Keresés

Az Elég jól vagyok, de lehetnék még egy kicsit jobban is Lydia Davis harmadik magyarul megjelent kötete, amelynek történetei időnként leltárszerű felsorolásokban, álomképekben, máskor abszurd levelekben, nyelvi játékokban bomlanak ki. Jellemző rájuk a perspektívaváltás, a távolságtartás, miközben a maguk hétköznapi módján ismerősen szürreálisak is. Lydia Davisé a hét könyve.

Mit észlelnek és mit érthetnek világunkból az állatok? Vajon milyennek látná a huszadik századot egy olyan magányos és fenséges állat, mint a jegesmedve? Mintha ezekre a kérdésekre keresné a választ a japán származású író, Yoko Tawada világszerte feltűnést keltő regénye. Az Egy jegesmedve emlékiratai a hét könyve. 

Autóbaleset, fejére fordult, szalagkorlátot átszakító autó, kómába esett fiatal lány ‒ elég drámai kezdés, a Beláthatatlan táj  mégsem a hangos tragikum, sokkal inkább a monoton kattogó, szürkébe bugyolált, ködös melankólia könyve. 

A Gormenghast-trilógia egyesek szerint azért nem szólt akkorát, min A Gyűrűk Ura, mert nem annyira jó, mások szerint azért, mert túl jó. A trilógia mindenesetre egyszerre komor, groteszk, abszurd és leginkább párját ritkító - nálunk most ez a hét könyve.

Bő harmincéves késéssel jelent meg magyarul Margaret Atwood Macskaszem című regénye. Bár a könyv egy Elaine Risley nevű – amúgy fiktív – festő életútját mutatja be, a fókusz mégsem a művészi kiteljesedésen van, hanem azon a toxikus gyerekkori barátságon, amely később alapjaiban határozta meg Elaine művészi tevékenységét. A Macskaszem a hét könyve.

Nagyon ritka, hogy egy szépirodalmi mű valamely (bármely) politikai-társadalmi eseményre szinte azonnal rezonálva jelenjen meg, és ez még akkor is igaz, ha Ali Smith már jó pár évtizede tervezte az Ősz című regényét – pontosabban az Évszakok címet viselő kvartetet. Az Őszt az első poszt-Brexit-regényként szokás emlegetni, de annál sokkal több, hiszen egyszerre az elmúlás és az útkeresés könyve. Nálunk pedig most ez a hét könyve.

Az út és a Nem vénnek való vidék szerzőjének első regénye 1965-ben jelent meg, és a kortárs amerikai irodalom meghatározó alakja már indulásakor megteremtette a rá jellemző erőteljes irodalmi atmoszférát. A gyümölcskertész a hét könyve.

Megfoghatatlan, sűrű, mindent átitató feszültség telepedik az új Szöllősi-könyv hőseinek életére, ami csak néha-néha engedi, hogy lélegzethez jussanak. Az Illegál a hét könyve.

Híres kaszinók, éjszakai bárok, gazdag amerikaiakkal teli szállodák várják az olvasót a „kubai Ulysessnek” is nevezett Trükkös tigristrióban, de nem csak emiatt emlékezetes a regény, amelyben Guillermo Cabrera Infante úgy bánik a spanyollal - pontosabban a kubaival -, mint „Mark Twain az angollal”.