- Lomb Kató egyik legnépszerűbb könyve az Így tanulok nyelveket, ami a beszélgetés időpontjában két kiadásban jelent már meg, és kiadásonként 24 ezer példányban ment el.
- A magát lingvistának tartó Lomb Kató gyerekkorában nem tanult nyelvet. A saját kiejtését közepesnek nevezte, aminek szimplán az az oka, hogy felnőttként kezdett nyelvet tanulni.
- Három nyelvi előítéletet sorolt fel, melyekre nagyon haragudott: 1. csak gyerekfejjel lehet nyelvet tanulni, 2. nyelvtehetség kell ahhoz, hogy egy bizonyos szintig eljusson valaki, 3. a külföldi tartózkodás a célravezető módszer.
- Az első kapcsán fontosnak tartotta megkülönböztetni a készséget és az ismeretet: az elsőt valóban könnyebb gyerekként elsajátítani, de az ismeret elsajátítására a felnőtt az alkalmasabb.
- A misztifikált nyelvtehetség szerinte sok embert visszatartott a nyelvtanulástól.
- Szóba kerültek olyan műfordítók is (köztük Arany János), akik csodálatosan fordítottak, mégis szörnyű kiejtéssel beszéltek idegen nyelveket - Lomb Kató Gáspár Endre műfordítót hozta fel példaként, akit, ha csak a kiejtést vennénk alapul, nyelvi antitálentumnak, ha a fordítási készségét, akkor nyelvzseninek lehetne nevezni.
- 1941-ben választotta az oroszt, ennek oka pedig nem "az ideológiai fejlettsége és a politikai előrelátás" volt, hanem az, hogy egy körúti antikváriumban rábukkant egy 1880-ból való orosz-angol szótárra, és "megejtette a varázsa". A második világháború után az egyetlen ember volt, aki cirillbetűs írógépen tudott írni, 1945 februárjában így helyezkedett el az akkori budapesti polgármester orosz tolmácsaként.
- A tanulás folyamatában az örömöt tartja elsődlegesnek, hiszen az emberek nagyon szeretnek játszani. Szerinte akkor érdekes egy nyelv megtanulása, ha kielégíti a játék iránti vágyat, ha az ember egy megfejtendő keresztrejtvénynek tekinti.
- A 16. nyelvnél le akart állni, de egyszer akadt egy üres hónapja, nem tudott mit kezdeni magával, és megvett egy svéd regényt. Végigolvasta, de nem tudott tájékozódni benne, másodjára viszont előjött a kontextus, a grammatikai összefüggés, harmadik olvasásra pedig tisztába jött a szabályokkal. Utána már könyvet fordított svédből, amit felajánlott a Magvetőnek, de kiderült, hogy a szóban forgó könyv már megjelent magyarul. A svéd kiejtéssel az interjú készítése idején sem volt még tisztában, de motiváció esetén megtanulta volna azt is.
- A szótárazás szerinte lelassít és elkedvetleníti az embert, így a szótárt csak a nyelvtanulás kezdetén ajánlotta.
- Borzalmasnak nevezte azt a régi görögön és latinon alapuló oktatási módszert, hogy "megetették" a diákkal az egész nyelvtani rendszert abban a hiszemben, hogy a diák ebből majd meg tud tanulni beszélni.
- Egyszer spanyol nyelvterületre kellett utaznia, de nem érezte magát eléggé felkészültnek a nyelvből. Ám nem akart nyelvtanárt fogadni, mert attól tartott, hogy a tanár mindig csak a hibáira hívná fel a figyelmet, helyette vett egy könyvet (egy női ponyvát), végigolvasta, és úgy indult el a kiküldetésre. Önironikusan annyit azért megjegyzett, hogy a kiejtését furcsállták.
- Kínait és oroszt is tanított, de a saját módszere szerint.
- A türelmetlenség szerinte rendkívül egészséges dolog a nyelvtanulásban, de nem lehet eredményt elérni benne, ha a heti 12-14 órát nem fektetjük bele. Tanárral ezt még anyagi okokból is nehéz kivitelezni, ugyanakkor nem állítja, hogy az olvasással lehet a legjobb hatásfokon nyelvet tanulni.
A teljes beszélgetést itt lehet végignézni:
