Kordos Szabolcs különleges fotókkal illusztrált új könyvében Budapest számos szegletének, épületének, ismert és ismeretlen helyének titkait tárja fel. Elvisz bennünket az Anker kupolájába, Pest híres és hírhedt mágnásainak palotájába, vagy éppen a Titanic-katasztrófa orvosának rendelőjébe. Bemutatja az eltűnt városrészeket, az egykor ünnepelt hírességek otthonait, és közben megismerjük azokat az embereket, sorsokat, történeteket, amelyek ezt a várost alakították. Kordos Szabölcs előszavában azt írta, hogy minden épület története végső soron emberek története, a falak között élő hús-vér személyeké, hírességeké, legendáké, hősöké és antihősöké, tudósoké, bűnözőké, milliárdosoké és szobalányaiké:
"Budapest minden sarkon tartogat izgalmas történeteket. Felfedésükhöz tudnunk kell azonban, hogy milyen jeleket kell keresnünk. Egy titokzatos monogram a lépcsőház rácsain, egy különös napóra a homlokzaton, kis angyalkák, vagy éppen zord katonák az ajtó felett. E soraimat egy olyan épületben írom, amelyet ledér hölgyek díszítenek, így állítva emléket egykori szoknyabolond építtetőjének, Pest egyik különc mágnásának. Az ablakom alatt elhaladók ritkán néznek felfelé, pedig ha tudnák mennyi intrikát, szerelmet és történelmet rejtenek e falak! Amit az olvasó a kezében tart, az nem történeti, vagy építészeti kalauz, hanem városi sztorik színes csokra. Ellátogatunk az egykori kivégzőhelyre éppúgy, mint Budapest legelegánsabb szállodai lakosztályba, a Deák tér kupolalakásába és a sztárok kedvenc forgatási helyszínére, az Adria-palotába. Megismerkedünk Móricz Zsigmond, Szendrey Júlia, Karády Katalin lakásának históriájával és a Sándor-palota első tulajdonosaival is. A könyv oldalain 45 különböző helyszínt és a hozzájuk tartozó igaz meséket mutatom be Óbudától a Várig, az Andrássy úttól a Palotanegyedig."
Kordos Szabolcs: Egy város titkai (részlet)
Fény az éjszakában
Az Arizona mulató tündöklése és bukása
A Mai Manó-házat joggal tartjuk a magyar fotográfia szentélyének, hiszen az épületet a fényképezés úttörője építtette, és ma is csodás kiállításoknak ad helyet. A palota egyben Európa egyik legrégebbi fotós műterme, amelynek szerte a világból csodájára járnak. A Nagymező utca 20. szám alatti épületnek van azonban egy másik története is, amely a Horthy-korszak fülledt budapesti éjszakájában játszódik, főszerepet kap benne a szex, a pénz, a profizmus, két ember szerelme, tündöklése, majd kegyetlen tragédiája is. Ez a Miss Arizona és az Arizona Mulató sztorija.
Fotó: Huszár Dávid
Mint általában, kezdjük most is az elején: Mai Manó császári és udvari fényképész volt, szakmája egyik legnagyobbja, aki 1894-ben költözött be családjával a Nagymező utcában felépített műterem palotába. A neve nem művésznév, valóban így hívták; a Manó abban a korban kedvelt keresztnév volt. A háromemeletesnek tűnő épületbe valójában nyolc szintet zsúfoltak be, volt itt félemeleti galéria, üveggel borított műterem és kiterjedt pincerendszer is. Minden azt a célt szolgálta, hogy a művész a lehető legjobb fényviszonyok között végezhesse munkáját. Aki Mai Manónál akart fényképezkedni, annak sok pénzre és még több türelemre volt szüksége: a mester hosszú várólistával és magas gázsival dolgozott.
Az épület Mai Manó halála után is meghatározó szerepet játszott a korszakban, ám egészen más okokból. 1931-ben, mikor Manó már rég a túlvilágon fotózott, a fia eladta az épületet Rozsnyai Sándornak és feleségének, Senger Máriának, alias Miss Arizonának.
Miss Arizona élettörténetében legalább annyi a rejtély, mint Karády Katalinéban,
ám az bizonyosnak tekinthető, hogy a hölgy Sugár Mici néven táncosnőként volt ismert a pesti éjszakában. A sajtóhírek szerint a prostitúciótól finoman szólva sem mentes közegben Mici elérhetetlen volt a társaihoz képest, nagyon megválogatta a lovagjait. Először egy francia diplomata csavarta el a fejét, ám amikor a férfi politikai okokból távozni kényszerült, Mici felvágta az ereit. A francia kalandot állítólag egy New York-i esküvő követte, ám két év alatt ez a kapcsolat is felbomlott.
Mici hazatért, és a pesti éjszakában rátalált igaz szerelmére. Rozsnyai Sándor zeneszerző, artista és karmester volt, különböző lokálok varietéműsorainak vezetőjeként dolgozott. Amikor mindketten a Jardin d’Hiver szórakozóhelyen léptek fel, a tulajdonos bemutatta Rozsnyainak a fiatal táncosnőt, hogy egy kicsit „dolgozzon rajta”. Sándor és Mici erős párost alkottak a magánéletben és a munkában egyaránt: pár hónappal az egymásra találás után önállósodtak, és látványos show-jukkal végigjárták a fél világot. Ekkor Micit már Miss Arizona néven ismerte a közönség.
Rozsnyaiék temérdek pénzzel érkeztek vissza Pestre, és elhatározták, hogy megvalósítják álmukat:
állandó mulatót építenek a Nagymező utcában.
Mai Manó egykori házának hátsó traktusát és udvarát alakították át erre a célra, a költségek pedig egyáltalán nem számítottak. Amikor 1932-ben elkészült a mű, a gazdasági válságban tipródó városiak tátott szájjal ámultak. Az Arizona olyan szintű luxust és látványosságot kínált, amely még a mai Las Vegasban is elmenne szódával. Helyettem álljanak azonban itt Örkény István szavai, aki a Bubi című elbeszélésben így írt a mulatóról: „Az Arizona mégis más volt, a szórakoztatóipar nagyüzeme, több száz alkalmazottal, még a pincéje, a gépháza is látványosság. Minden forgott, mozgott, emelkedett. A páholyok liftek voltak, elektromos legyezőkkel, asztali telefonnal, amivel a másik asztalt fel lehetett hívni. A táncparkett forgott, a közepe emelkedett vagy leszállt, a mennyezet bonyolult emelők és csigák rendszerét takarta… És a nők – erről jobb nem beszélni. Az ember nem tud utána elaludni.”
A lépcsők – ilyet még nem látott a világ – világítottak és zenéltek, a falatnyi ruhát viselő táncoslányok pedig olykor szó szerint az óriási csillárokról lógtak a közönség feje fölé. A pörgő színpad lehetőséget adott arra, hogy a férfiak minden oldalról megnézhessék a „görlöket”, akikből egy este akár száz is felléphetett különböző kosztümökben. Miután a műsor lement, a forgószínpadot a táncolók vették birtokukba. A buli nem volt olcsó: egyetlen szendvics annyiba került, amennyit egy átlagember egész hónapban megkeresett, mégis tele volt a nézőtér minden este.
Molnár Gál Péter az Arizona történetéről írt cikkében Micit olyan madámként jellemezte, aki
„felöltöztette a lányokat, hogy aztán levetkőztethesse őket”.
Miss Arizona megtanította viselkedni a sokszor nehéz sorsú lányokat, beavatta őket az incselkedés titkaiba, arra azonban vigyázott, hogy kizárólag ő legyen a dáma a műsorban. A többiek csereszabatosak voltak. A show-t és a zenei produkciót Rozsnyai állította össze, itt csendült fel először a Havi kétszáz pengő fixszel… kezdetű dal is, ám a források szerint Miss Arizona volt a vállalkozás könyvelője, főnöke, madámja és nagykövete is egy személyben. Mici minden betérő fontos emberrel elbeszélgetett, állítólag a külügyminiszter férjével érkező Mussolini lánynak, Eddának még egy feketepárduc-kölyköt is ajándékozott.
Miss Arizona - Forrás: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum - Budapest
Az egzotikus állatok amúgy is gyakran megfordultak az Arizonában. Az első nem ember szereplő egy majom volt, az utolsó pedig egy teve, de állt a színpadon egy Aida nevű bébielefánt is, az állat később Latabár Kálmán partnereként vált halhatatlanná a Fel a fejjel című filmben.
A lányok szépek voltak, a közönség gazdag és ittas, úgy tűnt, hogy az Arizona sikerre van ítélve. A történelem másként akarta. A háború közeledtével a nézőtér valóságos kémfészekké változott. Külföldiek próbáltak meg két pohár pezsgő között információhoz jutni, a magyarok pedig minden éjszaka úgy mulattak, hogy tudták, az lehet az utolsó vidám estéjük. Rozsnyai Sándor zsidó volt, a zsidótörvények miatt pedig először neki, majd Micivel közös Lajos fiuknak is le kellett mondania a cég tulajdonjogáról. A keresztény Miss Arizona tudta, hogy
veszélyes idők következnek,
ezért eladta a földjeit, ingóságait, ékszereit, és az árukból drágaköveket vásárolt, amelyeket egy kis zacskóban tartott. Rozsnyaiék imádott fia, Lajos, 1943-ban szíven lőtte magát a mulató falai között. A lapok rejtélyes öngyilkosságról cikkeztek, azonban az ok a holttest mellett hevert: a fiatalember megkapta második behívóját is a munkaszolgálatra. Fiát nem tudta megvédeni, ám a keresztény asszony elhatározta, hogy férjét mindenképpen életben tartja, ehhez azonban újra és újra meg kellett vesztegetnie a hatóságokat. 1944 márciusában a Gestapo különítményét már nem tudta lefizetni, a férjét elhurcolták. Az Arizona utolsó előadását 1944. december 16-án tartották, az asszony még ekkor is minden követ megmozgatott, hogy a katonai és politikai vezetőknél elérje férje szabadon bocsátását. Egyes feltételezések szerint Miss Arizona mindig is kém volt, esetleg kettős ügynök is – ez talán igaz, talán nem. Élete utolsó hónapjaiban bármit tett, valószínűleg csak a túlélés reménye motiválta.
Hogy mi történt ezek után, az a háború ködébe vész. Miss Arizona állítólag felvette a kapcsolatot egy SS-tiszttel, aki autót küldött érte, hogy az utolsó drágakövekért cserébe átadja a férjét. Annyi bizonyos, hogy Mici beült egy fekete autóba, amely a belváros felé vitte őt. Soha több nem látta senki. Az egykor csodaszép, gazdag és irigyelt nő holttestét alighanem a Duna sodorta egyre távolabb. Férje, Rozsnyai Sándor a fogságban lelte halálát. Az Arizonát a németek szétlopták, semmi nem maradt belőle. A regényes történetnek, valamint Európa egyik legmodernebb mulatójának Sándor Pál Miss Arizona című filmje is emléket állít, amelyben Marcello Mastroianni alakítja Rozsnyai Sándort.
