Vitray Tamást a Vígszínház színészóriása mentette meg a leszidástól

Vitray Tamást a Vígszínház színészóriása mentette meg a leszidástól

Ma kilencvenéves Vitray Tamás Kossuth-díjas újságíró, főszerkesztő, riporter, televíziós személyiség, aki fordulatokban bővelkedő életét Kiképzés című könyvében írta meg. A kívülálló szemével megírt belső utazás állomásai az ismert televíziós korai éveinek fordulópontjait tárják elénk, tömören bemutatva a 20. század emberpróbáló viharait.

Nyitókép: Fortepan

Könyves Magazin | 2022. november 05. |
Vitray Tamás
Kiképzés
Open Books, 2021, 310 oldal
-

Kisneufeld a múlt század harmincas éveiben született, a háború és az üldöztetés borzalmait kiskamaszként kellett átélnie a negyvenes években, majd idős nagymamájával egyedül próbált boldogulni az ötvenes évek őrületében. A könyv a főhős felnőtté válását követi nyomon, Vitray Tamás gyerek- és fiatal felnőtt korába kalauzol el minket, kellő távolságtartással és sok humorral. Elkerülhetetlen tragédiák, kegyes véletlenek és elszánt küzdelmek tanúi lehetünk ebben a fordulatokban bővelkedő regényben. Vitray Tamás, a legendás televíziós személyiség írása több, mint visszatekintés a gyerekkorába, korrajz is egyben, amelyben végül egy fiatalembert láthatunk, túl a "kiképzésen", amint épp belép a Magyar Televízió épületébe. Kisneufeld története itt véget ér, és egyben elkezdődik egy csodálatos pályafutás: Vitray Tamásé.

Vitray Tamás: Kiképzés (részlet)

Visegrádi utca 10. Ide jött haza Annus Kisneufelddal a hasában. Nagymama örült ugyan, de nem mutathatta, mert nagypapa viszont hosszan sorolta a kifogásait. Hogy egyáltalán hozzáment „ahhoz a vigéchez”, „ahhoz a váltóhamisítóhoz”, hogy „maradt volna a seggén, ha már annyira viszketett azon a tájékon…”. Nagypapa mérgében eléggé színesen fejezte ki magát, és csak a vígszínházi repertoár beavatottjai ismertek rá egy-egy meglepően kerekre szabott mondatára. Kisneufeld a későbbi években az asztal alatt kucorogva nagyon is jól értette nagypapa szónoklatait. Felnőttkorában is betegesen kíváncsi volt, és

szeretett láthatatlanul jelen lenni, hallani olyasmit, ami esetleg nem is rá tartozik,

amiről nem is lenne szabad tudnia.

A Visegrádi utcai évekből semmilyen emléke sem maradt, ahogyan a következő két lakóhelyükre sem emlékezett. Ám a Csáky utca 31.-beli évek nagyon erősen rögződtek benne. Ahogyan javult az anyagi helyzetük, úgy kerültek jobb lakásokba, de mindvégig fél négyzetkilométernyi területen belül. Az utóbbiak már igazi „újlipóciai” lakások voltak, központi fűtéssel, hideg-meleg folyó vízzel, külön vécével. Más kérdés, hogy mindig többen laktak a két szoba-hallos lakásban, mint az a polgári jóléthez illett volna. A két szülő, a két lány, a két fiú és ő. Heten. Az öregek a kisebbik szobában, a két fiú a cselédszobában, Erzsi, a fiatalabb lány a hallban, míg Annus Kisneufelddal a nagyobbik szobában, az ebédlőben. Erzsit kivéve mindenki korán kelt, és ha a reggeli tisztálkodás követi a higiénia előírásait, a fürdőszobában tömegjelenetekre került volna sor. Kisneufeld felnőttként némileg szörnyülködve emlékezett vissza, hogy a család férfi tagjai meztelen felsőtesttel, de egyébként teljesen felöltözve vonultak be reggelente a fürdőszobába, nadrágjukba gyűrték a törülközőt, beszappanozták a tenyerüket, arcot, fület, hónaljat mostak, és evvel be is fejezték a tisztálkodást. A hétvégén, jobbára szombaton mindenki megfürdött. Ilyenkor nagypapa tiszta „lábravalót” kapott, vagyis alsónadrágot, amely bokában megköthető, hosszú gatya volt. Az öreg – egészen apró, úgy másfél méteres, madárcsontú emberke – hajlott orra félreismerhetetlenül jelezte származását. Ráadásul vagy harminc éven át rendszeresen borotváltatta a fejét. Csúf kis ember volt, és amint az kis termetűeknél oly gyakori, pukkancs is. Főként családjával, valamint eléggé nagy számú alárendeltjével éreztette nagy zajjal haragját. Nagyszámú, mert a létszám a könyvkötészetében békeidőben is meghaladta a harmincat, a Vígszínházban pedig ő parancsolt valamennyi jegyszedőnek és ruhatárosnak. Dühkitöréseitől kizárólag egy szem unokáját kímélte.

Reggelente hatkor kelt, és hétre lent volt a műhelyben, ahogy a családban a könyvkötészetet emlegették. Sokat nem kellett gyalogolnia, egyetlen háztömbnyit csupán. Azonnal hozzálátott a munkához, és noha elég szép gépparkjuk volt hajtogató-, vágó- és fűzőgépekkel, a súlyos papírbálák mozgatása nagy erőfeszítést igényelt. Nagypapa kimondottan rossz munkavezetőnek számított, türelmetlen, lobbanékony volt, és mindent maga akart elvégezni. Délig megállás nélkül buzgólkodott, akkor kezet mosott, és hazagyalogolt. Azonnal ebédet követelt, és habozás nélkül szentségelt, ha késett a menázsi. „Anyukám, nincs sok időm, mi lesz már…?”, és ha ennyi nem volt elég, hát „Úristenit az anyádnak, mit csináltál egész délelőtt, hogy nincs mit zabálni?!” Amikor pedig megkapta az ételt, többnyire csak nyammogott rajta. Rossz evő volt, mint minden cukorbeteg. Több-kevesebb rendszerességgel injekciókat kapott, néha még saját magát is hajlandó volt injekciózni, de mert szívesen megfeledkezett róla, inkább az orvos jött el, hogy beadja.

Ebéd után „ledőlt” – így mondta. Fél órácskára, de ha sok volt a munka, még annyira sem. Legkésőbb fél kettőkor már újra a gép mellett állt, négyig-ötig hajtás, aztán haza, átöltözés, és indulás a színházba. Az öltözködésnek szigorú rituáléja volt. Az öltöny mindig egyszínű, sötét, az ing fehér, a nyakkendő pedig hosszas válogatás eredményeként került nap mint nap az ingre. Száznál is több nyakkendője volt, válogatott darabok. Büszke volt rájuk, bár korántsem annyira, mint a cipőire. Abból is volt vagy húsz pár, mind „münchengrätzi”. Kisneufeld nem tudta ugyan, mit jelent a német szó, ám az ügy jelentőségét

mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy felnőtt korára is megjegyezte.

Fél hatkor indult gyalogosan a színházba, hogy legkésőbb hatra ott legyen. Aprócska irodájából vezényelte a jegyszedőket és ruhatárosokat, adta ki és szedte be, persze a pénzekkel együtt, a bérelhető látcsöveket. Ugyancsak az ő tiszte volt, mint nézőtéri főellenőrnek, „bemenetit”, vagyis potyajegyet adni. Igazából senki nem tudta pontosan, hogyan lett az egykori nyomdászból, majd önálló könyvkötőből színházi ember, mindenesetre nagypapa a Vígszínház megnyitásától kezdve több mint negyven évig tagja volt a társulatnak, és akkor sem önként távozott.

Közismertségéhez a könyvkötészetnek is volt némi köze. Ha a színészek bevitték Kertész bácsi irodájába a bekötni szánt könyveiket, nagyon gyorsan vissza is kapták készen. Persze díjmentesen. Az öregék egy-egy írással is foglalkozó művész könyvét is jutányosan állították elő. A mellékhelyiség-méretű kis irodába – egy kicsit tán ezért is – a legnagyobbak is bejáratosak voltak, hogy két jelenés között pletykálgassanak vele. Büszke is volt rá a kisöreg!

A már említett, acélgolyóval betört kirakat esetében is éppen Somlay Artúr ült nagypapa irodájában, amikor a talpig koszos Kisneufeld zaklatottan bezúdult, és ordítva közölte: „Nagypapa, betörtem egy kirakatot!” Somlay úgy nevetett, hogy nagypapa azonnal megbocsátott, és mindent el is simított. Azon az estén kivételesen ketten kocogtak haza a néptelen Csáky utcán. Jóval tíz óra után. Az öreg ilyenkor járt haza hetente hétszer, negyven éven át.

Nagypapa és Kisneufeld eleinte együtt ebédelt. Helyesebben nem együtt, hanem egyszerre. Utóbbinak ugyanis általában nem kellett a nagymama főztje. Alig volt étel, amit hajlandó volt megenni. Nem kellett semmilyen főzelék, főtt hús vagy – a húslevest kivéve – leves. Már óvodás kora előtt is mindig megvizsgálta, mi készül a konyhában, és jó előre eldöntötte, hogy mit nem eszik. Ilyenkor nagymama, bár általában hosszan korholta, végül mégis megpucolta azt a három-négy krumplit, és megsütötte rósejbninek. De ez csak az egyik változat volt. A másik, még gyakoribb, a tejbegríz. Ezt olyan sűrűre kellett készíteni, hogy a kiskanál megálljon benne, továbbá annyi kakaós cukrot kellett szórni rá, hogy legalább fél centi vastagon borítsa el a teljes grízfelületet. Felnőtt korára is kitüntetett szerepet kapott étrendjében a tejbegríz. Ha bánat, bosszúság érte, netán kudarc, mindig azt főzött magának. Csakis ő készíthette, mert félt, hogy „csomósra” főzik vagy túlságosan összeáll a gríz. Márpedig ez főbenjáró vétség.

Reggelente a család szétszéledt. Nagypapa és a nagybácsik a műhelybe mentek, a fiúk mindig későbben, mint az öreg. Annus elsőként, már hat óra tájban a fodrászüzletbe, a belvárosba. Erzsi utoljára, többnyire csak „barátnőzni”. Hárman maradtak otthon, nagymama, a cselédlány és Kisneufeld. Cselédlány mindig volt. Többnyire a „helyszerzőnél” szegődtette őket nagymama. Meglehetősen gyakran cserélődtek. Volt úgy, hogy fiatal, gyakorlatlan falusit keresett, mert az „még nincs kitanítva, nem lop…”. Aztán, ha talált ilyent, gyorsan szabadult tőle, mert „olyan ügyetlen, hogy a papucsom többet ért a házimunkához…”. Ezeknek a szegény lányoknak volt egy kis füzetük, amelybe a munkaadóik jellemzést írtak, amikor felmondtak nekik. Bizony, nem mindig hízelgő jellemzéseket.

Kapcsolódó cikkek
...
Beleolvasó

A magyar televíziózás hőskorában a bemondók voltak az influenszerek

Radnai Péter televíziós újságíró húsz meghatározó tévéssel, háttér- és frontemberrel készített interjút a Spektrum televíziós csatorna számára, majd a kötetben ezeket gyűjtötte csokorba.  Olvass bele!

...
Gyerekirodalom

„A mesében élt – nagyon szerette volna, ha az élet is olyan, mint a mese” [Bálint Ágnes 100]

Száz éve született Bálint Ágnes József Attila-díjas magyar író, szerkesztő, dramaturg, akinek olyan meséket köszönhetünk, mint a Mazsola és Tádé, a Frakk, a macskák réme vagy a Kukori és Kotkoda. Az évforduló alkalmából tíz érdekességet gyűjtöttünk össze Bálint Ágnes életéről és munkásságáról.

...
Hírek

Lomb Kató játéknak, megfejtendő keresztrejtvénynek tekintette a nyelvet

Az eredetileg vegyész végzettségű Lomb Kató 16 nyelven beszélt, szinkrontolmácsként dolgozott, a nyelvtanulással kapcsolatos megállapításai közül sok még ma is korszerűnek számít.

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Heather Morris: Tartozunk a holokauszt túlélőinek azzal, hogy elmeséljük a történetüket

Heather Morrisnak az utóbbi években több holokauszt-témájú regénye is megjelent, és mindegyik kötetet túlélőkkel készült beszélgetések és kutatások alapozták meg. Az auschwitzi tetováló szerzőjével új könyveinek háttértörténetéről beszélgettünk, ő pedig mesélt az általa megismert túlélők bátorságáról, bűntudatáról, és azokról a nehéz emlékekről, amiket kötelességünk elmesélni az utókornak.

...
Kritika

A majdnem-élet receptje: egyedülálló anya reménytelen szerelemmel

A siker fokmérője ma a karrier és a boldog - kétszülős - családi élet. De mi van azokkal, akiknek egyik sem adatik meg? Bendl Vera első felnőtteknek szóló regényében nekik ad hangot: a nagy büdös semmiben lebegés állapotának, amit szeretünk átmenetinek hinni, de van, hogy nem lesz jobb. És a semminél már egy reménytelen szerelem is jobb. A Majdnem negyven a hét könyve. 

...
Nagy

A rómaiak is züllésről panaszkodtak, amikor a tekercseket felváltotta a lapozható könyv

A Papirusz számtalan ókori anekdotán és történelmi emléken keresztül elvezet az egyiptomi papiruszkészítő műhelyektől az alexandriai könyvtáron át a római rabszolgák másolóműhelyeiig. Hét érdekességet választottunk ízelítőül az ókori könyvek világából.

...
Nagy

Mohamed Mbougar Sarr az irodalom labirintusáról írt, és közben beleveszett a saját regényébe

Mohamed Mbougar Sarr szenegáli író akarata ellenére is szimbólummá vált: 31 évesen, első fekete-afrikai szerzőként nyerte el a legrangosabb francia irodalmi elismerést, a Goncourt-díjat. Paradox módon azzal, hogy neki ítélték a díjat, mintha belépett volna a saját regényének világába, amelyben az irodalmi elitet és intézményrendszert figurázta ki.

...
Nagy

Veres Attila: Igazából már csak a törvények és a pénz fog össze minket

A valóság helyreállítása és a The Black Maybe megjelenése apropójából beszélgettünk a humor szerepéről a feszültségépítésben, a kísérletező történetmesélő formákról, a sírkertszerű Magyarországról, reményről és reménytelenségről. Végül még olvasnivalót is ajánlott. Interjú.

...
Nagy

„Úgy képzeltem, az irodalom lesz a főfoglalkozásom” [Lator95]

A mesterség alapos ismerete elengedhetetlen - mondta egy régebbi interjújában Lator László, aki ma ünnepli 95. születésnapját. Költő, műfordító, tanár, aki szemináriumain egyetemi hallgatók nemzedékeit oktatta.

Gyerekirodalom
...
Gyerekirodalom

Hogyan segíthet a gyerekirodalom a történelemtanulásban?

A múlthoz való kapcsolódás a gyerekeknek is fontos, de vajon a történelmi témájú gyerekkönyvek hogyan segíthetnek magának a történelemnek a tanulásában?

...
Gyerekirodalom

Karády Katalin ezeregy titkát apránként fejti fel egy mai kamasz

A vidéki rokonoknál vendégeskedő kiskamasz Lotti kilátástalannak látja a helyzetét, de idővel megismeri rég elhunyt édesanyja – és rajta keresztül Karády Katalin – történetét.

...
Gyerekirodalom

Az Altamira-barlangrajzoktól Banksyig - A művészettörténet legizgalmasabb műtermeibe kalauzol egy új könyv

Révész Emese és Grela Alexandra a Hol készül a művészet? című kötettel képzeletbeli utazásra hívja az olvasókat, melynek során a gyerekek betekinthetnek a leghíresebb alkotók műtermeibe.

Hírek
...
Zöld

ENSZ Klímakonferencia: Ne csak a fejlődő országok, mindannyian fizessük meg az éghajlatváltozás árát

...
Gyerekirodalom

Hogyan segíthet a gyerekirodalom a történelemtanulásban?

...
Hírek

„A rendszerek változnak, a cigánypolitikájuk nem” – megjelenik Zsigó Jenő memoárja a roma polgárjogi küzdelmekről

...
Könyves Advent

A LEGO egy család és egy cég története, ami kanyargósan vezet el a világsikerig

...
Szórakozás

Lecserélik A hatalom gyűrűi legjobb karakterét alakító színészt

...
Könyves Advent

Kekszek, reneszánsz receptek, erdélyi lakoma és az új Dragomán - ezeket a gasztrokönyveket ajánljuk karácsonyra

...
Könyves Advent

Dobray Sarolta történetei a nyomorban is megtalálják a vágyat a méltósággal élhető életre

...
Hírek

Erdős Virág petíciót indított a tiltakozó tanárok mellett

...
Gyerekirodalom

Az ünnep azé, aki várja - adventi mesekalendáriumok

...
Kritika

Blake Crouch az emberi evolúció új szintjét kutatja, és rácsapja hősére a Géncsapdát

...
Promóció

Egy nélkülözhetetlen kiegészítő, ha sokat időzöl a gép előtt – Kékfény szűrő szemüveg

...
Promóció

A kulturális feltöltődéshez minőségi élelmiszerek járnak