A 2019-ben elhunyt Karl Lagerfeld, aki már életében a divat legendás alakja volt, William Middleton újságíróval közösen írta meg lenyűgöző karrierje történetét. Lagerfeld harmincöt éven át volt a nagy múltú Chanel-ház kreatív igazgatója. Hírnevét azonban nem csupán sajátos ruhakollekcióinak köszönheti, hanem annak is, hogy igazi egyéniség volt: jellegzetes fehér hajáról, fekete napszemüvegéről, ujjatlan kesztyűiről és magas, keményített, levehető gallérjáról mindenütt azonnal felismerték.
William Middleton újságíró és író évekig dolgozott Párizsban a Women's Wear Daily, a W és a Harper's Bazaar című lapoknak. Eközben interjúkat készített Lagerfelddel, így ismerhette meg a tervező olyan jellemvonásait és életének olyan titkait, amelyekről a világ addig nem szerezhetett tudomást. Izgalmas és szórakoztató könyvében Middleton elkalauzol minket a divatipar exkluzív környezetébe, bepillantást enged páratlanul tehetséges művészek, stílusos társasági emberek és híres sztárok világába.
William Middleton: Paradise now – Karl Lagerfeld csodálatos élete
Fordította Bozai Ágota
2004 ősze volt, és Karl Lagerfeld mindenben nagy sebességre kapcsolt. Karl – szinte mindenki így nevezte – éppen hetvenegy éves volt, abban a korban járt, amikor sok divattervező társa már a szakmai kijáratot keresi. Yves Saint Laurent, akit sokáig nagy riválisának tekintettek, két évvel korábban nyugdíjba vonult (2008-ban, hetvenegy éves korában halt meg). Karl azonban jelentős események sorát tervezte; ez volt az első jele annak, hogy élete utolsó tizenöt évében mindent még intenzívebben fog csinálni, mint addig.
Akkor már ötven éve rivaldafényben állt. Karl Németország második legnagyobb városában, az Északi-tenger partján, az Elba folyó mellett fekvő Hamburgban született, és ugyanebben a városban és környékén nevelkedett. Hamburg jellegzetes, a világra nyitott kikötőváros.
Kamasz korában szülei áldásukat adták, hogy érzelmi, intellektuális és lelki otthonába, Párizsba költözzön.
Karl a francia fővárosnak egy meglehetősen szűk területén mozgott; a Szajna két partját magában foglaló városrész alig volt több pár négyzetkilométernél. Az ő Párizsa a Luxemburg-kertnél és a place Saint-Sulpice-nél kezdődött, ahol az első lakásai voltak, és a Faubourg Saint-Germainig terjedt, az arisztokrata kerületig, ahol évtizedekig élt egyre impozánsabb lakásokban, és az avenue Montaigne-ből nyíló előkelő utcákig, ahol pályafutását kezdte, valamint a Champs-Élysées végéig, ahol első, a Dialadívre néző divatháza megnyílt. Az ő Párizsához tartozott a rue Cambon, az Hôtel Ritz mögötti szűk utca, ahol a Chanel székhelye van – a történelmi divatház, amelyet ő forradalmasított. 1983-ban lépett be a Chanelhez, majd olyan nemzetközi kolosszussá alakította, amely több mint 11 milliárd dollár éves árbevételt hozott.1 Párizsnak ezen az elvarázsolt kis területén emelkedett fel Karl a város társadalmi, pénzügyi és intellektuális világának legtetejére, és sikerült az elmúlt évtizedek egyik legfigyelemreméltóbb kulturális alakjává válnia.
A tervező először az új évezred körül kezdett felpörögni. A francia adóhatósággal sikerült megegyeznie egy kényes ügyben, amely arról szólt, hogy bár hivatalosan monacói lakos, beleegyezik, hogy adót fizet francia jövedelme után.2 A 90-es évek nagy részében túlsúlyos volt, súlyfeleslegét avantgárd japán tervezők túlméretezett fekete öltönyeivel álcázta, és egy – immár a védjegyének számító – legyező mögé rejtőzött. Aztán 2000-ben radikális fogyókúrába kezdett. Mindenkinek azt mondta, azért akar diétázni, hogy viselhesse a legmenőbb férfiruha-tervező, azaz Hedi Slimane testhez álló ruháit. Slimane nemcsak a Christian Dior designere, hanem történetesen egy olyan fiatalabb férfi volt, akit Karl nagyon vonzónak talált. Végül tizenhárom hónap alatt mintegy negyven kilót fogyott. „Mintha egy zsírzubbonyt vetettem volna le magamról” – mondta Karl.3
Ezekben az években Karl minden napot reggel öt vagy hat órakor kezdett 18. századi berendezésű lakásában.
Felébredt, fehér, keményített pamut piqué köntöst vett fel. Amilyen szigorú volt a munkájával kapcsolatban, ugyanolyan igényes volt a megjelenésében, gyakran akár két órát is eltöltött a reggeli készülődéssel.4 Első feladataként vállig érő haját lófarokba kötötte, amit az 1970-es évek végén tett szokásává. „A hajam túl hullámos, kezelhetetlen, nem marad úgy, ahogy beállítom akkor sem, ha rövid – magyarázta. – Csak úgy nézek ki rendesen, ha hátul összefogom.”5 Csak később, az 1990-es években változott át a jellegzetes ragyogó ősz hajjá egy kis szárazsampon segítségével. Minden reggel órákon át divatrajzokat készített a hálószobája melletti irodájában, aztán tökéletesen elrendezett gardróbjába ment, hogy felöltözzön aznapra. Új, vékony alakját már méretre szabott öltönyökbe vagy zakóba és szűk farmerba öltöztethette; magas gallérú fehér inget viselt, amit a Hilditch & Key készített neki. Nem sokkal hetvenedik születésnapja után, 2003 szeptemberében Karl sokadszorra is szerepelt a francia televízióban, ezúttal azonban karcsú, új megjelenésével. A műsorvezető megjegyezte, hogy púderezett hajával és grandiózus életmódjával olyan, mintha egy másik évszázadban élne. „Annál egyszerűbb és modernebb vagyok – felelte. – Jobban szeretek a harmadik évezredben élni, mintsem a 18. vagy a 19. században, amit gyűlölök, vagy a 20. században, ami szerintem egészen rendben volt. Szóval jobban szeretem a jelent.”6
1949 decemberében Karl újabb jelentős, életformáló pillanatot élt meg a Hotel Esplanade-ban. Christian Dior utazott Párizsból a még mindig lerombolt Hamburgba divatbemutatót rendezni. A bemutatókat a szálloda földszinti nagytermeiben tartották. „És csak le kellett mennem a földszintre” – mondta Karl.7
Alig két évvel korábban, 1947. február 12-én Christian Dior nemzetközi szenzációt keltett Párizsban első műsorával.
Pazar kollekció volt, „The New Look” – „az új divat”, ahogy akkor elnevezték. A háború évei alatti nélkülözések után Dior extravagáns, nőies, romantikus stílust mutatott be, a divat vízióját, amely újjáélesztette a francia haute couture-t.8 Karl úgy vélekedett, hogy a New Look a 20. század egyik legjelentősebb divattervezési fejlesztése (az 1925-ös Art Deco kiállítás, a Bauhaus és Chanel kis fekete ruhája mellett).9
A New Look lekerekített vállú blézereket, szűkített derekat, hosszú szoknyákat, pazar szöveteket és gazdag színeket jelentett.
A Christian Dior divatház három bemutatót hirdetett meg a hamburgi Hotel Esplanade-ban. Ez volt az első alkalom, hogy Németországban nyilvános eseményt tartott. Mindegyik teltházas volt, összesen háromezer néző látta. A bemutatókat egy német női magazin, a Constanze szervezte évi két divatrendezvényének egyikeként. Ezeket a gálaeseményeket az 1945-ben Hamburg polgármestere által alapított Deutsche Hilfsgemeinschaft jótékonysági szervezet támogatta azzal a céllal, hogy segítsen enyhíteni a városlakók gyötrelmeit.
A divatbemutatóhoz a Dior tizennégy férfiból és nőből álló csapatára volt szükség, és négy nagy láda szállítására. A ládákban összesen nyolcvan darab volt: ruhák, szőrmék, kiegészítők.10 Monsieur Dior nem tette meg az utat Párizsból, gyermekkori barátja, Suzanne Luling képviselte, aki a jobbkeze volt a munkában, valamint más vezető tisztségviselők a Dior-házból, és a tervező hat kedvenc modellje (Karl évtizedekkel később is emlékezett a nevükre).11
Az éjszakai vonatról leszálló, vörös rózsacsokrokat tartó párizsi modelleket ünnepélyes keretek között fogadták a hamburgi állomáson.
Diorban fényképezték őket a város romjai előtt.12
A bemutatókat a Hotel Esplanade elegáns szalonjaiban tartották, a nézőknek csak állóhely jutott. A közönség soraiban sok külföldi diplomata volt, sötét öltönyt, nyakkendőt viselő férfiak és nappali ruhás, kiskosztümös nők. A színpadot vastag bársonyfüggöny takarta. A zenekar olyan jól ismert francia dalokat játszott, mint a háború előtti Parlez-moi d’amour („Mesélj nekem a szerelemről”). Axel Springer német sajtómágnás, a Constanze magazin kiadója arról beszélt, hogy a divat a művészet egy formája.13
Elkezdődött a műsor, műsorvezető mondta be a szettek nevét: „Matisse”, „Poudre et Sucre”, „Christian Bérard”. És jöttek a Dior-modellek hosszú ruhákban, hosszú kabátban, kalapban, ékszerekkel. Körbesétáltak a termekben, kecsesen navigáltak a plüss szőnyegen; grandeur és drama. Az egyik modell levette trapézszabású fehér bundáját, megmutatta ujjatlan „Cygne Noir” („Fekete hattyú”) estélyi ruháját, amelyet Marlene Dietrichnek szántak.14 Az egyik sötét estélyi együttesnek taft felsőszoknyája volt, ami, miután színpadias mozdulattal eltávolították, pelerinné változott. A modellek a termek közepén forogtak, a közönség tapsolt.
A tizenhat éves Karl Lagerfeld anyjával nézte végig a Christian Dior divatbemutatót. És ez az élmény nem is lehetett volna ösztönzőbb. „Még mindig nagyon tisztán emlékszem a Dior bemutatóra – mondta 2017-ben, közel hetven évvel később.15 – Úgy éreztem, ez az elegancia csúcsa.”16
És a bemutató nagyon erősen hatott a fantáziára.
„Imádnivaló párizsi lányok voltak, akik szenzációs ruháikkal, csábító illatfelhőkkel, csillogó ékszerekkel életre keltették ennek a varázslatos városnak a hangulatát – írta a Die Zeit országos hetilap. – Üzenet egy olyan világból, amely még létezik valahol, egy olyan helyről, ahol törmelék és munka helyett csak partik vannak, légi utazás és nagy bálok.”17 A ruhákban és a bemutatókon is jelen volt a félreérthetetlen érzékiség. „A hölgyek a szemükkel falták fel a ruhákat, az urak nem csak a ruhákat” – jegyezte meg a Constanze.
A német sajtó, amely a bemutatók minden aspektusáról beszámolt, lelkesedett az eredményért. „Épületes és tájékoztató ruházati bemutató” főcímmel jelent meg a hír a helyi újság, a Hamburger Abendblatt hasábjain. „Először is, az anyag – milyen gazdag ez az ország drága szövetekben! Rengeteg ripsz, nehézselyem, düsesz, bársony, taft. És ahogyan a stílus előjön az anyagból! M. Diornak első osztályú személyzet áll a rendelkezésére. Varrónői egészen biztosan kiemelkedők. Nagy fejlődés következett be az elmúlt évek folyamán; mi ebben a tekintetben kissé el vagyunk maradva.”18
A bemutatók több szempontból is nagy sikert arattak. Természetesen növelték a Dior nemzetközi hírnevét, és segítették a divatház terjeszkedését a német piacon. Az eladások hamarosan rekordot döntöttek. Ez ugyanakkor diplomáciai győzelem is volt Franciaország számára. Franciaország hamburgi főkonzulja levelet írt a Dior igazgatótanácsa egyik tagjának azzal, hogy a divatház többet tett Franciaország presztízséért Németországban, mint amit ő maga hat hónap alatt el tudott érni.19
És a Dior divatbemutatók segítettek eldönteni, milyen irányba lépjen tovább Karl az életben.
„Az a divatbemutató Párizst mutatta meg, és azt mondtam magamnak: »Ott akarok élni.«”20
Fotó: Christopher William Adach - Flickr / Wikimedia Commons
[1] “Resultats financières de Chanel Limited,” Chanel.com, 2019. június 17.
[2] Alain Toucas, interjú a szerzővel, 2021. ápr. 20.
[3] Stella Tennant, interjú a szerzővel 2020. dec. 9.
[4] Frédéric Gouby, interjú a szerzővel, 2021. jún. 23.
[5] Karl Lagerfeld in “A la recherche de la vingt-cinquième heure,” L’Express Style, May 1988, 37.
[6] Karl Lagerfeld, “20h10 pétantes,” Canal+, Sept. 12, 2003.
[7] Karl Lagerfeld, interjú Elisabeth Lazaroo-val in “Roulez Jeunesse!” Paris Match, July 5, 2018, 25.
[8] Bernadine Morris, “Can Couture Turn Heads If It Keeps Looking Back?” New York Times, Feb. 4, 1992, A19.
[9] Karl Lagerfeld, levél Janet Froelichnek, New York Times Magazine, Nov. 19, 1998, PdeC.
[10] Adelheid Rasche with Christina Thomson, ed., Christian Dior and Germany 1947–1957 (Stuttgart: Arnoldsche, 2007), 210.
[11] Karl Lagerfeld in Christiane von Arp and Christoph Amend, “Ich bin im Grunde harmlos. Ich sehe nur nicht so aus. Karl Lagerfeld: Das Interview,” German Vogue, Jan. 2018.
[12-14] Kaiser, Karl Lagerfeld: Ein Deutscher in Paris, 96.
[15] Karl Lagerfeld in von Arp and Amend, “Ich bin im Grunde harmlos.”
[16] Karl Lagerfeld in Adelia Sabatini, “The House That Dreams Built,” glass, Summer 2010, 70.
[17] Kaiser, Karl Lagerfeld: Ein Deutscher in Paris, 98.
[18] Rasche with Thomson, ed., Christian Dior and Germany, 211–12.
[19] Rasche with Thomson, ed., Christian Dior and Germany, 214.
[20] Karl Lagerfeld in Sabatini, “The House That Dreams Built,” 70.
