Varga Bea (On Sai), Kleinheincz Csilla, Antuza Genescu és Takács Gábor (Fotó: Budapest Transzfer/Facebook)
A női science-fiction irodalom nagyjából kétszáz évre nyúlik vissza: minden Mary Shelley-vel kezdődött és a Frankenstein, vagy a modern Prométheusszal. Nagy utat tettünk meg azóta, és eljutottunk oda, hogy a talán legsikeresebb és legismertebb női szerző, Margaret Atwood, már tehetségének megfelelő fogadtatásban részesülhet – nem úgy, mint tizenkilencedik századi pályatársa, akinek neve nem szerepelt a Frankenstein első kiadásán. A női írók helyzete – főleg a sci-fi színtéren – azonban korántsem egyszerű, pláne Magyarországon és tőlünk keletre, Romániában. Az itthoni és az ottani helyzetről Kleinheincz Csilla író, szerkesztő beszélgetett Antuza Genescu román íróval, szerkesztővel, Varga Bea (On Sai) íróval és Takács Gábor sci-fi bloggerrel a Jövő-idő. Budapest Transzfer IX. Nemzetközi Irodalmi és Társművészeti Fesztivál Férfimunka? ̶- Női szerzők a sci-fi világában című programján a Petőfi Irodalmi Múzeumban.
'Lány létedre egész tökösen írsz' #Dolgokamiketcsaknőiírókhallanak
Joanne Harris ( Csokoládé-trilógia, Szederbor, Ötnegyed narancs) nemrég elindította a ThingsOnlyWomenWritersHear (vagyis Dolgok, amiket csak női írók hallanak) hashtaget a Twitteren, és elmesélte, hogy a Csokoládé bemutatóján a Híres Férfiszerző őt egy pillantásra sem méltatva gratulált a kiadójának, aki természetesen férfi. Talán nem túl meglepő, hogy nem ő az egyetlen, akinek van hasonló története.
A tapasztalat azt mutatja, hogy Magyarországon és Romániában a sci-fi írónők korántsem kapnak akkora teret, mint férfi kollégáik, a kiadók kevésbé hajlandóak kiadni írásaikat, a díjakat pedig deklaráltan nem nyerhetnek. Az 1998-ban alapított Zsoldos-díjat még valóban nem ítélték oda női sci-fi szerzőnek. Nem csoda, hiszen ahogy Varga Bea rávilágított, még a Magyar Írószövetségben is az az általános nézet, hogy nők nem tudnak sci-fit írni. De mi az oka ennek a kirekesztésnek?
A probléma két oldalról közelíthető meg – és ebből a szempontból Romániában és Magyarországon is ugyanaz a helyzet –, egyrészt a pályakezdők és a kiforrott alkotók felől, másrészt a kiadók felől. A szerzőkről általánosságban elmondható, hogy pályakezdőként először a tartalmi, stiláris és szerkezeti hiányosságokat kell pótolni.
Sok fiatal ír, és rajong az írásért, de a többségük nem tud írni.
Velük foglalkozni kell, de elenyésző azoknak a száma, akik kitartanak addig, hogy publikálható szövegeket tudjanak alkotni. Úgy tűnik tehát, hogy a tehetséggondozásra nagyobb figyelmet és több energiát kellene fordítani. Ezzel kapcsolatban Genescu, aki már több antológiát szerkesztett, a saját tapasztalatiból kiindulva úgy fogalmazott: erre egy szerkesztőnek egyszerűen nem marad elegendő energiája és ideje.
N.K. Jemisin: Rögzíteni akartam, hogy milyen másodosztályú állampolgárnak lenni
Fotó: Laura Hanifin (forrás: nkjemisin.com)„Az a tény, hogy a publikált írók többsége fehér férfi, már önmagában politikai ügy (és szexista, és a fehér felsőbbrendűséget hirdető)" - mondja N. K. Jemisin, aki tavaly Az ötödik évszak című fantasyregényéért kapta meg a Hugo-díjat, ám egyáltalán nem...
Annak, akiben mégis megvan a kitartás és tehetség, hogy sikeres sci-fi írónő legyen, meg kell küzdenie a másik oldallal. A kiadók ugyanis még mindig a már említett axiomatikus berögződés szerint – a nők nem tudnak sci-fit írni – ítélik meg a szerzőket. Nem jelentetnek meg olyan könyveket a könyvpiacon, amiben nem látnak hasznot. Márpedig úgy tűnik, egyelőre a magyar sci-fi olvasók sem annyira fogékonyak a női témákra. Kleinheincz Csilla a női tematikát hangsúlyosan megkülönböztető retorikáról, illetve az azzal szemben megfogalmazott kritikáról – mely szerint a nők gondolkodása egyértelműen családközpontú, és ez a gondolkodásmód határozza meg az írásaikat is, megjegyezte:
Az ember családközpontú, társas lény. Eszerint az egész világ ellen harcoló magányos hős alakja abnormális.
Az olvasók érdeklődésének hiánya azonban egy még bonyolultabb problematikával is összefügg, mégpedig a magyarországi olvasási szokások és az irodalomkritika viszonyával. Úgy tűnik, a popkultúrán keresztül lassan nálunk is bekerül a műfaj az irodalomértelmezők és -kritikusok látóterébe – az irodalomtudomány azonban egy-két kivételt leszámítva még mindig nem mutat különösebb érdeklődést a kortárs sci-fi iránt.
A helyzet lehangoló, de minden bizonnyal változni fog. Külföldön egyre hosszabb a legrangosabb díjakat (Hugo, Nebula, Arthur C. Clarke) elnyerő nők listája: Margaret Atwood mellett említhetjük Aliette de Bodard, Robin Hobb, Connie Willis, N. K. Jemisin nevét, Magyarországon egyre többen olvassák Varga Bea, Bartos Zsuzsa, Görgey Etelka műveit, Antuza Genescu pedig Ioana Vișant nevezte meg az új generáció legtehetségesebb írónőjeként. Ők azok, akik kétségtelenül nagy hatással vannak az olvasókra, pályatársaikra, illetve példaként állhatnak a következő generációk előtt.
Szerző: Szmerka Dániel
