„Megérkezett magyarul az elmúlt évek egyik legnagyobb ír bestsellere” – így harangoztuk be korábban Liz Nugent Sally Diamond, a furcsa lány című regényének magyar megjelenését. A történetért tényleg odavannak az olvasók: már most a Bookline heti sikerlistán szerepel, Írországban pedig 2023-ban csak Paul Lynch A próféta énekéből adtak el több példányt, mint ebből. A történet megismerjük a címben szereplő Sallyt, aki a figyelem középpontjába kerül, miután elégeti az apja holttestét. Újságírók keresik, az emberek furcsán néznek rá az utcán. De ő nem nagyon érti, hogy miért. Felkavaró történet az ember valódi arcáról és a személyiségét formáló traumákról. Olvass bele!
Liz Nugent: Sally Diamond, a furcsa lány (részlet)
Öt napot töltöttem Angeláéknál. Geoff többnyire Angelával beszélt, mintha én ott sem lettem volna, ami nekem teljesen megfelelt, viszont egyfolytában rólam beszéltek. Angela néha megkérdezte, hogy értem-e, ami elhangzott, Geoff viszont az utolsó alkalom kivételével levegőnek nézett; akkor az irodájában találkoztunk Roscommonban, és búcsúzáskor kezet akart fogni velem, én viszont elrántottam a kezemet. Könnyebb úgy megnézni valakit, hogy az illető nem néz rád. Jóképű férfi volt, és biztosan rendesen végezte a munkáját, mert azt mondta, hogy a körülményekre való tekintettel alighanem ejtik az emberi maradványok tiltott módon történő megsemmisítésének vádját. Angela elmagyarázta, hogy a problémáim miatt.
Arra jutottak, hogy Angela nem lehet a törvényes gyámom, mert felnőtt vagyok, és eddig is majdnem mindig én hoztam a döntéseket, még ha nem is mindig bizonyultak szerencsésnek. De Geoff szerint a bíróság akár feltételül is szabhatja, hogy komoly kérdések esetében a jövőben ki kell kérnem Angela vagy egy rendőr véleményét.
Ha például megint eszembe jutna a hulladékégetőbe tenni egy holttestet, Angela felméri a helyzetet, és megmondja, mit kell tennem.
Mondjuk szerintem nem jó példát választott. Aligha fogom még egyszer kitenni magam ennek a hercehurcának.
Geoff szerint Apu pénzt hagyott rám a végrendeletében. Pontosan nem tudta megmondani, mennyit, jó része részvényekben és kötvényekben feküdt, és még utána kell néznie, de „jó ideig biztosítja a jövőmet, ha beosztással élek”. Mostantól viszont szemétdíjat kell fizetnem és szelektíven gyűjtenem a szemetet, úgy mint komposztálható, újrahasznosítható, puha műanyag- vagy üveghulladék, és mindegyiket más színű kukába kell pakolnom, hetente mindig másikat kitenni a kapu elé, és majd jönnek érte a kukások, hogy elvigyék a büdös teherautójukkal. A postás házhoz fogja hozni a küldeményeket, de nyugodjak meg, sosem fog bejönni. Angela szerint így sokkal kényelmesebb lesz.
Utána nem éreztem jól magam otthon, mert folyton jött valaki. Interjút akartak készíteni velem, tőlem is hallani akarták, mi történt.
Sokkal jobban érdekelte őket az örökbefogadásom, mint hogy a tűzre vetettem Aput.
Nem értettem. Mi köze egyiknek a másikhoz?
Nem mindenki bámult meg Carricksheedyben. Páran oldalra billentett fejjel rám mosolyogtak. Együttérzőn. Volt, aki átment az utca túloldalára, amikor meglátott, de ez nem zavart. Voltak, akik köszöntek – még a Texaco fiatal alkalmazottjai is, amikor felnéztek a telefonjukról. – Jó napot, Mary! – mondták.
Akárki akármit mond, én Sally vagyok.
A rendőrök iszonyú rumlit hagytak maguk után a házban. Muszáj volt sikítanom, amikor megláttam. Angela és Nadine hazakísértek. Angela légzőgyakorlatokat végeztetett velem, és számolnom kellett, amíg meg nem találtam a középpontomat. Utána nekiálltunk rendet rakni. Kis idő elteltével hazaküldtem őket, mert nem tudták pontosan, mi hova való, ezért egyszerűbbnek találtam, ha egyedül dolgozom.
A hazatérésem utáni harmadik estén Angela távozás előtt megígérte, hogy hetente kétszer meglátogat, és bármikor szívesen lát az otthonukban. Azzal tette a kezembe Apu leveleinek első részét, hogy ne legyek szomorú, ne bánjak semmit. Akkor már tudtam, hogy helytelen volt elégetni Aput. Mindenki ezzel jött. Ha egyszer egyértelműen, viccelődés nélkül megmagyaráznak valamit, tökéletesen megértem.
Akkora ügyet csináltak belőle, mintha évek óta egyik holttestet a másik után dobtam volna a tűzre.
Egyetlenegyszer fordult elő, és, ha úgy vesszük, Apu lényegében maga kért meg rá.
December 13-án este nyolc órára lett végre rend. Leültem a tévé elé, és elkezdtem nézni a Holby Városi Kórházat. Ebben a részben Essie-nek születésnapja volt, és erről eszembe jutott, hogy nekem is születésnapom van. Megállítottam a filmet. Hogy felejthettem el? Semmit sem szoktam elfelejteni, de most annyi minden elterelte a figyelmemet.
Tíz éve én sütöttem a születésnapi tortámat egy Delia Smith-féle szakácskönyvből. Tudtam fejből a receptet, mégis mindig kitettem magam elé. Szerettem Deliát. Mosolygott a borítón lévő fényképén, és piros blúzt viselt. Mindig volt legalább egy ilyen blúzom, élénkpiros, nyakig gombos. Deliát megbízhatónak tartottam. Arra gondoltam, hogy ha lesz egyszer legjobb barátnőm, olyan lesz, mint ő.
Késő lett volna hozzákezdeni a születésnapi tortához, de már betöltöttem a negyvenhármat. Elhatároztam, hogy ha vége a Holby Városi Kórháznak, elolvasom Apu első levelét. Amikor véget ért, kikapcsoltam a tévét, és elővettem a levelet, ami két oldalból állt. Amikor Apu hosszú levelet kapott, mindig úgy olvasta el, hogy közben egy pohár whiskyt iszogatott. Most én vezettem a háztartást, úgy kellett tehát viselkednem, ahogy Apu, nyilván leszámítva a szemétégetést.
2017. november 1.
Kedves Sally!
Mindketten tudtuk, hogy hamarosan elérkezik ez a nap, és sajnálom, ha szomorú vagy miatta, de megértem, ha nem.
Legelőször is hívd fel dr. Angela Caffrey-t. A száma: 084-5412396. Mondd el neki, hogy meghaltam. Lehet, hogy meglepődik majd, mert jó ideje titokban tartottam előtte az állapotomat, de hozzád hasonlóan nem szeretem a felhajtást, és hála a gyógyszereknek, amiket te váltottál ki nekem Roscommonban, nem voltak fájdalmaim. Féltem, hogy lassan az agyam is felmondja a szolgálatot, de ma este lefekszem, és valószínűleg már nem kelek fel többet. Az utóbbi időben nehezemre esett felkelni és felöltözni, és mivel rendes lánynak ismerlek, tudom, hogy főzöl majd rám, és a gondomat viseled.
Hasnyálmirigyrákom van. Néhány hónappal ezelőtt hátfájással kezdődött, és egy dublini szakorvos megerősítette, hogy nem gyógyítható. Most már a végstádiumban lehet, úgyhogy nem sokáig leszek a terhedre. Ha hat hétnél tovább élek, meg foglak kérni, hogy hívd fel Angelát, aki betesz egy rémes palliatív osztályra. Akkor is hívd fel, ha elveszítem az eszméletemet. Tudom, hogy nem szeretsz telefonálni, de megteszed, mert ügyes lány vagy.
Rájöttem, hogy sosem beszéltem róla, milyen temetést szeretnék, ezért kérlek, hívd fel az O’Donovan-féle temetkezési vállalkozást Roscommonban. Angela ebben is a segítségedre lesz. Elvileg anyád mellett kellene feküdnöm Dublinban, a glasnevini temetőben, de tudod, hogy nem nagyon szeretem Dublint. Ebben hasonlítunk egymásra.
A pénzügyeket elrendeztem. Az AIB-nál van bankszámlád Roscommonban, az irodavezetőt Stuart Lynchnek hívják. Ismeri a helyzetet, és több mint elég pénz van a számlán, hogy kényelmesen élj, amíg le nem zajlik a hagyatéki eljárás. Mindent te örökölsz. Anyád tehetős családból származott, és kifejezetten azért éltünk takarékosan, hogy a halálom után ne kelljen adósságokba verned magad. Az ügyvédünk Geoff Barrington, Shannon Bridge-ben lakik. Mindent tud rólad, amit tudnia kell, és gondoskodik róla, hogy semmiben ne szenvedj hiányt. Olyasmit is tud, amit te nem, de erről majd később.
Azt szeretném, ha a temetési szertartás a lanesborough-i Szent János-templomban lenne. Szép templom, a temetője is meghitt. Nem lesz sok kérésem, de örülnék, ha a kórus a „Légy te menedékemet” énekelné. Kisfiú koromban tagja voltam az iskolai énekkarnak. Ez volt a kedvenc énekem, mert mindig megváltoztattunk benne néhány szót, és nagyokat nevettünk. Istenem, mekkora zsiványok voltunk akkoriban! De elkalandoztam.
Ha nem akarsz, nem kell részt venned a temetésen, mégis szeretném, ha ott lennél, ha úgy érzed, hogy kibírod. Nem hinném, hogy tíznél többen eljönnek, és mindannyiukat ismered. Lehet, hogy megjelenik néhány pletykafészek Carricksheedyből, de ne törődj velük. Azt hiszem, elég terhet pakoltam a válladra, és sűrű heted lesz, ezért azt szeretném, ha egyenként vennéd az akadályokat. Kérlek, hogy a levél következő részét csak a jövő héten olvasd el.
Szerető apád
Nyitókép: Liz Nugent portréja - liznugent.com
