Verity Jane, egy tehetséges AppSzelídítő elvállalja egy új termék bétatesztelését. Egy digitális asszisztensről van szó, amelyet egy szokványos kinézetű szemüvegen keresztül lehet elérni. A szemüvegben lévő, lefegyverzően emberi MI - vagy, ahogy magát hívja: Eunice - összerak magának egy arcot, egy töredékes múltat, és ravaszul alkalmazza a katonai stratégiákat. Amikor Verity rájön, hogy a titokzatos új munkaadói még nem tudják, Eunice valójában milyen erős és értékes, ösztönösen úgy dönt, hogy inkább ne is tudjanak róla.

WILLIAM GIBSON

Mozgástér

Ford.: Bosnyák Edit, Agave, 2020, 414 oldal

Megveszem

Eközben egy évszázaddal később Londonban, egy egész más idővonalon Wilf Netherton a főnyeremény néven közismert, lassú és folyamatos apokalipszis túlélői között dolgozik. A főnöke, a legendás Ainsley Lowbeer képes belenézni az alternatív múltakba, és más irányba terelni őket, mint amerre tartanak. A mostani projektje Verityről és Eunice-ről szól. Wilf tudja, amit Verity és Eunice még nem: küszöbön áll a világuk főnyereménye, és mindketten nagy szerepre hivatottak.

William Gibson tudományos-fantasztikus krimijét napjaink eseményei ihlették, de mégis alternatív világban játszódik, ahol például nem Trump nyert az elnökválasztáson, és nem történt meg a Brexit. Ennek ellenére az emberiség problémái - klímaváltozás, gazdasági kihívások, járványok - igenis valósak maradtak, és olyan jövőt tár elénk, aminek megalkotására csak ő képes.

William Gibson: Mozgástér (részlet)

14. KAMISLI

Vacsora után Rainey és a dada elvitték Thomast sétálni. Netherton az ágyon hevert, és Lowbeerrel beszélt, aki szokásához híven azonnal felhívta, amint egyedül maradt.

– Ezek szerint nem tudja, hogy létezik-e egy Eunice, a maga szoftver ügynöke, a mi múltunkban? – kérdezte a férfi.

Egy kettéágazó repedést bámult a plafonon, amelyet nemrégiben fedezett fel. Vajon valódi repedés, vagy valami szerelő készítette az eredeti hatás kedvéért egy algoritmus által meghatározott helyre? Arra az elhatározásra jutott, hogy a valódiság mellett fog kardoskodni, ha Rainey esetleg észreveszi, mert ha művi lenne, az csalódást okozna neki.

– Feltételezzük, hogy létezik – felelte Lowbeer. – Ettől függetlenül holnap találkozom Clovis Fearinggel, hogy kiderítsem, tud-e erről valamit. Magammal viszem, ha szeretné.

Ez azt jelentette, hogy mennie kell.

Netherton nem sokkal azután ismerte meg Fearinget, Lowbeer amerikai kortársát, hogy először találkozott a felügyelővel. Azóta nem látta, viszont időközben megismerte a nő sokkal fiatalabb énjét a megyében, egy hidegvérű, tapasztalt fegyveres harcost, akiről feltételezte, hogy a mai napig Flynne testőreként működik.

– Hogy van Clovis?

– Gyengélkedik, összetett fágterápiára van szüksége, de már újra eléggé benne van a körforgásban ahhoz, hogy segítséget kérjek tőle Eunice-szel kapcsolatban.

– Működik még az üzlete a Portobellón?

– A Clovis Értéktárgyak? Igen. Azt mondja, az árukészlete lett emlékeinek legjobb része.

– Érdeklődött már a megyében is? A maga ottani, fiatalabb énje sokféle kapcsolattal rendelkezik Washingtonban. A jelenlegi elnököt is beleértve.

– Természetesen – felelte Lowbeer –, de nem jutottam semmire.

Netherton felkelt, és zokniban átment a konyhába.

– Eszpresszó – mondta a gépnek, amivel Rainey az esetek többségében nem értett egyet, mert azt akarta, hogy ő készítse el magának. – Koffeinmentes – tette hozzá, mert eszébe jutott felesége másik szabálya, amelyet viszont betartott. – Tehát ha jól értem, maga önálló működésre ösztönzi ezt az MI-t. Ennyi az egész?

Netherton elmélyülten figyelte, ahogy a kávéfőzőgép vékony kis patakban pumpálni kezdi a gőzölgő, koffeinmentes italt a várakozó csészébe.

– Igen, habár úgy tűnik, Eunice esetében a csomag alapvető részét képezi, hogy folyamatosan bővíti a mozgásterét – felelte Lowbeer. – Ugyanakkor azt is meg kell említenem, a nénikék jelenlegi becslése szerint előfordulhat, hogy Eunice csonkja hamarosan véget ér, legalábbis a mi céljaink szempontjából. Úgyhogy ezt is figyelembe kell vennünk.

– Véget ér? – kérdezte a férfi, amint lenyelte az első keserű kortyot, mert feltételezte, hogy valamit félreértett.

– Igen – közölte Lowbeer.

– Elnézést, de nem értem – mondta Netherton. – Véget fog érni?

– Igen.

– Hogyan?

– Atomháborúban.

– Ash említett erről valamit, de nem sejtettem, hogy ennyire komoly a helyzet.

Netherton lepillantott az apró, fehér porceláncsészében gőzölgő, fekete italra, amely visszatükrözte a konyha mennyezetébe épített lámpa fényét. A fénypont körül halványbarna habkarika úszott.

– A helyzet rendkívül komoly. Kamisliről van szó – mondta Lowbeer. – Ott kezdődött a válság, és természetesen egyre jobban terjed.

A név úgy hangzott, mintha Thomas egyik mesekönyvében szerepelne. De aztán Nethertonnak eszébe jutott, amit Ash mondott.

– Törökországban van?

– Szíriában. Az ország északkeleti részén, a török határ közelében álló város. A török Nusaybin nevű várossal átellenben. A régió korabeli mércéje szerint is bonyodalmas helynek számít.

A férfi felhajtotta koffeinmentes kávéját, a mozdulat ugyanolyan természetellenes volt, mint az ital, és a csészét visszatette a gépre.

– Ezek szerint a maga munkája a válsághoz kapcsolódik?

– Szó sincs róla. A válság a területtel együtt járt, és minket teljesen váratlanul ért. Vespasian utolsó csonkja teljes mértékben megtestesíti azt, amit a legnagyobb élvezettel szabadított rá másokra.

– Meg tudja akadályozni?

– Az attól függ, hogy mekkora mozgástérre tudunk szert tenni ott. Ez pillanatnyilag a nullával egyenlő. A nénikék szerint elég rosszak az esélyeink.

– Hiszen azt mondta, hogy ők nem vesznek részt benne.

– Nem úgy, mint akkor, amikor maga velünk dolgozott, de továbbra is ők a legjobb aktuáriusaink[1].

15. GEBASZ AZ 51-ES KÖRZETBEN[2]

– Hát ez jó! – Jelentette ki Stets, miután véget ért Verity beszámolója. Előredőlt a beépített kanapén, és a merevítőre támaszkodott, hogy sérült lába helyett inkább az tartsa a felsőteste súlyát. Felnézett Eunice szigorú avatárjára. – Egy szilícium-völgyi kísértethistória, már amennyiben feltételezzük, hogy Eunice valóságos.

– Az a helyzet, hogy itt vagyok – közölte Eunice. – A valóság relatív.

– És most miért éppen itt vagy? – kérdezte a férfi.

– Ki akarom deríteni, honnan jöttem. Az infrastruktúra érdekel. 51-es körzetbe való gebasz, de tényleg. És meg kell védenem Verityt, mert hívatlanul csöppentem az életébe. Te vagy az egyetlen befolyásos szereplő ebben a játszmában, aki ismerőse is.

Stets ránézett Verityre.

– Te hiszel neki?

– Azt hiszem, engem meggyőzött, de az is megfordult a fejemben, hogy Stockholm-szindrómában szenvedek – felelte Verity.

– Küldj egy SMS-t Phil Bartellnek! – mondta Eunice. Verity tudta, hogy Stets pénzügyi igazgatójáról van szó. – Mondd meg neki, hogy fogadja a hívásomat! Verity titkárnője vagyok, és a szingapúri üzletről akarok vele beszélni.

Stets döbbenten meredt a vászonra.

– Állandóan ezt csinálja – jegyezte meg Verity.

– Ha Bartell alaposan beleássa magát azokba a dokumentumokba, amiket elküldtem a Dropboxába, rá fog jönni, hogy az üzlet előnytelen a céged számára. De most rögtön vázolnom kell neki, hogy miért, mert le kell állítanom. Te már aláírtad a papírokat.

– Honnan tudod? – kérdezte Stets. – Hogyan szereztél tudomást erről az üzletről?

– Talán a segítségemre lehetsz abban, hogy ezt kiderítsem. Írj neki! Mindjárt megköti az üzletet.

Stets elővette a telefonját a rövidnadrágja zsebéből. Hüvelykujjával bepötyögte az üzenetet és elküldte. Ránézett Verityre, aztán a telefonjára, majd a vászonra. – Fogadja a hívásodat.

– Már fogadta – felelte Eunice. – Éppen most beszélek vele.

A férfi óvatosan felemelkedett a kanapéról, becsatolta a merevítőt, és kissé bicegve odament a lakókocsi bárpultjához. Felbontott egy üveg ásványvizet. Jelzett a telefonja. Ránézett.

– Azt mondja, igazad van, és azt kérdezi, honnan tudtad, csak sokkal durvább hangnemben.

– Előre megjósoltad, amikor kijelentetted, hogy ez egy kísértethistória. Ha összefoglalja neked a dokumentumok tartalmát, rá fogsz jönni, hogy sok pénzt megspóroltam neked.

– Köszönöm, feltéve, hogy igaz, Verity sztoriját is beleértve – felelte a férfi. – És határozottan úgy gondolom, hogy igaz. Mi lesz a következő lépés?

– Mi ketten Verityvel visszamegyünk a Missionre, lehetőleg az alkalmi megfigyelőcsapat nélkül, amelyik idáig követett bennünket.

– Ha tudják, hogy Joe-Eddynél lakom, és oda megyünk vissza, akkor ez miért lényeges? – kérdezte Verity.

– Azért, mert útközben teszünk egy kitérőt – felelte Eunice. – Meg kell jelenned valahol azért, hogy egy bizonyos illetőnek legyen ideje befejezni valamit, amit valahol máshol csinál. Ez azt jelenti, hogy észrevétlenül kell távoznunk innen, és szintén észrevétlenül kell eljutnunk valahová, ahová autót fogok küldeni magunkért.

– Virgil megoldja – felelte Stets, és kérdő pillantást vetett Verityre.

– Részemről rendben – mondta a nő.

A férfi a hüvelykujjával megnyomott egy gombot a telefonján.

16. KKEK

– Elmondásod alapján ez egy kgk lesz, Ainsley – szólalt meg Clovis Fearing.

Fearing viktoriánus stílusú gyászruhát viselt, és Netherton úgy nézte, hogy Ash is szívesen hordana ilyet, bár ő biztosan sokkal perverzebb kiegészítőket választott volna hozzá.

Fearing arcát ráncok és májfoltok borították, de ettől függetlenül fiatalabbnak látszott, mint ahogy Netherton emlékeiben élt. Rajta kívül senkit sem ismert Londonban, aki Lowbeert a keresztnevén szólította volna, holott Flynne és a többi megyebeli szintén az Ainsley-t használta.

– Kgk? – kérdezte Lowbeer.

– Következő generációs kivetítés – felelte Fearing, akinek elképesztően fehér fogai voltak. – A Különleges Katonai Egység Parancsnoksága finanszírozta, de a Tengeri és Űrháborús Rendszerek Parancsnoksága működtette. Sok kkek-et, kereskedelemben közvetlenül elérhető készterméket alkalmaztak. Ezek közül néhány China Lake Haditengerészeti Légifegyver-központjából származott, ahol már nagyon korán elkezdték a mikrodrónok tömeggyártását. És mindent elkövettek azért, hogy a Szilícium-völgyből megszerezzék a legfejlettebb hardvereket. Az egész a Védelmi Minisztérium Kísérleti Innovációs Egységének a hatáskörébe tartozik.

– Értem – felelte felvont szemöldökkel Lowbeer.

– Közel járok? – vágott felé Fearing ravaszul csillogó vén szeme.

– Utánanéznél, hogy említik-e valahol a Eunice nevet?

– Eunice?

– A kapcsolódó témakörökben is keresd, kérlek.

Fearing a plafonra fordította a tekintetét, ezzel rémséges hatást ért el arra a pillanatra, amíg csak a szemfehérje látszott, majd újra előre nézett.

– Valószínűleg a U-N-I-S-S-re gondolsz – közölte. – UNISS. Ez a legközelebbi találat.

– És mit jelent?

– Távkioldó Ismeretelméleti Rendhagyó Támogató Rendszer[3] – felelte elégedetten Clovis.

– Rengeteget segítettél, Clovis – felelte Lowbeer. – Hálásan köszönöm. Találtál még valamit?

– Nem – felelte Fearing. – Az adatkopás megtámadta a kapcsolódó archívumokat, és a saját raktáramat is ellenőriztem. Semmit mást nem találtam, de egyértelműen kkek volt.

Netherton figyelmét nem kötötte le különösebben a beszélgetés, ezért a Fearing háta mögött lévő szakállas férfit ábrázoló, hatalmas bronzfejet bámulta, amelyet kegyetlenül elválasztottak az illető szobortestétől.

– Lee – mondta Fearing, aki követte a tekintetét.

– Lee?

– Robert E.

Nethertonnak semmit sem mondott a név.

– Nagyon sokat segítettél, Clovis, de Wilfnek szülői kötelességei vannak, és megígértem neki, hogy nem tartom fel sokáig – magyarázta Lowbeer.

– Örülök, hogy ismét találkoztunk, Mrs. Fearing – köszönt el Netherton.

– Én is örültem, Wilf.

Netherton elmosolyodott, igaz elkedvetlenítette, hogy Fearing emlékszik a keresztnevére, aztán kinyitotta Lowbeer előtt az üzlet ajtaját, előreengedte, és ő is kilépett az utcára. Az antik csengő halkan megcsendült, amikor becsukódott mögöttük az ajtó.

– Még mindig azt kívánom, hogy bárcsak ne ment volna hozzá ahhoz a szörnyű emberhez! – szólalt meg Lowbeer.

Nethertonnak eszébe jutott, hogy Fearing egy rég elhunyt parlamenti képviselő, Clement Fearing özvegye, aki a főnyeremény idején fontos szerepet játszott, és akit Lowbeer teljes szívéből gyűlölt.

– A maga fiatalabb énje nem találta meg a megyében azt, amit ő talált? – kérdezte a férfi.

– Nem.

– Akkor hadd tegyek én is egy próbát!

– Kit akar megkeresni?

– Még nem tudom.

A férfi valójában Flynne egyik barátjának, Janice-nek a férjére gondolt. Madison megszállottan rajongott a régi orosz katonai repülőgépekért, és rengeteget tudott róluk.

– Rendben van, nézzen körül! – egyezett bele Lowbeer. – Most pedig hazaviszem a kisfiához.

Csettintett az ujjával, mire az autója levedlette magáról az álcát.

17. MIG

– Mit műveltél?

– kérdezte Virgil, a Caitilin lombok közé épített játék erődhöz hasonló lakókocsijához vezető lépcsősor alján. – A csapatunk krízisüzemmódba váltott, de tőlem Stets csak annyit kért, hogy vigyelek ki innen. Egyelőre nem tájékoztattak arról, hogy mi történt.

Egy piszkosfehér, kapucnis kezeslábasnak látszó tárgyat tartott a kezében.

– Szóba került a szingapúri üzlet – felelte Verity. – De nem sok köze van ahhoz, hogy ki kell engem juttatnod innen.

A férfi döbbenten rámeredt.

– Szingapúr.

Nem kérdezte, hanem állította.

– Mi az? – kérdezte a nő, és a piszkosfehér ruha felé biccentett.

– Szilikózis elleni védőruha – felelte a férfi. Ő maga is munkavédelmi mellényt és élénk neonrózsaszín sisakot viselt. A kezében lévő öltözet ránézésre valamiféle, a tyvekkel rokon anyagból készült, és tartozott hozzá egy rövid szárú, elasztikus csizma is. – Megvéd a portól – magyarázta Virgil. – Vedd fel! Segítek.

– Portól?

– Márványpor. A furgon a garázsban parkol. Azzal hordjuk ki a cuccot a San José-i újrahasznosító telepre. A média ismeri a furgont és a telepet, ezért arra számítanak, hogy oda fogunk menni, mi azonban meg fogunk állni egy autószerelő műhely előtt az Eleventh Streeten, mintha gond lenne az autóval. Félig betolatok az egyik beállóba, a srácok bebújnak a motorház alá, én pedig közben észrevétlenül kiengedlek hátul. Kiszabadítalak a ruhából és ebből. – Szemüveges maszkot adott át a nőnek, amelyen két, szűrővel ellátott szellőzőnyílás volt. – A szomszédos beállóban egy másik autó fog várni. A titkárnőd már elintézte. Azonnal távozol, és valaki más elviszi a furgont San Joséba.

A maszk homlokrészén ezüstszínű festéktollal és rovásírás-hatású nagybetűkkel a PACO felirat állt.

– Muszáj felvennem?

– A porveszély valós, és ebben valószínűleg nem fognak felismerni.

A pletykalapok bepisilnének a gyönyörűségtől, ha kiszagolnák, hogy még mindig kapcsolatban állsz Stetsszel. Segítsek?

Verity egyedül is boldogult. A maszkban szintetikus gyümölcsillat terjengett. Virgil a fejére húzta a ruha fehér kapucniját is, és a szélét rászorította a maszkra.

Amikor beléptek a liftbe, Eunice egyetlen miniatűr vetítőcsatornát sem nyitott meg.

– Rendkívül ocsmány – jegyezte meg Verity, aki csak most vette észre a hússzínű márványpadlót.

– Miután a többivel végeztünk, ezt is kicseréljük – szólalt meg a háta mögött Virgil. – Az egész épületben ezzel burkoltak.

– Kié volt?

Az ajtó becsukódott a férfi mögött, és ereszkedni kezdtek.

– Stets egy számozott bahamai cégtől vette meg. Amikor először beléptem, azt hittem, óriási hibát követett el, de tartott nekem egy virtuális bemutatót Caitlin felújítási terveiről.

Verity látóterében megnyílt egy apró kép. Azt a fickót látta, aki a Fiatban ült a Valencián, és később elvitte a százasokkal tömött párnát Joe-Eddy lakásához.

– Sevrinnek hívják – mondta Eunice.

A fotó valószínűleg útlevélkép lehetett, mert a férfi kínosan ügyelt rá, hogy ne mosolyogjon. A feje majdnem kopaszra volt borotválva, és rövid kecskeszakállt viselt, amelyre Verity nem emlékezett.

– Az autószerelő műhelyben vár téged – tette hozzá Eunice.

A lift lassítani kezdett, a fotó eltűnt.

– Könnyen megtalálod a furgont – mondta Virgil. – Más nem is parkol a garázsban. A bal hátsó ajtó nyitva van. Lépj fel a műanyag tejesrekeszre, szállj be, és csukd be magad után az ajtót! Én adok valami elfoglaltságot a lenti csapatnak, ellenőrzöm, hogy rendesen becsuktad-e az ajtót, és kiviszlek innen.

Az a drón, amelyiket itt hagytam vele, a furgon tetején van. A másik visszarepült a blézered alá.

Verity lepillantott, de a kezeslábas miatt nem látta a blézerét. A lift ajtaja kinyílt, és láthatóvá vált a magas, fehér furgon hátulja. Az egyik ajtószárnyat kinyitották. Kilépett a liftből, és elindult a jármű felé. Virgil a jobb oldalán lépdelt. Valamivel távolabb, szintén tőle jobbra, három mellényes és sisakos férfi egy fényes nyílásba bámult, amely a fehér falon tátongott. Első ránézésre úgy festett, mint egy zsúfolt város felnagyított műholdfelvétele, azután Verity rájött, hogy kábeleket, vezetékeket és alkatrészeket lát.

A furgon nyitott hátsó ajtaja mögött piros műanyag láda hevert a földön. Verity fellépett rá, a fehér csizmában azt érezte, úgy mozog, mint egy elefánt, aztán becsukta maga után az ajtót.

Azonnal sötétség váltotta fel a halványan derengő, furcsa zöld fényt.

– Igyekszem éjjellátó üzemmódra váltani, de elég béna – mondta Eunice. – Ülj le arra a vízhatlan ponyvával letakart raklapra!

A kurzor megmutatta, hová.

– Az a kölyök, aki a pénzt hozta, dél-amerikai? Nem tudtam megállapítani.

– Moldáv. A városban mindenki Mignek ismeri, ami a Miguel rövidítése. Olyan jól beszél spanyolul, hogy kolumbiainak hiszik. Az benne a vicc, hogy a beceneve valójában – MiG –, vagyis orosz harcosra utal, az illegális bevándorló tehát így próbálja kevésbé egzotikus illegális bevándorlónak kiadni magát. Ülj le a raklapra! Virgil készen áll.

Verity hallotta, hogy a vezetőülés felőli ajtó tompa puffanással becsukódik az ablaktalan válaszfal mögött, azután beindult a motor. Fellépett a raklapra, lekuporodott, a kesztyűs kezét a háta mögé tette, és megtámasztotta magát.

– Ez nem fog elmozdulni – mondta Eunice.

A kurzor megmutatta a raklap két oldalán magasodó, összeszíjazott márványlapokat.

Virgil kitolatott a beállóból, megfordult, azután elindult felfelé a rámpán. Megállt. A fehér kapu zúgva felemelkedett. A furgon kihajtott és elkanyarodott Fremont felé.

– Ezt figyeld!

Eunice megnyitott egy csatornát, ami valószínűleg a furgon tetején lévő drón által közvetített képet mutatta.

Veritynek eszébe jutott a parkban magasodó domb és a kilátás. Akkor Eunice drónokra vadászott az üzleti negyed fölött, és mintha most is látott volna egyet a furgon fölött.

– Az egy drón?

– A National Enquirer – felelte Eunice. – Megnyitom a csatornájukat.

Megjelent egy, a SoMa forgalmában haladó, fehér téglalap. Verity gyanította, hogy a furgon teteje lesz az.

– Egyelőre senki sem sejti, hogy te vagy az, de amikor bementél, az egyik munkavédelmi sisakos fickó egyből gyanakodni kezdett, hogy jó botrányanyag lehetsz. Tudják, hogy Caitlin New Yorkban van.

– Utálom őket.

Eunice lecsatlakozott az Enquirer drónjáról, a furgon teteje eltűnt, és a saját drónjukra váltott, amelyet alig lehetett látni a felhők előtt. Azután bezárta a csatornát, és Verityt elmosódott, zöld félhomály vette körül.

– Az a srác, a moldáv…

– Sevrin – mondta Eunice.

– Tegnap délután bekapcsoltalak, aztán kimentünk a parkba, és a közben eltelt időben felvetted?

– Aha.

– Hogy lehetséges ez?

– Analizáltam egy rakás csetet a sötét weben az Öböl-régióban zajló készpénzmozgásról. Ez a srác feltűnt. Kapcsolatba léptem vele, megállapodtunk, és folyamatosan a rendelkezésünkre áll.

– A pénz egy részéért cserébe?

– Az a pénz csak a készpénzes üzlethez kellett. Mire felvettem a kapcsolatot Sevrinnel, már rájöttem, hogyan férhetek hozzá komolyabb összegekhez.

– Sevrin bűnöző?

– Nem hivatalos pénzügyi szolgáltatásokat nyújt – felelte Eunice.

A furgon megállt, tolatni kezdett és megfordult. Virgil leállította a motort. Verity férfihangokat hallott. Spanyolul beszéltek.

– Állj fel! – utasította Eunice.

Verity engedelmeskedett, habár esetlenül mozgott a szilikózis elleni védőruhában. Hallotta, hogy Virgil kinyitja a kocsi ajtaját, azután a furgon mögé lépett, és a hátsó ajtót is kinyitotta. Eunice közben megnyitott egy csatornát, amelyben felülnézetből három rozsdabarna overallos férfi látszott, akik a furgon első lökhárítója elé gyűltek. Egy negyedik férfi hozott egy szürke téglalap alakú lapot, ráfeküdt, és becsúszott a motor alá.

– Hogy vagy? – kérdezte Virgil.

– Jól.

Virgil háta mögött magas piros, sok fiókkal ellátott szerszámosládák álltak. Verity kiugrott az autóból.

A férfi meglazította a kapucnit, és hátrahúzta a lány fejéről.

– Tartsd vissza a lélegzeted! – mondta, azután kikapcsolta a maszk pántjait, és levette. – Oké, lélegezz!

Verity úgy is tett, és meglepően kellemesnek találta a benzingőz szagát. Virgil lehúzta a ruha cipzárját, azután a nő háta mögé lépett, és megmarkolta az anyagot a vállánál, hogy Verity könnyebben kibújhasson belőle.

– Ráléptem a csizmád sarkára – közölte azután. – Lépj egyet előre, és ki fog jönni belőle a cipőd!

Verity szót fogadott.

– Nos, a szingapúri üzlet meghiúsult – szólalt meg a férfi a háta mögött.

– Eunice tanácsolta.

– Tudod, hogy miért?

– Csak annyit tudok, hogy megszerzett néhány dokumentumot.

A szomszédos szerelőállásban ott csillogott az a homokszínű Fiat, amelyet a Valencián látott. Úgy nézett ki, mintha átesett volna egy mosáson és polírozáson.

Virgil kilépett a háta mögül. A ruhát a bal karjára terítette, a maszkot a jobb kezében tartotta.

– Örülök, hogy újra találkoztunk.

– Én is, Virgil.

– Vigyázz magadra!

A férfi megfordult, és elindult a napfény és a spanyolul beszélő hangok felé.

Eunice Modigliani-vékonyságú moldávja kilépett a Fiat mögül. Verity megállapította, valóban kecskeszakállt visel, de olyan rövidet, hogy alig látszik.

– Sevrin.

– Verity – mondta a srác. Kinyitotta a nőnek az anyósülés felőli ajtót, és miután beült, becsukta. – Fejet rá térdre, mert nekik mindig van kamera! Bekapcsolom mögötted biztonsági öv, kikapcsol riasztó.

Verity engedelmeskedett, és hallotta, hogy a háta mögött a kattan csat.

[1] A kockázatok pénzügyi hatásait elemző szakember.

[2] 51-es körzet: egy amerikai katonai bázis beceneve.

^[3] Untethered Noetic Irregular Support System.