Vitray Tamást a Vígszínház színészóriása mentette meg a leszidástól

Vitray Tamást a Vígszínház színészóriása mentette meg a leszidástól

Ma kilencvenéves Vitray Tamás Kossuth-díjas újságíró, főszerkesztő, riporter, televíziós személyiség, aki fordulatokban bővelkedő életét Kiképzés című könyvében írta meg. A kívülálló szemével megírt belső utazás állomásai az ismert televíziós korai éveinek fordulópontjait tárják elénk, tömören bemutatva a 20. század emberpróbáló viharait.

Nyitókép: Fortepan

Könyves Magazin | 2022. november 05. |
Vitray Tamás
Kiképzés
Open Books, 2021, 310 oldal
-

Kisneufeld a múlt század harmincas éveiben született, a háború és az üldöztetés borzalmait kiskamaszként kellett átélnie a negyvenes években, majd idős nagymamájával egyedül próbált boldogulni az ötvenes évek őrületében. A könyv a főhős felnőtté válását követi nyomon, Vitray Tamás gyerek- és fiatal felnőtt korába kalauzol el minket, kellő távolságtartással és sok humorral. Elkerülhetetlen tragédiák, kegyes véletlenek és elszánt küzdelmek tanúi lehetünk ebben a fordulatokban bővelkedő regényben. Vitray Tamás, a legendás televíziós személyiség írása több, mint visszatekintés a gyerekkorába, korrajz is egyben, amelyben végül egy fiatalembert láthatunk, túl a "kiképzésen", amint épp belép a Magyar Televízió épületébe. Kisneufeld története itt véget ér, és egyben elkezdődik egy csodálatos pályafutás: Vitray Tamásé.

Vitray Tamás: Kiképzés (részlet)

Visegrádi utca 10. Ide jött haza Annus Kisneufelddal a hasában. Nagymama örült ugyan, de nem mutathatta, mert nagypapa viszont hosszan sorolta a kifogásait. Hogy egyáltalán hozzáment „ahhoz a vigéchez”, „ahhoz a váltóhamisítóhoz”, hogy „maradt volna a seggén, ha már annyira viszketett azon a tájékon…”. Nagypapa mérgében eléggé színesen fejezte ki magát, és csak a vígszínházi repertoár beavatottjai ismertek rá egy-egy meglepően kerekre szabott mondatára. Kisneufeld a későbbi években az asztal alatt kucorogva nagyon is jól értette nagypapa szónoklatait. Felnőttkorában is betegesen kíváncsi volt, és

szeretett láthatatlanul jelen lenni, hallani olyasmit, ami esetleg nem is rá tartozik,

amiről nem is lenne szabad tudnia.

A Visegrádi utcai évekből semmilyen emléke sem maradt, ahogyan a következő két lakóhelyükre sem emlékezett. Ám a Csáky utca 31.-beli évek nagyon erősen rögződtek benne. Ahogyan javult az anyagi helyzetük, úgy kerültek jobb lakásokba, de mindvégig fél négyzetkilométernyi területen belül. Az utóbbiak már igazi „újlipóciai” lakások voltak, központi fűtéssel, hideg-meleg folyó vízzel, külön vécével. Más kérdés, hogy mindig többen laktak a két szoba-hallos lakásban, mint az a polgári jóléthez illett volna. A két szülő, a két lány, a két fiú és ő. Heten. Az öregek a kisebbik szobában, a két fiú a cselédszobában, Erzsi, a fiatalabb lány a hallban, míg Annus Kisneufelddal a nagyobbik szobában, az ebédlőben. Erzsit kivéve mindenki korán kelt, és ha a reggeli tisztálkodás követi a higiénia előírásait, a fürdőszobában tömegjelenetekre került volna sor. Kisneufeld felnőttként némileg szörnyülködve emlékezett vissza, hogy a család férfi tagjai meztelen felsőtesttel, de egyébként teljesen felöltözve vonultak be reggelente a fürdőszobába, nadrágjukba gyűrték a törülközőt, beszappanozták a tenyerüket, arcot, fület, hónaljat mostak, és evvel be is fejezték a tisztálkodást. A hétvégén, jobbára szombaton mindenki megfürdött. Ilyenkor nagypapa tiszta „lábravalót” kapott, vagyis alsónadrágot, amely bokában megköthető, hosszú gatya volt. Az öreg – egészen apró, úgy másfél méteres, madárcsontú emberke – hajlott orra félreismerhetetlenül jelezte származását. Ráadásul vagy harminc éven át rendszeresen borotváltatta a fejét. Csúf kis ember volt, és amint az kis termetűeknél oly gyakori, pukkancs is. Főként családjával, valamint eléggé nagy számú alárendeltjével éreztette nagy zajjal haragját. Nagyszámú, mert a létszám a könyvkötészetében békeidőben is meghaladta a harmincat, a Vígszínházban pedig ő parancsolt valamennyi jegyszedőnek és ruhatárosnak. Dühkitöréseitől kizárólag egy szem unokáját kímélte.

Reggelente hatkor kelt, és hétre lent volt a műhelyben, ahogy a családban a könyvkötészetet emlegették. Sokat nem kellett gyalogolnia, egyetlen háztömbnyit csupán. Azonnal hozzálátott a munkához, és noha elég szép gépparkjuk volt hajtogató-, vágó- és fűzőgépekkel, a súlyos papírbálák mozgatása nagy erőfeszítést igényelt. Nagypapa kimondottan rossz munkavezetőnek számított, türelmetlen, lobbanékony volt, és mindent maga akart elvégezni. Délig megállás nélkül buzgólkodott, akkor kezet mosott, és hazagyalogolt. Azonnal ebédet követelt, és habozás nélkül szentségelt, ha késett a menázsi. „Anyukám, nincs sok időm, mi lesz már…?”, és ha ennyi nem volt elég, hát „Úristenit az anyádnak, mit csináltál egész délelőtt, hogy nincs mit zabálni?!” Amikor pedig megkapta az ételt, többnyire csak nyammogott rajta. Rossz evő volt, mint minden cukorbeteg. Több-kevesebb rendszerességgel injekciókat kapott, néha még saját magát is hajlandó volt injekciózni, de mert szívesen megfeledkezett róla, inkább az orvos jött el, hogy beadja.

Ebéd után „ledőlt” – így mondta. Fél órácskára, de ha sok volt a munka, még annyira sem. Legkésőbb fél kettőkor már újra a gép mellett állt, négyig-ötig hajtás, aztán haza, átöltözés, és indulás a színházba. Az öltözködésnek szigorú rituáléja volt. Az öltöny mindig egyszínű, sötét, az ing fehér, a nyakkendő pedig hosszas válogatás eredményeként került nap mint nap az ingre. Száznál is több nyakkendője volt, válogatott darabok. Büszke volt rájuk, bár korántsem annyira, mint a cipőire. Abból is volt vagy húsz pár, mind „münchengrätzi”. Kisneufeld nem tudta ugyan, mit jelent a német szó, ám az ügy jelentőségét

mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy felnőtt korára is megjegyezte.

Fél hatkor indult gyalogosan a színházba, hogy legkésőbb hatra ott legyen. Aprócska irodájából vezényelte a jegyszedőket és ruhatárosokat, adta ki és szedte be, persze a pénzekkel együtt, a bérelhető látcsöveket. Ugyancsak az ő tiszte volt, mint nézőtéri főellenőrnek, „bemenetit”, vagyis potyajegyet adni. Igazából senki nem tudta pontosan, hogyan lett az egykori nyomdászból, majd önálló könyvkötőből színházi ember, mindenesetre nagypapa a Vígszínház megnyitásától kezdve több mint negyven évig tagja volt a társulatnak, és akkor sem önként távozott.

Közismertségéhez a könyvkötészetnek is volt némi köze. Ha a színészek bevitték Kertész bácsi irodájába a bekötni szánt könyveiket, nagyon gyorsan vissza is kapták készen. Persze díjmentesen. Az öregék egy-egy írással is foglalkozó művész könyvét is jutányosan állították elő. A mellékhelyiség-méretű kis irodába – egy kicsit tán ezért is – a legnagyobbak is bejáratosak voltak, hogy két jelenés között pletykálgassanak vele. Büszke is volt rá a kisöreg!

A már említett, acélgolyóval betört kirakat esetében is éppen Somlay Artúr ült nagypapa irodájában, amikor a talpig koszos Kisneufeld zaklatottan bezúdult, és ordítva közölte: „Nagypapa, betörtem egy kirakatot!” Somlay úgy nevetett, hogy nagypapa azonnal megbocsátott, és mindent el is simított. Azon az estén kivételesen ketten kocogtak haza a néptelen Csáky utcán. Jóval tíz óra után. Az öreg ilyenkor járt haza hetente hétszer, negyven éven át.

Nagypapa és Kisneufeld eleinte együtt ebédelt. Helyesebben nem együtt, hanem egyszerre. Utóbbinak ugyanis általában nem kellett a nagymama főztje. Alig volt étel, amit hajlandó volt megenni. Nem kellett semmilyen főzelék, főtt hús vagy – a húslevest kivéve – leves. Már óvodás kora előtt is mindig megvizsgálta, mi készül a konyhában, és jó előre eldöntötte, hogy mit nem eszik. Ilyenkor nagymama, bár általában hosszan korholta, végül mégis megpucolta azt a három-négy krumplit, és megsütötte rósejbninek. De ez csak az egyik változat volt. A másik, még gyakoribb, a tejbegríz. Ezt olyan sűrűre kellett készíteni, hogy a kiskanál megálljon benne, továbbá annyi kakaós cukrot kellett szórni rá, hogy legalább fél centi vastagon borítsa el a teljes grízfelületet. Felnőtt korára is kitüntetett szerepet kapott étrendjében a tejbegríz. Ha bánat, bosszúság érte, netán kudarc, mindig azt főzött magának. Csakis ő készíthette, mert félt, hogy „csomósra” főzik vagy túlságosan összeáll a gríz. Márpedig ez főbenjáró vétség.

Reggelente a család szétszéledt. Nagypapa és a nagybácsik a műhelybe mentek, a fiúk mindig későbben, mint az öreg. Annus elsőként, már hat óra tájban a fodrászüzletbe, a belvárosba. Erzsi utoljára, többnyire csak „barátnőzni”. Hárman maradtak otthon, nagymama, a cselédlány és Kisneufeld. Cselédlány mindig volt. Többnyire a „helyszerzőnél” szegődtette őket nagymama. Meglehetősen gyakran cserélődtek. Volt úgy, hogy fiatal, gyakorlatlan falusit keresett, mert az „még nincs kitanítva, nem lop…”. Aztán, ha talált ilyent, gyorsan szabadult tőle, mert „olyan ügyetlen, hogy a papucsom többet ért a házimunkához…”. Ezeknek a szegény lányoknak volt egy kis füzetük, amelybe a munkaadóik jellemzést írtak, amikor felmondtak nekik. Bizony, nem mindig hízelgő jellemzéseket.

Kapcsolódó cikkek
...
Beleolvasó

A magyar televíziózás hőskorában a bemondók voltak az influenszerek

Radnai Péter televíziós újságíró húsz meghatározó tévéssel, háttér- és frontemberrel készített interjút a Spektrum televíziós csatorna számára, majd a kötetben ezeket gyűjtötte csokorba.  Olvass bele!

...
Gyerekirodalom

„A mesében élt – nagyon szerette volna, ha az élet is olyan, mint a mese” [Bálint Ágnes 100]

Száz éve született Bálint Ágnes József Attila-díjas magyar író, szerkesztő, dramaturg, akinek olyan meséket köszönhetünk, mint a Mazsola és Tádé, a Frakk, a macskák réme vagy a Kukori és Kotkoda. Az évforduló alkalmából tíz érdekességet gyűjtöttünk össze Bálint Ágnes életéről és munkásságáról.

...
Hírek

Lomb Kató játéknak, megfejtendő keresztrejtvénynek tekintette a nyelvet

Az eredetileg vegyész végzettségű Lomb Kató 16 nyelven beszélt, szinkrontolmácsként dolgozott, a nyelvtanulással kapcsolatos megállapításai közül sok még ma is korszerűnek számít.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Jordán Ferenc: Nem az a lényeg, hogy megjósoljuk a Föld jövőjét, hanem hogy alkalmazkodjunk [Podcast]

Litkai Gergely zöld podcastjének vendége Jordán Ferenc ökológus, akivel tavalyi nagy sikerű, Az ember vége a természet esélye című könyve apropóján beszélgettek.

...
Zöld

Túlélés vagy tanulás? John Holt könyve az iskolai kudarcok meglepő okait mutatja be – Olvass bele!

Miért jelent kudarcélményt sok gyerek számára az iskola? Olvass bele John Holt könyvébe!

...
Zöld

UFO-invázió nem lesz, de arrogáns azt gondolni, hogy egyedül vagyunk – Podcast Rab Árpád jövőkutatóval

Litkai Gergely a Bookline Zöld új podcastjében Rab Árpád jövőkutatóval beszélget Jane McGonigal Elképzelhető című könyvéről. 

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Görcsi Péter: Szerettem volna, hogy a regényem azoknak a szócsöve legyen, akik elhagyják Magyarországot

Ahol most élek, az az otthonom, Magyarország meg a hazám - mondja Görcsi Péter, akivel íróvá válásról, önéletrajziságról, kivándorlásról és irodalomról is beszélgettünk.

...
Nagy

„Az élet abszurditása az idő” – Bemutatták Kertész Imre Lét és írás című művét

A kötetet Kertész Imre állította össze a Sorstalanság 1973-as visszautasítását követően, a mű születéséhez kapcsolódó dokumentumokból.

...
Nagy

Darvasi László alázatos szörnyetegként írta meg monumentális regényét

A 20. század első felét elbeszélő, nagyformában megírt Neandervölgyiek azt bizonyítja, hogy Darvasi László nagy formában van. És a kötetbemutatón úgy fogalmazott, a közel kézezer oldalas trilógia folytatásából is elkészített már néhány részletet.

Gyerekirodalom
...
Gyerekirodalom

Egy tini dinoszaurusz maradványait fedezték fel gyerekek – 5 dinós könyvvel

Ritka, hogy a valaha élt egyik legnagyobb dinoszauruszfaj, a T-rex nem kifejlett példányának csontjait találják meg.

...
Gyerekirodalom

Ezt a 12 gyerekkönyvet keresd a Könyvhéten!

Június 13-16. között ismét lesz Ünnepi Könyvhét, és ahogy megszokhattuk, gyerekkönyvekből sem lesz hiány. 

...
Gyerekirodalom

Mi az oka, hogy a gyerekek egyre kevesebb és nem túl nagy kihívást jelentő könyvet olvasnak?

Egy, az Egyesült Királyságban és Írországban készült felmérés arra kereste a választ, miért csökken a gyerekek olvasási kedve.

Hírek
...
Hírek

Átadták a megújult Libri irodalmi díjakat

...
Beleolvasó

Papp-Zakor Ilka megfejtette, mit szimbolizál Martyna Bunda regényének kék macskája [MARGÓ KÖNYVEK]

...
Zöld

Naomi Klein és V. V. Ganeshananthan nyerte idén a brit Női Irodalmi Díjat

...
Hírek

Indul a foci Eb, a legjobb európai regényt keressük!

...
Hírek

Nádasdy Ádám a Könyvhéten: A gazdagokat nem megítélni kell, hanem megírni

...
Szórakozás

A Coraline rendezője készít filmet Neil Gaiman legszemélyesebb könyvéből