkülem és ellenem.

 

Szavaid, azt suttogod, mégis vannak szavaid, de a

Fantáziád szüleménye csak ez is, ugyanúgy, mint

Elementáris vágyad arra, hogy kimondd végre azt, hogy én.

 

Szótárral sem érteni téged, ha meg is szólalsz, a

Fele annak, amit mondasz katyvasz, a másik fele kulimász,

Ezt jobb, ha tőlem tudod, én csak a javamat akarom, ja, nem, a te javadat.

 

Szertelen is vagy, feltűnt, hogy másfele mész, mint amerre előírom,

Figyellek már egy ideje, a lelkedbe bújva követlek mindenhová,

Engedetlenkedsz, elindulsz, pedig én olyan rossz vagyok hozzád.

 

Szerintem a hangodat hallottam,

Focizott a dobhártyámon, agyam óriás stadionján suhogott keresztül,

El sem hittem, azt hittem, csak a fülem káprázik.

 

Szerintem a hangodat hallottam,

Froclizott azzal, hogy olyan bátran csendül,

Elhessegettem persze gyorsan, ne szekáljon a szabadság zúgása.

 

Szerintem a hangodat hallottam,

Furmányosan, fiatalon tört elő, tőrként döfted belém,

Elevenembe vágott, mert annyira eleven volt, mint amilyen halott én.

 

Szerintem a hangodat hallottam,

Félelmetes volt és erős,

Erős, mert volt benne erő, félelmetes, mert nem volt benne félelem.


Roy Lichtenstein: Vicki, 1964
zománc, acéllemez, 106,5 x 106,5 x 5 cm
Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum (Az aacheni Peter und Irene Ludwig Stiftung letétje)
fotó: Rosta József / Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum
© [a szerzői jog tulajdonosa]

Kapcsolódó cikkek
...
Egy kiállítás képe

Krusovszky Dénes: Negyvenegy [Egy kiállítás képe]

Folytatódik a Ludwig Múzeummal közös sorozatunk, az Egy kiállítás képe. Krusovszky Dénes írása Benczúr Emese Ha száz évig élek is című képére készült.

...
Egy kiállítás képe

Grecsó Krisztián: Hommage [Egy kiállítás képe]

Folytatódik a Ludwig Múzeummal közös sorozatunk, az Egy kiállítás képe. Grecsó Krisztián írása Morley Malcom Lóversenypálya című képére készült. 

...
Egy kiállítás képe

Tóth Krisztina: Taki [Egy kiállítás képe]

Folytatódik a Ludwig Múzeummal közös sorozatunk, az Egy kiállítás képe. Tóth Krisztina írása Oláh Mara Óvoda című művére készült.

...
Nagy

Az utolsó mohikánon nőttél fel, de ezeket nem tudtad

Milyen történelmi előzményei vannak a regénynek? Mi tükröződik abban, ahogyan Cooper az őslakosokat ábrázolja? Az eredeti szöveg melyik rétegével nem találkozhattak Magyarországon azok, akik Réz Ádám átdolgozását olvasták? És mit hagytak ki korábban több magyar fordításból?

Szerzőink

...
Kolozsi Orsolya

Tar Sándor a térképről leszorult helyek és emberek írója

...
Vass Norbert

„Kommunista volt-e Petőfi? Néger volt-e Kossuth?”

...
vl

Szabó Benedek: Az igazán jó műveknek nincs eleje és vége

Még több olvasnivaló
...
Nagy

„Kommunista volt-e Petőfi? Néger volt-e Kossuth?”

A Petőfi-délibábok című programsorozat Petőfi politikai emlékezete a dualizmustól napjainkig című nyitórendezvényén kiderült, hogy az évek során Petőfi lobogó helyett sokaknak inkább dobogó volt: emelvény, amelyről ki-ki a maga hasznát remélve szónokolt.

...
Nagy

Fantasztikus írókat adtak a világnak, a britek mégsem falják a könyveket

Az angolok olyan szerzőket adtak a világnak, mint William ShakespeareAgatha Christie, Jane AustenCharles DickensJ. R. R. Tolkien, J.K. Rowling. Ezek alapján joggal hihetnénk, hogy az angolok a világ legnagyobb könyvfogyasztói, de tényleg így van? 

...
Nagy

Gurubi Ágnes: Szauna nap

Gurubi Ágnes a Szív utca című kötetével 2021-ben a top3-ban végzett a legjobb első prózakötetesnek járó Margó-díjért folyó versenyben. Volt értelme megőrülni című tárcasorozata mostantól egy évig olvasható a Könyves Magazinon. Ez az első rész.

...
Panodyssey

Závada Péter: Az új formákról

"A színház az elmúlt kétezerötszáz év során jelentős fejlődésen ment keresztül, és ma már olyan technológiák állnak rendelkezésünkre, melyek még huszonöt évvel ezelőtt sem léteztek. Mégis ahhoz, hogy számomra egy színházi előadás igazán inspiráló legyen, valami újat, eredetit és felforgatót kell mondania néző és színész relációjáról, olyasvalamit, ami mindent más perspektívába helyez." Závada Péter esszésorozata negyedik részében az új színházi formákról értekezik. 

...
Nagy

Nádas és Hajnóczy is magukról, vagyis a világról írnak

Azonosíthatjuk Nádas Pétert a Párhuzamos történetek főszereplőjével? Hajnóczy Péter magáról mintázta volna A halál kilovagolt Perzsiából alkoholista főhősét? Ezeket a kérdéseket boncolgatja a PIM kiállítása, amelyen Barnás Ferenc mondott beszédet.

...
Kritika

Bevezetés a városi magány mesterségébe

Jhumpa Lahiri Amerre járok című kötete pillanatképeket villant fel a városi magány mindennapjairól: a folyamatosan pergő mentális film egy névtelen nagyváros kulisszái között játszódik, hőse és mesélője pedig egy negyvenes nő, egy klasszikus megfigyelő, aki állandó önreflexióban él – sőt, nemcsak egyszerűen létezik, hanem folyamatos mozgásban van, jön, megy, bolyong.

Gyerekirodalom
...
Gyerekirodalom

Közülük kerülnek ki idén a HUBBY - Év Gyerekkönyve díjasok!

Idén is átadja a HUBBY – Magyar Gyerekkönyv Fórum a legjobb szerzőknek és illusztrátoroknak járó díjakat. Mutatjuk a rövidlistára került alkotókat!

...
Gyerekirodalom

Az önkifejezésben, filmkészítésben, tudatos médiahasználatban is segít a Bookline Kids márciusi kiemelt könyve

...
Gyerekirodalom

Mi köze van Petőfinek Sherlockhoz, és mit keres Szendrey Júlia a forradalom élén?

Petőfi sokszor egyfajta absztrakcióként jelenik meg a közbeszédben vagy épp az oktatásban. Inkább idol, mint hús-vér ember – szándéka szerint a Költővel nem járnék című antológia ezen is próbál árnyalni.