„Tóth Kinga verseskötete olyan, mint egy diptichon, egy posztmodernkori, lélekből faragott szárnyasoltár” – írja Perintfalvi Rita. Női szentek és apácák, de szeretők is felvonulnak ezekben az imák beszédmódjával virtuóz módon játszó szövegekben, melyekben többek között az életről, a vágyról és az elmúlásról esik szó. Egyes versek megújulva visszatérnek, melynek köszönhetően a meditáció aktusához is kapcsolódik ez a gyűjtemény. A szerző nemcsak író-költő, hanem hangperformer és vizuális alkotó is, nem véletlenül ennyire erős a könyv képi világa.
Tóth Kinga: MariaMachina (részlet)
ANNAMARIA NYEL
hasat növesztettem és kihordtam
légbuborékokat két hétig rúgott
minden hónapban váltott lábbal
amíg le nem eresztett homokba
vittem ő volt az egyik 99 luftballon
színt nem kerestem nem akartam lapátolni
nem fogja használni az itteni parkokat
nem volt kíváncsi a felhőállatokra sem
vadászni amorf formákat üveggolyót
nyeltem Benjamin gurigázik velük
én hatalmas férfiméretű ablakon bámulok ki
a nyakkendőket színek szerint rendezgettem
elégettem elrontottam nem illeszkednek
a golyót visszaküldted belegyűjtötted amit bent láttál
megtaláltam a kagylóban aztán egy szöget
fáj neked is ahogy nekem odabent
kipukkasztja a távolságot közöttünk azt a falat
felsérti vagy túl kicsi ez a rajzszeg mit szeretsz
idejekorán ha nem jönnél megmutatom előre
a kisautódat meg hogy milyen egy zokni
szereted a virágokat a könyveket
én kiskoromban megettem az elsőt megtartasz
valamit már mindenfélét magunkba tömtem
a földet vizet hamut is ne maradjon ki
leszívtam apám pipáját kaparom a padlószőnyeget
nehezek a követeléseid piszkos a talpam
bebújok az ágy alá ott nem ellenőrzik
te rángatsz engem ezen a zsinóron nincs hatalmam
feletted legyen idegen vagy mint a golyó a rajzszeg
minden amit kértél tőlem reszelőkkel szabályozom
a levegőnket bár megmutathatnám a légcsövet
az orrpántot szeretnéd ahogy az orrba fúj picapica
pukkan az üzeneted
ANNAMARIA LAKÁSA
amikor szent tamás azt mondja
hogy () úgy van jelen a megigazultban
mint a megismert az ismerőben akár
a szeretett tárgy a szeretőben benne
lakik a jóváhagyásban lakást alakít ki
benne () melyik szobában akar majd
és mekkora szobanövényt állíthat bele
mamuszba dugja-e magát vagy pőrén
jár a padlón AnnaMaria lehúzott harisnyáján
szemeket fejt vissza de nem veszi fel
citromborsbabbórvízbe borogatja
meztelen meztelen az ujja a körme
lakássá nyitja a lábát felhúzza a szarut
a körömágyból a sarkot öt lyukat vág
a mamuszra () a padlón vár
ANNAMARIA REPÜL
a váró hiánytér hátrafelé csekkolunk
a műanyag padlónégyzetek hangtalanok
a reptér a szenteké lett itt csendesedj
hiányozz üres kapuknál
eltűnt emberbeszédben
légkondicionáló és propellerek
nemrepülők akikkel a felhőket
nem osztjuk meg párlépéseink
elnyeli a műanyag padló most bemondják (hangosban)
visszaadjuk az eget legyen az is tiszta
nem vontatnak nem szaladnak ajtók mögött
lélegzünk ki eresztünk le ahogy felszabadult
az égbolt újra hatalmas lett tőlünk most lélegzik
fel a föld ahogy elfogyunk
én ma még láthatom ami járt
felhők vattacukorajándék a megtöltött termekben
eddig eltakartad hogy fut az út az égig a terminálban
készülünk és mikor teret nyitsz
megilletődve várunk felemelkedünk-e
Fotó: Verena Mayrhofer
