Baljós árny vetül a New York kávéházra: nyomtalanul eltűnt egy Ady-kézirat! Osvát szerkesztő úr, aki a Nyugat újévi számába szánta a verset, magán kívül van az idegességtől – s miközben a karzaton összesereglő költők önzetlenül felajánlják saját szerzeményeiket a hiány pótlására, egy ifjú szemtanú a helyszínről távozó titokzatos nő nyomába ered.
Nem más ő, mint Visy Masa, az éles eszű és kíváncsi lány. Egy rikkancsfiú, egy Brandy nevű kutya és unokafivére, Laci segítségével Masa nekiáll, hogy felgöngyölítse a Nyugat szerkesztőségét feldúló bűntényt.
A lány a fotómasinával
Nem ez az első alkalom, hogy Kertész Edina egy különleges, bátor lányról írt könyvet: a Naphegy kiadónál megjelent gyerekkönyvei többek között Hugonnai Vilma, Elek Ilona és Balázs Júlia történetét is elmesélték már.
A fotográfuslány középpontjában egy rejtélyes bűnténysorozat áll, melynek célpontja a Nyugat szerkesztősége.
Visy Masa – akinek legfőbb álma, hogy elhunyt édesapja nyomdokaiba lépjen, és újságíróként dolgozhasson – saját szimatát követve megpróbálja szétszálazni a történteket.
Múzeum körút 18., 1909. Kürthy Berta, Kürthy György, Kirchknopf Ferenc, Barsy Aladár, Visy Bözsi, Visy Masa, Siklóssy László. Forrás: Lakatos Mária / Fortepan.
A nyomozás többek között egy kalapszalonba, egy fogorvosi rendelőbe és egy párbajszakkörre is eljuttatja a lányt, miközben egyre gyűlnek a megválaszolhatatlannak tűnő kérdések: Ki az a titokzatos nő, kalapjában zöld tollal, akibe Masa minduntalan belebotlik? Ki rejtőzik az A. N. monogram mögött? És ki az a rejtélyes férfi, aki erőszakkal fenyegeti Ady Endrét?
A történet végéhez érve az is kiderül az olvasó számára, hogy A fotográfuslány főszereplője valós személy:
bár magát a nyomozást Kertész találta ki, Visy Masa tényleg élt, és „fotómasinájával” többek között a Nyugat egyes szerzőit is megörökítette.
Álmodozó írók, ragadós izgalom
A rövid, olvasmányos regényt – melyet az Új Kedvencek sorozat többi kötetéhez hasonlóan Láng Anna visszafogott, kedves illusztrációi díszítenek – két dolog teszi igazán érdekessé: a századforduló Budapestje és a Nyugat.
Kertész a könyv megírása előtt rengeteg időt töltött az Arcanum olvasásával, és ez a történeten is meglátszik.
Vasárnapi uzsonnák, lovagias párbajok és jótékonysági estek elevenednek meg előttünk;
munkások vonulnak fel Pest utcáin általános választójogért és tisztességes bérért tüntetve; és az író időről időre még arra is időt szán, hogy elmesélje, hogyan festett egy omnibusz, hogyan működött egy korabeli fényképezőgép, és hogyan mosott hajat egy előkelő lány.
Gizellatelep, 1930. A kép jobb szélén Kosztolányi Dezső áll, előtte térdel felesége. A képet Visy Masa készítette. Forrás: Magyar Bálint / Fortepan.
Ami a Nyugatot illeti, A fotográfuslányban „bohém írók, álmodozó poéták, szigorú tekintetű kritikusok” egész sora vonul fel: megpillanthatjuk az egymást ugrató Kosztolányit és Karinthyt, a népi hiedelmekről mesélő Móriczot, az örökké ideges Osvátot, a papos kinézetű Babitsot, a lesújtó kritikát író Kaffkát és persze az irodalmi szupersztárt, Adyt.
Mindezek mellett a regényt áthatja egyfajta kamaszos izgalom.
A fotómasinájával a nyakában rohangáló Masában, aki lelkesen mesél legújabb (időnként bizony téves) elméleteiről Lacinak, valamint legjobb barátnőjének, Bertának, és egy füzetben gyűjti újságkivágásait, ott van mindannyiunk kamaszkori bohósága, fontoskodása és rajongása. Az ifjú olvasókhoz pedig A fotográfuslány olvasása után biztosan közelebb kerül majd a magyar irodalom egyik legizgalmasabb korszaka.