Emily 19 éves, egy oslói élelmiszerboltban dolgozik pénztárosként, és gyermeket vár barátjától, Pablótól, a kisstílű drogdílertől, aki egy nap szó nélkül kilép az életéből. Amikor Pablo rendőrségi ügybe keveredik, a lányt is kihallgatják. Emilyt a saját és a környezete, a főnöke, az anyja, a kihallgatást vezető rendőrnő vagy épp a különös szomszéd perspektívájából ismerjük meg.
A kötet az Európai Unió támogatásával megjelenő Határhelyzetek sorozat darabja.
Maria Navarro Skaranger: Emily forever (részlet)
Fordította: Domsa Zsófia
Em tizenhét évesen beszélt először Pablóval, ennyi volt, amikor tényleg beszéltek egymással, egy munkahelyi bulin, Pablo a tenyerét a lány lapockájára teszi, nehogy hanyatt essen, amikor feláll. Em besörözött a többi alkalmazottal együtt, részeg és sokat beszél, és úgy hadar, hogy néha kimarad egy fél szó vagy egy egész. Pablo egy másik boltban dolgozik, azt kérdezi tőle: Nem találkoztunk már azelőtt?, mire Em azt feleli: Nem, nem hiszem, Pablo erősködik: Dehogynem, ott szoktál vásárolni, ahol dolgozom, mire Em:
Nem, az a nővérem.
Em elképzeli, hogy nézett ki Pablo a bulin, fehér nadrágban, fehér, kerek nyakú pólóban. Fekete színű öve és fekete kapucnis mellénye volt. Pablo talán kicsit alacsony volt, de kedves és szeretetteli, nagyon jó volt, ha az akart lenni. (Nem értem, hogy Emily mit lát benne, hogyan lehet ilyen emberbe beleszeretni, a mosolya túl széles, szinte beteríti az arcát.)
A szerelem néha észrevétlenül settenkedik, néha lecsap, akár a villám, de Em nem tud különbséget tenni a kettő között. EMILY IGAZÁBÓL CSAK AZT SZERETNÉ, HOGY SZERESSÉK, ez minden, amire egy fiatal lány vágyik, vagy nem? Hogy szeressék a külseje miatt (?) és a fiatalsága miatt (???), később pedig nyilván valami más, valami mélyebb dolog miatt szeressék, de azt nem érti, mi a szerelem. Olyan, mintha Emily nem jutna tovább annál, hogy beleszeretett Pablóba, nem tudja, mit jelent, és csak azt tudja mondani, hogy Pablo kedves és rendes volt. Olyan, mint egy darázscsípés, ami eleinte fáj, de később csak egy barna kis folt marad a kezén? Hogyan magyarázza el egy kihallgatáson vagy beszélgetésen, mit jelent az, hogy belezúgott Pablóba, hogyan magyarázza el egy rideg rendőrnőnek, aki rideg, kerek betűket ír a papírra?
Jó volt, mondja Em, Pablo ült a kanapén, folyton engem nézett, én meg őt,
Em ott és akkor azt gondolta, hogy ebből lehet valami, és lett is.
Pablo utána felment hozzá, fel a sok lépcsőn, be a kis lakásba, a lány megmutatta neki, mi hol van, ez itt az előszoba, ez a vécé, ez a konyha, ezek a dolgaim, Pablo pedig körülnézett, megfogdosta az üvegmadarat a polcon, igen, Em ebben egészen biztos volt, végül pedig leült a kanapéra. Em mellé ült, Pablo ekkor a vállára tette a kezét, a lány megborzongott az érintéstől.
Vajon tiszta volt és ártatlan, amikor találkoztak? Azelőtt csak széttette a lábát egy ágyban vagy egy focipályán, az éjszaka közepén egy focipályán, kicsit olyan, mint egy tizenhat éves, aki nem érti, mitől lesz két ember egy pár, azt hiszi, hogy elég csak egymásra nézni, és kész. Pablo is ugyanígy van ezzel, ő sem tud semmit. Fogalmuk sincs, járkálnak a városban világos nyári estéken, a levegőben orgonaillat, Pablo letép egy orgonát, és megeszi, és ettől lesz ellenállhatatlan Emily számára, muszáj rá gondolnia. Mi vette le a lábáról, hogy nagyon kedvesnek és rendesnek tűnt, igen, hogy Pablo megérintette a vállát, és megkérdezte, hogy jó-e neki, ha ráteszi a kezét a vállára, olyan volt ez a kéz, mint egy vállveregetés, vagy megragadta a vállát, vagy csak ott nyugtatta a vállán a kezét? Nem emlékszik. Kalapált a szíve (Pablo szíve is kalapált), Emilyvel először történt ilyesmi. Lett folytatása is. Em elmondja, hogy ő és Pablo sokszor szexeltek, naponta többször, mondja el esetleg részletesen, hogyan szerette megdugni az üvegezett verandán, hogy közben Em arca az üvegnek nyomódott, utólag mosta le a foltokat.
Pablo üzeneteket küld, Em mobilja össze van csukva, amikor kinyitja, egy nagy sárga boríték képe jelenik meg a képernyőn. MI EZ, írja Pablo. Azt is írja: MIT CSINÁLSZ? OTTHON VAGY? OTTHON VAGY? FELJÖHETEK?
Később Pablo azt mondja Emilynek, hogy néhány évig együtt lesznek, aztán elköltöznek, Costa Ricába, ott minden olyan szép, nem is, visszamennek Santiagóba, vesznek egy új autót, gyerekük lesz, több is, a gyerekekre az ő családja vigyáz majd, neked dolgoznod sem kell. Az itteni dolgokat nem fogod hiányolni, mondja Pablo.
Emily már ettől bizsergést érzett a gyomrában.
A rendőrség azt hiszi, hogy Em tud valamit Pablóról és arról, amit a lakásban találtak, de Em nem tudja, miért faggatják, hogy miért hívták be, minek hallgatják ki, hiszen nem is tud semmi lényegeset. Tényleg nem tud semmit. Elképzeli, hogy Pablo pénzt vesz elő a zsebéből, ő pedig tudja, hogy honnan van, és kinek a kezén ment át az a pénz, hogy ki beszélt kivel. Elképzeli, hogy heroint vesz, amiről azt sem tudja, hogy micsoda, és hogy egy lépcsőfordulóban a pénzt Ousmannak adja. Pablónak köszönhetően Em úgy érezte magát, mint egy celeb (?), mint aki szép, kapott egy pillangó formájú nyakláncot, és amikor végigment az utcán, arrafelé, ahol Pablo egy asztalnál üldögélt, hallotta, ahogy Pablo utánafütyül. Vajon Em így gondolkodik, hogy a nagy sztárok hibátlanok és rámenősek? Pablo miatt rosszul aludt, keveset evett és lefogyott. Pablo egyszer elvitte egy elegáns helyre, ahol fehér abrosz és kecses poharak voltak az asztalokon, és Em azt rendelhetett, amit akart. Amit akarok, kérdezte Em a borsos árakat nézve, Pablo bólintott. Neked mindent, mondta. Ezért Em az étel mellé két pohár bort is rendelt, erre emlékszik, de erről nem beszél, és bár desszertet nem kért, Pablo így is dühbe gurult, amikor meglátta a számlát, és pedzegetni kezdte, hogy fizetés helyett le kellene lépniük, majd alaposan áttanulmányozta a számlát, hogy nincs-e benne hiba, végül nem volt hajlandó borravalót adni a pincérnek.
Em Pablo arcára gondol, az anyajegyre és a bőre sárgás színére.
Fáj, fáj tőle a feje, ha belegondol, hogy Pablo lemondott róla. Mert hiszen ezt tette, nem?
Beszélhetne arról, hogy Pablo teste vékony, inas, homloka fénylik, máskor pedig teljesen száraz. Em szerint olyan a teste, mint egy mazsola, mert soha nem látta vizet inni. Pablo sok kávét ivott, akár egy egész kannával, négy vagy öt csészével egymás után, vagy több csésze instant kávét, vagy a Rema boltban az automatából több pohárral, de vizet ritkán. Szeretkezés vagy ébredés után sem ivott vizet, sőt még este, több pohár Jack Daniel’s után sem.
Em nem mond el mindent a rendőrnőnek, holott a rendőrnő minden erejével azon van, hogy Em legbelső gondolataihoz, érzéseihez és bugyraiba férkőzzön.
Hogy Em találkozott-e Pablo családjával vagy Pablo nővérével, de Em nem találkozott velük, csak a nővérével, és egyszer látta, hogy az anyja beszáll egy kocsiba, máskor meg látta, hogy az erkélyen cigarettázik, és a csikket a járdára pöcköli. Máskor pedig egy üres sörösdobozt dobott a járdára (az erkély alatti járdára, ami tele volt csikkel). Mindenki azt mondta, hogy Pablo anyja öreg, fura, bolond, hogy nem igazán beteg, csak tetteti, hogy segélyt kapjon. Amikor Em anyja meghívta Pablo családját látogatóba, csak a nővére jött el. A mama beteg, mondta Pablo, Em pedig elképzelte, ahogy Pablo anyja fekszik egy vastagon elfüggönyözött szobában az ágyában. Nehéz a levegő, az anyát a gyerekei felkeltik reggel és este, hogy egyen egy kicsit. Reggeli után felsegítik az ágyból, hogy vécére menjen, Pablo ilyenkor a karjában cipeli, és egy mobilvécére ülteti, amit úgy lehet mozgatni és üríteni, ahogy egy bilit. Az anya süket és vak, leopárdmintás tréningruhában ülne a kanapén, és a nagybácsi kutyái körbeugrálnák, és felmásznának az ölébe.
Te ki vagy,
kérdezné Pablo anyja, Em pedig azt felelné, hogy ő Stefan lánya, amire Pablo anyja érdeklődne, hogy Stefan is eljött-e látogatóba, de nem, Em egyedül érkezett, hogy meglátogassa őt. Pablo anyja megérintené az arcát, puha, ráncos kézzel végigtapogatná, közben reszelős hangon sopánkodna, hogy miről, az életről, a nagybácsik pedig valami levest melegítenének a mikróban, megtöltenék vele a cumisüveget, és odaadnák neki.
