Gabriel Zuchtriegel: Pompeji (részlet)

Ebből a könyvből megtudod, hogyan szabadult el a pokol Pompejiben – Olvass bele!

Pompejiben dolgozni kiváltság, de örülhet-e az utókor annak a sok szenvedésnek, amit a Vezúv kitörése okozott? Egyebek mellett ilyen kérdéseket feszeget Gabriel Zuchtriegel könyve, mellyel új megvilágításba helyezi ezt az ókori szerencsétlenséget. 

Könyves Magazin | 2024. október 28. |

Pékségek, rabszolgaszállások, színházak, villák, thermák és templomok – a pompeji ásatásokon egy egész világ tárul fel előttünk. De vajon mi köze van hozzánk ennek a régmúlt világnak? Gabriel Zuchtriegel, a Pompeji Régészeti Park igazgatója könyvével új megközelítésben mesél arról, hogy a rég betemetett ókori emlékek, mozdulatlan romok és néma freskók még ma is képesek megváltoztatni bennünket. Most elolvashatsz egy részletet a kötetből.

Gabriel Zuchtriegel
Pompeji A pusztulás varázsa
Ford. Győri László, Trend, 2024, 229 oldal

Gabriel Zuchtriegel: Pompeji A pusztulás varázsa (részlet)

Fordította Győri László

Egy katasztrófa krónikája

Tulajdonképpen mi is az az úgynevezett Pompeji-effektus? Hogyan kell elképzelnünk a Vezúv kitörésének óráit, amelyek ilyen egyedülálló módon megőrizték nekünk a klasszikus világ egyik városát, kenyérrel a kemencében és edényekkel a tűzhelyen? A válasz nem könnyű.

Egyfelől ókori szöveges forrásokra támaszkodhatunk, mindenekelőtt az ifjabb Plinius két levelére, amelyeket Tacitusnak, a történetírónak írt. Ezekben arról számol be, hogy nagybátyja, idősebb Plinius (aki nemcsak magas rangú római hivatalnok volt, hanem szenvedélyes kutató is, és egy 37 kötetes Természetrajzot hagyott ránk), a Nápolytól nyugatra fekvő Misenumban állomásozó flotta parancsnoka hajóra szállt, hogy közelről is megszemlélje a rendkívüli természeti látványosságot, és a helyzet komolyságát felismerve a bajba került emberek segítségére sietett.

Őt magát is ekkor érte a halál.

A túlsúllyal és légzési nehézségekkel küszködő idősebb Pliniusnak nem messze Pompejitől, Stabiae mellett ütött az utolsó órája, amikor barátaival hajón próbált menekülni, ami a vulkánkitöréssel együtt járó tengerár miatt nem sikerülhetett. Ezt olvassuk az unokaöcs beszámolójában: „Mikor a harmadik napon az után, amelyet ő utoljára látott, visszatért a nappali világosság, megtalálták a testét, épen, sértetlenül, úgy felöltözve, ahogy volt. Külsejéről inkább alvónak, mint halottnak látszott.” A „harmadik nap” helyett ma inkább két nappal későbbet mondanánk. A régi rómaiak és görögök ugyanis mindig beleszámították az első napot is, ezért áll az Újszövetségben, hogy harmadnapon feltámadott a halottak közül, vagyis a nagypéntek utáni vasárnapon.

A kérdés megválaszolásában a vulkánkitörésekkel foglalkozó tudományág, a vulkanológia is a segítségünkre siet. A régészekhez hasonlóan vulkanológusok is végeznek ásatásokat a Vezúv körüli hamu- és lávarétegekben, ami néha (tisztán tudományos természetű) nézeteltérésekhez és súrlódásokhoz vezet ugyan, de lényegében mindkét felet rendre hihetetlenül fontos tanulságok levonására készteti. Míg a régészeket legfőképpen az érdekli, amit a Pompejit elöntő láva a katasztrófát közvetlenül megelőző állapotról elárul, addig a vulkanológusok a hamu- és kőzetrétegek feltárásával a katasztrófa pontos dinamikájára próbálnak következtetni.

Az utóbbi években az elődöm, Massimo Osanna vezetésével elindított nagy olasz–európai projekt keretében hosszú idő óta először végeztek újra kiterjedt ásatásokat Pompeji területén, amelyek eredményeként mind világosabban megmutatkozott, hogy a távolságtól és a helyi adottságoktól függően a körülmények egészen különbözőek voltak. Ami Pompejit illeti, az események le­folyása megközelítőleg a következőképpen rekonstruálható.

A pokol, amely a város teljes pusztulásával és számtalan lakosának halálával végződött, Kr. u. 79 egy őszi napján, a késő délelőtti órákban szabadult el.

Az érintetteknek sokáig nem volt világos, hogy tulajdonképpen mi is történik. Tudnunk kell, hogy a Vezúv a Kr. u. 79-es kitörés előtt egészen másképp nézett ki: korántsem az a jellegzetes, kúp formájú vulkán volt, mint ma, hanem egy viszonylag lapos ormú masszívumot kell elképzelnünk, az erdős tájból kiemelkedő néhány sziklával. (Ezek a sziklák a Kr. e. 73 és 71 közötti Spartacus-féle rabszolgafelkelésben is szerepet játszottak, de ez már egy másik történet.) A vulkán akkor már majd háromszáz éve nem tört ki. Az utolsó erupció Kr. e. 217-ben történt, de erről a történetírók többsége alig néhány nemzedékkel később már semmit sem tudott. Így tehát Kr. u. 79-ben

senki sem sejtette, hogy a föld kérge alatt milyen halálos veszély lappang.

A feledés hosszú évei során a földfelszín alatt jelentős mennyiségű energia halmozódott fel, amely végül előtört.

A hegy csúcsa valósággal felrobbant: a föld belsejéből kilövő magma hatalmas erővel röpítette az égbe az útját álló kőzet- és földrétegekből felépülő dugaszt. „Szokatlan méretű és alakú” felhő képződött, amelyet Plinius a pineához hasonlított, bennünket viszont talán inkább egy gombafelhőre emlékeztetne. Hamu, olvadt magma és kőzet repült fel, egészen 32 kilométernyi magasságba, vagyis a sztratoszférába, a földet körülvevő burok második rétegébe, amelybe az ózonréteg is beletartozik.

Hamarosan apró, olvadt lávakövek, úgynevezett lapillusok kezdtek hullani az égből.

A széljárás Pompeji szempontjából kedvezőtlen volt: a légáramlat a kőzáport a kitörési felhőtől délre, a Sarno folyó torkolatánál fekvő város felé sodorta, ahol az embereket teljesen felkészületlenül érte, ami ezután következett.

A többség ösztönösen azt tette, amit kőzápor esetén vélhetően mindenki tenne: a pompejiek az utcákat, tereket és udvarokat szegélyező házak és oszlopcsarnokok teteje alatt kerestek oltalmat. Jóllehet a lapillusok kicsik voltak, borsó, esetleg dió nagyságúak, ám köztük „bombák”, vagyis nagyobb átmérőjű láva­kövek is hullottak, amelyek súlyosan megsebesíthették, sőt meg is ölhették, akit eltaláltak.

De bármilyen kézenfekvő megoldásnak tűnhetett is beállni a tető alá, sokak számára ez halálos csapdának bizonyult. Mert a kőzápor 18-19 órán keresztül, vagyis másnap reggelig is eltartott. Az utcákra, földekre, terekre és háztetőkre lerakódó lapillusréteg óránként 15 centimétert hízott. Ez 18 óra alatt több mint 2,5 métert jelent. A súly alatt sok háztető beszakadt: számítások szerint a rájuk nehezedő tömeg négyzetméterenként és óránként 100 kilo­grammal nőtt. Ám ha a tető tartotta is magát, az emberek gyorsan ráébredtek annak veszélyére, hogy soha többé nem fogják tudni elhagyni a helyiséget, ahová bemenekültek, mivel a lapillusok eltorlaszolták az összes ajtót és ablakot.

Ám ez még nem minden, ennél rosszabb is várt rájuk.

Húsz óra múlva az atombomba-robbanásra emlékeztető gombafelhő, amely ott tornyosult fölöttük, egyszer csak elkezdett összezuhanni. Ezt valahogy úgy képzelhetjük el, mint mikor egy kerti locsolócsőből a vizet függőlegesen fölfelé irányítjuk, majd elzárjuk a csapot. A Vezúv fölött lávakőből és hamuból képződött oszlop mindazonáltal nem egy csapásra, hanem darabonként omlott össze, míg végül teljességgel önmagába roskadt. Eközben piroklasztikus hullámok keletkeztek, amelyek az oszlop tövénél olykor 100 kilo­méteres sebességgel terjedtek szét. Ehhez hasonló lökéshullámokat láthatunk azokon a felvételeken, amelyeket felhőkarcolók felrobbantásakor szoktak készíteni, csakhogy esetünkben egy 32 kilométer magas felhőkarcolót kell elképzelnünk. A hullámok pedig rend­kívüli erejűek voltak. És rendkívüli hőmérsékletűek is: 300-400 Celsius-fokosak.

Az első hullámot, amely az oszlop részleges összeomlásakor keletkezett, Pompeji ókori városfala megállította. Ez a második nap hajnalán következhetett be. Az első hullámot két olyan követte, amely már áthatolt a városfalon, de a vulkán és a város közötti területen veszített romboló erejéből. A legpusztítóbbnak a negyedik hullám bizonyult, amely reggel hét és nyolc között érte el Pompejit. A majd 3 méteres lapillusrétegből még kilátszó épületrészeket elsöpörte.

A hősokktól és az oxigénhiánytól emberek és állatok égtek el és fulladtak meg.

Azok a belső terek, amelyeket a lapillusok nem értek el, forró hamuval teltek meg, elborítva mindent, embert, állatot és berendezési tárgyat. Azokat is magával ragadta, akik pirkadatkor rászánták magukat, és – mint azt unokaöccse beszámolójából tudjuk – idősebb Pliniushoz hasonlóan párnát kötözve a fejükre menekülni próbáltak. A menekülők egyébként nem sokat láthattak, mert a kitörés szinte teljesen elsötétítette az eget. „…sokan az égi istenek felé nyújtogatták karjukat – írja az ifjabb Plinius, aki Miseniumban élte át a vulkánkitörést –, sokan mások azt hangoztatták, hogy nincsenek már sehol sem istenek, és rászakadt a világra az a bizonyos utolsó, örökké tartó éjszaka.”

Goethe 1787. március 13-án az alábbi mondatokat jegyezte fel Utazás Itáliában című útinaplójába: „Vasárnap Pompejiben voltunk. Sok szerencsétlenség történt már a világon, de kevés, amely az utókornak annyi örömet szerzett volna.” De vajon tényleg szabad örülni ennyi szenvedésnek? Minél többet tudunk meg a katasztrófáról, annál nehezebb világos választ adni erre a kérdésre.

Pompejiben dolgozni kiváltság. A katasztrófa viszont mindenütt jelen van. A mindennapok során természetesen háttérbe szorul a sok megbeszélés, találkozás, videókonferencia, igazgatói és üzemi tanácsülés mögött. De láthatatlanná soha nem válik. Amikor 2015-ben közreműködtem a nagy Pompeji-projekt munkálataiban, megismerkedtem egy különösen érzékeny kolléganővel. Miközben építészként végezte a munkáját, arról számolt be, hogy 

 lelki szeme előtt minduntalan megjelennek az ókori város lakói, nők és férfiak, ahogy arcukat a tenyerükbe temetve ülnek az utcán.

Felfedezés Pompejiben

Nagy lehetett az öröm, amikor 1853. november 8-án egy Apollón istent ábrázoló, különösen szép bronzszobor került elő a lapillusok közül. Bár nem a belvedere-i Apollón, de egy ahhoz hason­lóan fontos mű, amelyről azt az épületet, amelyben megtalálták, a ki­tharán játszó Apollón házának (Casa del Citarista) nevezték el (a kithara a lantra vagy a lírára emlékeztető pengetős hangszer; ebből a görög szóból származik a gitár szavunk). A szobor számos, az antik görög művészetet bemutató szakkönyvben is látható.

Hogy a jelentős lelet milyen izgalmat váltott ki, sejthető a feltárásokon dolgozó szakemberek amúgy visszafogott naplóbejegyzéséből is: „Éjjel két órakor a Via Stabiana és az amfiteátrumhoz vezető út sarkán álló, a 110. számmal jelzett ház peristyliumának padlójáról került elő. Bronz. Meztelen férfiszobor, kerek talapzaton. Homlokán a haja szalaggal van lefogva, és kétoldalt csigákban omlik a vállára és a mellkasára. Jobb karját csípője vonaláig leereszti, kezében tartja pengetőjét, míg mellmagasságig emelt bal karjára egy kis lemez van erősítve, rajta egy négyszögletes lyukkal. Erre egy lírát vagy egy másik hangszert akaszthattak, amelyet eddig nem találtunk meg.”

A hangszer mindmáig nem került elő. 

A Pompeji-effektus ellenére vannak hiányosságok a dokumentációban, amire külön­böző magyarázatok létezhetnek.

A kitörés után némelyek vissza­térhettek, hogy a város helyén éktelenkedő holdbéli tájon megkeressék ingóságaikat. Az ókori főteret, a Forumot pedig, amelyen valósággal hemzsegtek a márványborítású szobrok, mód­szeresen fosztották ki. De a hiányok egyike-másika még az ókori renoválási munkákra vezethető vissza. Kr. u. 62-ben Pompejit heves földrengés sújtotta; Kr. u. 79-ben pedig sokfelé még javában folyt az újjáépítés és a javítás. Eközben szobrokat is át­helyeztek, sőt részben át is faragtak.

Ma már tudjuk, hogy a Kr. u. 62-es földrengés a 17 évvel későbbi vulkánkitörés előfutára volt. A föld alatt morajlott a magma. Erről azonban Pompeji lakóinak sejtelmük sem volt. Fáradságos munkával, bizakodva építették fel újra városukat.

De hogy került egy görög szobor Pompejibe? Hogyhogy Itália földjén, egy római házban bukkantak rá?

Olvass minket e-mailben is!

  • Személyes ajánló a legérdekesebb tartalmainkról!
  • Extra tartalom csak feliratkozóknak!
  • Így biztosan nem maradsz le a legfrissebb könyves hírekről!
  • Nem spammelünk, heti 1-2 levelet küldünk.

Könyves Magazin Hírlevél

Kapcsolódó cikkek
...
Hírek

Mutatjuk Szép Heléna elrablását egy Pompejiben most feltárt freskón

Még mindig tartogat lenyűgöző meglepetéseket a Vezúv 79-es kitörésekor megsemmisült és vulkáni hamu alá temetett város. A pompeji fekete teremben most mitológiai alakokat ábrázoló freskókra bukkantak.

...
Hírek

Először térképezték fel a pompeji vulkánkitörés egy áldozatának teljes génkészletét

A maradványokat a kovács házának nevezett pompeji épületben találták meg, melyet 1914-ben kezdtek feltárni. Könyvek hírek mellé.

...
Zöld

Több ezer embert evakuáltak vulkánkitörés veszélye miatt Izlandon

Izland déli részén mintegy kilencszáz földrengést észleltek hétfőn, ezzel pedig már több tízezerre nőtt a rengések száma a szigetországban, írja az MTI. Könyvek hírek mellé.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Hírek

Elveszett bibliai fát támasztottak fel egy 1000 éves magból

A Bibliában szereplő fa magját a Júdeai-sivatag egy barlangjában találták. Olyan növényről van szó, ami lokálisan kihalt, a Bibliában viszont többször is említik a gyógyító hatása miatt.

...
Zöld

A barátságaid is lehetnek mélyebbek és bensőségesebbek – olvasd el, hogyan

Cziglán Karolina pszichológus Elfogadó kapcsolódás című könyvével abban igyekszik segíteni, hogy a kapcsolatainkban merjünk sebezhetőbbek lenni, legyen szó barátságról, szülő-gyerek viszonyról vagy párkapcsolatról. Mutatunk egy részletet a kötetből.

...
Zöld

A zöld tea szuperegészséges, de nem csodaszer – 5 könyv a teázásról

A zöld teának nemcsak az illata elbűvölő, de számos nagyszerű hatással is számoltatnak azok, akik rendszeresen fogyasztják. Bemutatjuk a frissítő itallal kapcsolatos tényeket és mítoszokat, aztán ajánlunk öt könyvet a teázás szerelmeseinek.

...
Nagy

Életrajz, versek, esszék – 10 könyv az amerikai elnökválasztáshoz

Jobban megértenéd az izraeli-palesztin konfliktust? Kamala Harris életéről olvasnál? Könyvajánló a 2024-es amerikai elnökválasztáshoz.

Szerzőink

...
Könyves Magazin

Réz Anna: Ha sokkal többet töprengtem volna, valószínűleg kitöprengem magam a gyerekvállalásból [Podcast]

...
Tasi Annabella

Sally Rooney új regénye megindító történet a gyászról, nem csak milleniáloknak

...
Kiss Imola

Martyna Bunda: Ahhoz, hogy kiszabaduljunk az ördögi körből, el kell kezdenünk érezni

Kiemeltek
...
Hírek

Még idén megjelenik a Nobel-díjas Han Kang harmadik regénye

Han Kang Görög leckék című regényének két sérülékeny ember a főhőse, és a veszteséggel, kapcsolódással foglalkozik.

...
Szórakozás

8 izgalmas könyvadaptáció, amit novemberben mutat be a Disney+, a Max és a Netflix

Remek feldolgozásokkal kecsegtet novemberben a Netflix és a többi streamingplatform. Mi ezeket a filmeket és sorozatokat ajánljuk a hónapban.

...
Nagy

Martyna Bunda: Ahhoz, hogy kiszabaduljunk az ördögi körből, el kell kezdenünk érezni

A lengyel íróval, Martyna Bundával az Őszi Margó alatt beszélgettünk női nézőpontról, szimbólumokról és a rejtélyes kasubokról.

Olvass!
...
Beleolvasó

Hollandia aranykora, egy mérgezés és rengeteg sütemény – Olvass bele Mörk Leonóra könyvébe!

A Cukrászbolt a narancsfához szövevényes történet szeretetről, fájdalomról, a fénykorát élő Hollandia díszletei között. Mutatunk belőle egy részletet. 

...
Beleolvasó

Fraktálhaza, bölcsészkócs, folklórköpet – Olvass bele az új Pelevin-regénybe!

Mindig eseményszámba megy, amikor Viktor Pelevinnek új kötete jelenik meg. De vajon tényleg képes utópiát írni? 

...
Beleolvasó

Cserhalmi György: Nagy baj, amikor egy ember elkezd magának is hazudni – Olvass bele a könyvbe!

Csáki Judit új kötetében Cserhalmi György sztorijait és anekdotáit gyűjtötte össze színházról, filmről, legendás kollégákról. Most elolvashatsz belőle egy részletet.