Méhes Károly új kötete a hétköznapok apró rezdüléseit éppúgy az elmúlás perspektívájából vizsgálja, mint a földi lét alapvető kérdéseit vagy a költészet szerepét. Az évszakok körforgásának megélése, a mindennapi örömökben való elmerülés és a nehézségek viszonylagosságának megértése melankolikus, de játékos, életigenlő költői világot hoz létre. Méhes költőként kezdte a pályáját, és bár a későbbiekben a próza, azon belül is főképp a novella felé fordult, sosem hagyott fel a költészettel. Rendszeresen publikál a Jelenkorban, a Vigiliában, a Műhelyben és az Élet és Irodalomban, 2022-ben a Prae kiadónál jelent meg A fikusz téliesítésének napja című kötete.
Méhes Károly: Kezdő vak (részlet)
Mi lehet még velünk
Volt ma minden a novemberen túl
Zárt templomajtó mögött
dübörgő orgonaszó
több mint háromezer sitty-sutty
eltűnt fénykép
Némi játék a szavakkal
s kétes győzelem
De aztán megint ki
az esti hidegbe a buszhoz
a fekete ablakok mögül
legutolsóként sokára szállt le
a holtfáradt kóbor érkező
Otthon egy búcsúpohárka
után jön a nagy felismerés –
üres folyómederben gázolok
víz sehol csak a fuldoklás maradt
Két dió
Napokig foglalkoztatott az a dió
amit a járdán láttam
a héjából kitört egy darabka
elővillant belőle az ép bél
Hagytam egyrészt lustaságból
meg – hitegetem magamat
a nagylelkűségemmel – hátha
másnak nagyobb örömöt jelent
Nem értettem mért ragadt meg bennem
ennyire amit jó ha két másodpercig
láttam egy kicsit törött diót
Elmúltak az ünnepek fordult az év
és továbbra is naponta megyek
a klinikára
Rossz de voltaképpen jó is ülünk
beszélgetünk nem siet senki sehová
És ez még sokáig így lesz
Ma megint láttam egy diót
teljesen másutt és másmilyet
kisebb volt teljesen zárt megfeketedett
héjából is van rajta még egy darabka
Nem hagytam ott másnak
legyőztem lustaságomat állítólagos
nagylelkűségemet felvettem és
úgy vágtam zsebre mint aki valami
fontos elveszettnek hitt holmiját találta meg
Arra gondoltam majd együtt
feltörjük és eleszegetjük ezt a pici diót
majd akkor ha véget ér a klinikai időszak
és megörültem ó micsoda
csodálatos jövőbe mutató tervek!
Néhány zsemle
Az ötös számú kórteremben
anyám azt mondja vigyem el a zsemléket
nem eszi meg őket minden étkezéshez kap egyet
nincs semmi bajuk nekem adja az előző két nap termését
Be vannak csomagolva a zsemlék
egyforma félbarna zsemle mindegyik mint a szivacs
egyet kibontok nézem és azt érzem
beteg zsemle kórházi zsemle de anyám adta
Ebben a vacak hideg didergető májusban
voltaképp méltó ahogy harapok belőle lassan rágom
Anyám amúgy valamelyest erősödik
már csillog a szeme epret vittem neki
Még egy utolsót harapok a zsemléből
nem tudom a másik kettővel mit csináljak
sajnos ki fogom dobni őket az a gyanúm
Anyámat még legalább egy hétig bent tartják
Talán jobb idő lesz mire hazajöhet vagy ki tudja
Nyitókép: A szerző önarcképe, Prae kiadó
