Milyen a rend, amikor a dolgok valóban a helyükön vannak? Egyáltalán hol van a bútoraink, a tárgyaink, kedves holmijaink valódi helye, és hol vagyunk a rendezkedés folyamatában mi magunk, akik ezt meghatározzuk? Mi a helyünk és eredendő szerepünk a világban, hogyan működhetünk együtt a természettel és a Föld életét is meghatározó ősenergiákkal, minőségekkel? Mi a kapcsolat személyes élettereink rendje és a lelkünkben helyükre kerülő dolgok között?
A tér-lélek-tan szemlélet jegyében született könyv a harmónia és a rend megteremtésének lehetőségein kalauzol végig. A szerző személyes történeteivel és esettanulmányaival szemléletesebbé tett útmutató azon az ösvényen indít el, amelyet aztán mindannyian a magunk tempójában és ízlése szerint járhatunk be.
Trom Kata a tér-lélek-tan megalkotója, több mint tizenöt éve kezdte el kidolgozni egyedi világszemléletét magyar gyökerei és különböző kultúrák, spirituális hagyományok ötvözésével. Ebben a folyamatban művészettörténész végzettsége mellett nagy segítségnek bizonyult, hogy évekig élt Japánban és Portugáliában, hosszabb időt töltött Indiában, Angliában. Tanítványait és az otthonuk kialakításában vagy átrendezésében helyszíni tanácsadást kérőket segíti felismerni és megérteni környezetük és életük sokrétű összefüggésrendszerét. Könyveiben a külső és belső (fizikai és lelki) tereink közötti kapcsolat és átjárás titkait fogalmazza meg. A tér-lélek-tan folyamatosan fejlődő rendszere szemléletváltásra inspirál.
Trom Kata: Tedd a helyére! - A rend lelke, a lélek rendje (részlet)
Az otthonunkkal foglalkozás spirituális jelentése és jelentősége
Ülök a földön, nézem, ahogy a lágy szürkésezüst porban apró nyomokat hagy egy bogár, aki billegő léptekkel, lassan de biztosan halad célja felé… Vajon mi lehet ez a cél? Lehasalok, inkább ebben a pózban figyelem tovább igyekezetét - közben meztelen hasammal is érzem a nap-melegítette föld barátságos megtartó erejét, amit annyira szeretek, és tudom, néhány fűszál lenyomatát megint őrizni fogja a bőröm még ebéd közben is, de ezt csak én fogom tudni, senki más. Illetve a fű is tudja, biztosan.
Ez a mi titkunk. Talán egy oda is ragad majd a hasamra, ebben erősen bízom, és jön majd velem, amikor Nagyi szól.
A fekete bogár közben odaért az üvegház tövében kialakult puha minierdőhöz, és egy mohaszigeten egyensúlyoz. Szeretem a mohát, szeretnék olyan pici lenni, hogy barangolhassak ebben a nagy zöldben. Elképzelem. Egyre beljebb megyek ebbe az univerzumba, érdekes formákkal, struktúrákkal (ezt a szót akkor még nem ismerem, de a lényegét nagyon is érzem, és tudom, valami fontosat rejt) találkozom, amelyekben ott lüktet és áramlik az élet…, de hirtelen kiszakadok ebből a finom ábrándozásból. Egy hangya szaladt át – első pillanatban nem is tudom melyik - vádlimon, a csiklandozó érzés visszaránt ebbe a dimenzióba (ezt a szót sem ismerem, de sejtem, hogy később ez az élmény, az időtlen terek, síkok közti átjárás is fontos lesz). Meghallom az ebédelni hívó hangot… Vajon honnan tudta a hangya, miért pont most szólt? És honnan tudta Nagyi, hogy most már meghallom?
Kiskorom óta alapvető élményem, hogy minden mindennel összefügg, és egy izgalmasan bonyolult kapcsolatrendszerben élünk és tevékenykedünk, amiről talán nem is kell mindent tudnunk, mert akkor elvész a misztérium. Eddigi életem tapasztalatai, tizenöt év tanítás, számtalan konzultáció és két könyv megírása kellett ahhoz, hogy meg tudjam fogalmazni:
a tér-lélek-tan valójában a minden mögött meghúzódó, a világunkat mozgató, fenntartó és összekapcsoló energiákról szól.
Arról a láthatatlan valamiről, ami általunk nyer kifejezést és ölt formát, mégis valahányszor meg szeretnénk ragadni, mindig elillan a racionális elménk elől. Úgy is fogalmazhatok, hogy míg otthonunk berendezése vagy átrendezése közben látszólag a bútorokra és tárgyakra összpontosítunk, azokat tologatjuk a térben, a tér-lélek-tan szempontjából a legkevésbé ezeken van a hangsúly. A fizikai rendezkedés, az esztétikus környezet, és a célszerű térszervezés és -használat valójában csak az egyik, bár alapvető szintje annak, ami ilyenkor történik, illetve létrejön. Úgy vélem, otthonuk kialakítása az egyéni ízlésünket kifejező és sorsunkat meghatározó teremtő cselekedet: miközben sok színnel és formával töltjük meg a teret, a sajátunkká varázsoljuk. Különleges kaland ez, amely során nem csak a bútorok találják meg a helyüket, hanem a folyamatban, mi is önmagunkra találhatunk, konkrét és átvitt értelemben is felismerhetjük a helyünket az életben. Megérezhetjük továbbá azt is, hogy a fizikai és lelki tereinkben való rendezkedésen keresztül hatással vagyunk a környezetünkben megjelenő testi és szellemi energiákra - azokon keresztül pedig a világra is. Ebből a szempontból új fényben és színben tűnhet fel az otthonunkkal való foglalkozás, ami nem befejeződik, hanem éppen ellenkezőleg, akkor kezdődik el igazán, amikor beköltözünk. Attól fogva ránk van bízva és, mint egy élőlénnyel, minden szempontból törődnünk kell vele. Cserébe az egyik legnagyobb tanítónkká válhat:
segíthet túllépni a tárgyak bűvöletén, a hagyományos lakberendezés materiális keretein és gyakorlatán, és eljutni annak forrásához, ahonnan az otthon iránti vágyunk eleve ered.
Meggyőződésem, hogy az igazi otthon iránti vágyunk valójában spirituális jellegű. Mindannyian ösztönösen keressük, hogyan lehetünk kapcsolatban az Élettel, miért vagyunk itt a Földön – még ha ennek nem is vagyunk tudatában. Egy belső keresésről van szó, az öntudattal és éntudattal rendelkező ember szinte egész életében igyekszik megtalálni a helyét a világban. Ezt a keresést és belső vágyat sokan a birtoklással és felhalmozással igyekeznek kielégíteni. Csakhogy a lélek igazi vágya sosem anyagi természetű. Racionális megközelítésből furcsának tűnhet, hogy kézzel fogható személyes tárgyakon, bútorokon és lakótereinken keresztül eljuthatunk a magasabb dimenziókig. Az otthon azonban nem egy racionálisan értelmezhető közeg. Közvetlen átjárást és kapcsolódást biztosít a testünk és a lelkünk között. Több évtizedes tapasztalatom, hogy aki vágyik arra, hogy megtalálja az élete mélyebb értelmét, ezt már az otthonában elkezdheti.
Hiszen bárhol is élünk, otthonunk a legközvetlenebb terep arra, hogy a belső lényünkkel találkozzunk és összebarátkozzunk, illetve kifejezzük azt.
Ha megértjük, mit teremtettünk magunk köré, milyen minőségekkel vettük körbe magunkat, megtettük az első varázslatos lépést, ami két irányba visz egyszerre: önmagunk és a világ szeretete és megértése felé.
Különösen fontos ez ma, egy olyan korszakban, amikor az anyagot és a szellemet, egymást szinte kizáró elemekként, a létezés látszólag ellentétes pólusaiként határozzuk meg. Elérkezett az idő, hogy az évezredeken át különbözőnek tűnő síkokat és dimenziókat összekapcsoljuk, és felismerjük újra: szükségünk van arra, hogy aktív párbeszédben legyünk a lelkünkkel, és minden élethelyzetben meghalljuk üzenetét. Az intézményesült vallások, az eddig ismert és fenntartott társadalmi berendezkedések, illetve az ezekkel párhuzamos materializmus ideje már régen lejárt, helyébe elérkezett az ezeket meghaladó, egyéni és szabad lélekből születő személyes hit kora.
2020 után különösen fontos, talán az emberiség fennmaradásának egyik kulcsa, hogy teret és időt teremtünk az éltünkben
arra, hogy naponta kapcsolatban legyünk a spirituális részünkkel, ami bárhol és bármikor összeköthet bennünket életünk két egymástól elválaszthatatlan forrásával, a spirituális dimenziókkal és a természettel. Céljaim között első helyen áll, hogy a tér-lélek-tan szellemiségén keresztül ötleteket és könnyen megvalósítható gyakorlati javaslatokat adjak ahhoz, hogyan teremtheti meg mindenki a lélek-kapcsolatot önmagával, másokkal, valamennyi élőlénnyel, és az élettelennek vélt dolgokkal - hogyan lehet másképp nézni és látni a körülöttünk lévő világot. Saját éltünk és otthonunk újfajta érzékelése, vallástól és világnézettől függetlenül, felemelő élményekkel gazdagíthat bennünket, nap, mint nap. Ha megnyitjuk magunkat a bennünk lévő gyermeki bölcsességnek és átadjuk magunkat az önfeledt jelenlétnek, kitágul körülöttünk a tér. Amikor szabadon engedjük az asszociációs képességünket, engedjük szárnyalni a fantáziánkat és kreatív gondolkodásunkat, egyszerű, mégis mély összefüggéseket fedezhetünk fel a mindennapokban. Ez a belső figyelem pedig rávezethet arra, hogy megéljük a boldogságot és azt a csodát, ami maga az élet.
Minden, az összes cselekvés, érzés vagy gondolat, ami az emberlét velejárója és szervesen hozzátartozik, különböző szinteken értelmezhető, attól függően, hogy milyen tágabb környezetben vagy körülmények között történik, illetve milyen szándék és tudatosság áll mögötte. Szeretem az átjárást a különböző síkok között, amikor egy szó vagy fogalom jelentése és tartalma aszerint változik és gazdagszik, minél közelebb van a világot meghatározó alapminőségekhez és -energiákhoz. Inspirál az a pont, ahol egy gondolat már nem pusztán mentális konstrukció, hanem önmagát meghaladva belép az örök érvényű igazságok és rend dimenziójába. Ebből a szempontból
a tér-lélek-tan egy analógiákban gondolkodó életszemlélet és gyakorlat, amely a legkisebb részletből is igyekszik eljutni a legtágabb kontextusig
- akár az őselemekig, az archetípusokig -, vagy éppen fordítva, a világot mozgató erőket felfedezi egy kézzel készített festetlen cserépedényben.
A cselekvés eszenciáját tekintve, otthonunk kialakítása, majd az egyes helyiségekkel való rendszeres törődés eredendően női minőség – egy egyedül élő férfi esetében is. Úgy érzem, ennek tudatában mindannyian elősegíthetjük, hogy a feminin princípiumban rejlő bölcsesség újraébredjen, és a feminin és maszkulin energiák között ismét egyensúly legyen a világban. Másképpen kifejezve, az otthonunkkal és lelkünkkel való szeretetteli és
tudatos foglalatosság spirituális feladat, amivel – saját magunkon túl - hozzájárulunk a Föld és az emberiség jövőjéhez!
A harmonikus, hiteles és pozitív energiákat egyszerre magába gyűjtő és kisugárzó otthon kialakítása tehát valójában nem öncélú tevékenység, hanem minden önazonos embernek szinte kötelessége.
A lélekkel és lélekből kialakított otthon testileg és szellemileg is óvja és táplálja az ott élőket, ami szintén megerősíti az otthon eredendően befogadó női és anyai archetípusát. Egy ilyen támogató közeg a közös családi élet mellett, teret ad annak is, hogy az ott élők szabadon töltődjenek, és lehetőleg a saját szobájába visszavonulva mindenki tudjon önmagával „egyedül” lenni, dolgozni vagy elmerülni valamilyen kreatív örömet adó tevékenységben. Hiszen
személyes környezetünk felfogható egy olyan térként is, ami a világ leképeződése, amiben megjelenik az ember saját egyedi viszonya az élethez, a természethez és a természetfeletti dimenziókhoz egyaránt.
Amint erről még később szó lesz, otthonunk egy kozmikus energiák és minőségek átjárta tér. Szakrális tér, ahol a szent és a profán összekapcsolódhat anélkül, hogy erre egy külön helyiséget alakítanánk ki – ahogy az a keleti kultúrák hagyományban sok helyen a mai napig megfigyelhető –, vagy tényleges házioltárt készítenénk.
Az élet spirituális szintjével élete során mindenki találkozik valamilyen formában, nemcsak, aki tudatosan keresi azt. A hétköznapi érzéseinket és gondolatainkat meghaladó emelkedett hangulatot és magasabb frekvenciákat általában valamilyen különleges természeti közegben tapasztaljuk meg először. Ilyen lehet egy méltóságteljes hatalmas fa, egy csodálatos erdő, vagy a tiszteletet ébresztő óceán látványa. Később ehhez hasonló áhítatot érezhetünk azokon a helyeken, amelyeket szándékosan azzal a céllal építettek. A spirituális dimenzió ugyanakkor, nem csak a különböző vallások szakrális építményeiben vagy azok környékén érzékelhető. A világi épületekben, így otthonainkban is jelen van, illetve megteremthető, és független a meglévő vagy leendő berendezés stílusától, hangulatától vagy esztétikai értékétől. A tér-lélek-tan szerint
az egész otthonunk a saját szakrális terünk, amelyben a lelkünk szépsége és minőségei megnyilvánulhatnak.
Ezért üdvözlendő, ha eleve ilyen tudatossággal építjük vagy alakítjuk ki. A természethez és az életet fenntartó elemekhez kapcsolódó, szívből jövő tervezés és berendezés már önmagukban is olyan cselekedetek, amelyek hozzájárulnak bolygónk egyensúlyához és harmóniájához. Innen nézve világossá válik, hogy nemcsak a saját lelki fejlődésünk, hanem a mindenkori közvetlen környezetünk lélek-tudatos kialakítása is túlmutat önmagán, azaz sokkal többről szól, mint amit elképzelünk.
Meggyőződésem, hogy a boldog és kiteljesedett élethez a fentiek mellett az is hozzátartozik, hogy vannak inspirációt adó helyek az otthonunkban,
illetve az egész terünk, az összes helyiség lehetőséget nyújt ahhoz, hogy kapcsolatban legyünk az élet szentségével. Az ihlet témája egy külön könyvet érdemelne, legyen itt elég egy személyes gondolat. Tapasztalatom szerint, a valódi inspiráció (latin inspirare magyarul belélegez, bele lehel) akkor jön létre, amikor összekapcsolódom a lelkemmel, és befogadom az üzenetet, veszem az adást önmagamtól. Ilyenkor ráhangolódom a saját lényem magasabb dimenziójára, arra a frekvenciára, ami a mindenséggel összeköt. Innen merítek többek között, most is, amikor ezeket a sorokat írom. Megfigyeltem, ez az élmény könnyebben elérhető, amikor fizikai és spirituális szempontból a helyemen vagyok. Vajon mi lehet és hol van ez? Konkrét vagy átvitt értelemben értendő, illetve e kettő elválasztható egyáltalán? Mi a hely?
A hely fogalma nagyon izgalmas és számtalan nézőpontból megközelíthetjük. Fizikai síkon a térből alakul ki. Mégis, nélkülünk valójában nem létezik. Egy bennünk zajló folyamat révén születik meg amikor kölcsönösen összebarátkozunk a térrel (erről bővebben az első, TÉR-LÉLEK-TAN Otthonod titkos üzenete című könyvemben írok). Minél jobban megismerjük az adott környezetet, annál több síkját fedezhetjük fel: a tér megváltozik és hely lesz belőle. Úgy is fogalmazhatunk, hogy az általános terek, a dolgok, tárgyak (forma és tömeg) közötti kapcsolat, a hozzájuk fűződő asszociációink révén átminősülnek helyekké. Misztikus folyamat ez, hiszen közben finom energiák cserélődnek ki közöttünk, láthatatlan gondolatokkal és érzésekkel töltjük egymást. Otthonunk helyiségei sokáig őrzik a mentális és érzelmi energiákat. Feltehetően az olvasó több olyan élményt fel tud eleveníteni, amikor saját életében megtapasztalta,
sok éves használat vagy egy intenzív élmény során, mennyi érzelem és gondolat kapcsolódik egy szobához.
Talán már régen elfelejtette, de amint belépett a régen látogatott házba, visszajött minden, előjöttek az emlékek. Mindehhez pedig kellett az a helyiség, amelyben lenyomatot hagytak az ott történt és megélt események.
A hely tehát valami olyasmi, ahová különleges energiák sűrűsödnek, és amely egy kozmikus lencseként képes magába gyűjteni, őrizni a világ titkait.
Ugyanakkor, ez a folyamat megfordítható: vannak helyek, ahol kitágíthatjuk a tudatunkat, beletágulhatunk a tér egészébe és kapcsolódhatunk a mindenséghez. A tér-lélek-tan lényege, hogy az ilyen különleges minőséggel rendelkező helyeket ne kívül és máshol keressük, hanem találjuk meg önmagunkban és otthonunkban. Legyen személyes terünk az a bizonyos kozmikus lencse, ahová és ahonnan az életet támogató pozitív energiák sugároznak.
