Vagyonos magyar polgárlányból jugoszláv partizán, majd politikai fogoly és menekült

Vagyonos magyar polgárlányból jugoszláv partizán, majd politikai fogoly és menekült

David Grossman a transzgenerációs traumák természetét, történelem és egyéni sors összefonódását, a döntések visszavonhatatlanságát és a megbocsájtás erejét tárja az olvasó elé – morális ítélkezés nélkül, hitelesen. A történet, amelyet feldolgoz új regényében, azonban nem az írói fantázia szüleménye. Vera alakját egy Kelemen Éva néven neológ magyar zsidó családba született, Eva Panić Nahirként ismerté vált asszonyról mintázta, aki vagyonos magyar polgárlányból lett jugoszláv partizán, majd politikai fogoly, mielőtt Izraelbe menekült. Történetét elsőként Danilo Kiš örökítette meg, aki 1989-ben Aleksandar Mandić rendezővel forgatott róla dokumentumfilmet. Olvass bele!

Könyves Magazin | 2020. november 30. |

„Tuvja Bruk a nagyapám volt, Vera pedig a nagyanyám. Rafael, Rafi, R. az apám volt, ezt már tudjuk. És Nina… De hát Nina nincs a képen. Ez egy ilyen család.” – írja Gili a jegyzetfüzetébe. Vera kilencvenedik születésnapjára azonban Nina visszatér a kibucba, ahol anyja euforikus örömmel, lánya, Gili dühösen és Rafi nem szűnő rajongással fogadja. Ezúttal, úgy tűnik, Nina nem akar elmenekülni: sürgősen tudnia kell, mi történt életének első éveiben. Azt akarja, hogy az anyja mondja el neki, mi történt, amikor mint fiatal horvát zsidó lány beleszeretett Milosba, a föld nélküli szerb parasztok fiába. És mi történt, amikor Milost a sztálinisták börtönbe zárták kémkedés vádjával. Tudni akarja, miért deportálták Verát Goli Otok szigetére, és miért hagyta el őt hat és fél éves korában. Vera, Nina, Gili és Rafi útra kelnek, és a válaszok nyomába erednek. A katartikus utazás Goli Otokra elsöprő erővel formálja át mindannyiuk életét.

David Grossman
Csak játszik velem az élet
Ford.: Rajki András, Scolar Kiadó, 2020, 265 oldal
-

David Grossman: Csak játszik velem az élet (részlet)

Tizenöt vagy tizenhat éves lehettem. Vera konyhájában álltunk, és éppen főztünk valamit, amikor, ahogy máskor, megint szóba hozta Ninát. Most azt találta mondani: „Nincs karizmája.” A szó jelentése nem volt teljesen világos nekem, de azért rögtön egyetértettem az állítással. Méghozzá lelkesen. Vera megismételte: „Nincs karizmája. Elkényeztetett, gyengécske hercegnő.” Tudtam, hogy a mi családunkban az öröklés nem egyenletes: sokszor átugrik egy nemzedéket… Hogy engedhettem a csábításnak? Hagytam magam meggyőzni, és elfogadtam az ő verzióját. Nagy butaság volt. Vera nem sokat gondolkodott. Figyelmen kívül hagyva Nina közbeszólását, szépen kikerülte a neki állított csapdát, és a másik, sokkal szófogadóbb Nina, azaz a kamera felé fordult:
- Meg kell hogy értsd, Nina, drágám. Én kicsi korom óta, sőt egész életemben folyton lázadoztam és lelkesedtem. A Novakok viszont csendes emberek voltak, minden forradalmi hevület nélkül. Kezdeményezőkészség nulla.
Nina nem nagyon értette. Azt motyogta:
- Lelkesedtél? És mikért lelkesedtél?
- Mikért, mikért. Még nem tudod?
- Szeretném hallani. Szeretném, ha megörökítenénk.
- Több igazságot akartam az emberiségnek!
Két szeme között határozott vonal jelent meg. Egy felkiáltójel, amivel együtt jár a felszegett áll és az égnek meredő orr. Az én édes, nevetséges, nagylelkű, melegszívű, odaadó, fanatikus, kemény, kegyetlen nagymamám. Egy nagymamabőrbe bújt farkas. Hogy bírjuk őt elviselni? Például azt, ahogy a lányával bánik?

És ha szeretem őt, hogyan maradhatok tovább hű saját magamhoz?

Nina megszólalt:
- Ha ez így van, akkor magyarázd el nekem, hogy egy olyan forradalmárlélek, mint te, miként szerethetett bele egy olyan emberbe, akiről te magad mondtad, hogy engedelmes katona volt!
- Hát először is. Megvolt a magához való esze, és nagyon­nagyon sokat tudtam vele beszélgetni. Az esküvőnket követő fél évben mást sem csináltunk. Meg sem érintettük egymást, csak beszélgettünk.
Fékcsikorgás. Az autó ide­oda csúszkált, aztán megállt. Nina fojtott hangon megszólalt.
- Meg sem érintettétek egymást.
- Jól hallottad.
Vera karba fonta a kezét, és csak nézett maga elé. Nina magyarázatot kért.
- Ebben a fél év plátói kapcsolatban már a házasságunk előtt megállapodtunk egymással. El sem tudod képzelni, Nina! Egy ágyban aludtunk, szinte lángra gyúltunk, de semmi!
- De miért? – kérdezte Nina, és szinte már kiabált.
- Milos javasolta, hogy hozzunk áldozatot: áldozzuk fel azt, ami a legdrágább nekünk. Nekem tetszett a javaslata. És még büszkék is voltunk rá!
Nina csak pislogott.
- És miről beszélgettetek ebben a fél évben? – kérdezte.
- Ohó! Sokat beszélgettünk a világ dolgairól. Hitler és Mussolini már uralomra kerültek, szóval volt néhány fontos ügy. Ötletek, programok, viták. Új utakat kellett keresni. És ott volt a cionizmus is. Hol érezzük otthon magunkat, és hol vagyunk idegenek.
Vera beszélt tovább, de már nem figyeltem. Szerintem a többiek sem.

Mintha fényszóró gyulladt volna fel a fejünkben, aminek a fényében csak a makacsul önmegtartóztató fiatal pár látszik. Csak ők jártak az eszünkben.

Például ’42­ben Moszkvából megérkezett az ukáz, hogy mostantól a jelszó: „A hazáért, Sztálinért!”. Azt mondtam: „Milos, nekem ebből elég. Az én hazám ott van, ahol proletárok élnek. Én internacionalista vagyok!” Milos megijedt: „Hűha, te trockista vagy! Nihilista! Ne beszélj ilyeneket!” Attól félt, hogy az elveink miatt eltávolodunk egymástól. Nyilvánvaló volt, hogy az új jelszó nem más, mint Sztálin trükkje. Hogy mit akartam én? Emberarcú szocializmust. Olyat, amilyet Dubček akart jóval később.
Itt abbahagyta, mert talán érzékelte, hogy az irányunkból jeges szél kezd fújni felé. Felsóhajtott.
- Ti ezt nem értitek. Jól mondom? Olyan, mintha a dinoszauruszok életéről kezdenék mesélni nektek…
Apám azt motyogta:
- Ez nem így van. Nem volt ez olyan régen.
Nina és én is motyogtunk valamit, már nem emlékszem, hogy mit.
- Nem, nem! Az én életemet ti nem érthetitek meg. Sem a harcaimat, sem a levegőt, amit beszívtam.
Vera magába roskadt. Lehet, hogy tényleg nem érthettük meg őt. Nagyon magányosnak érezhette magát: kilencvenéves volt, fiatalkorának világa eltűnt, ahogy a szerettei és a barátai is, végleg. Azért folytatta:
- Nem értetek semmit. Azt mondjátok, „háború”, de a balkáni háborúk nem olyanok, mint amiket ti errefelé ismertek. A Balkánon másképp működik a logika.

Ott a háború fő szabálya az, hogy a nőket meg kell erőszakolni.

Nem mintha kívánnák a szexet. Pisztolyt tartva a halántékukhoz megtermékenyítik a nőket, hogy a férjük többé már ne kívánja őket. Ott ez így logikus. A csetnikek halomra gyilkolták a kommunisták gyerekeit, aztán felnyalták a vérüket. Az usztasák pedig… jobb nem is beszélni arról, hogy miket műveltek. A Balkánon ezt élvezik. Talán annak idején még a törököktől lesték el a fortélyokat. A Balkán egy kicsit még ma is abnormális. Nézzük például a legutóbbi balkáni háborút. Ilyen kegyetlenséget másutt nem lehet látni. Talán csak a középkor lehetett ehhez fogható.

Csend támadt. Vera bőven hagyott időt a szavainak, hogy felszívódjanak. Megfoghatatlan érzés vett erőt rajtunk. Vera felsóhajtott.
- Jó, szeretnétek valami mást hallani… egy szerelem történetét… Hollywood…
Apám halkan megszólalt:
- Mondd el, te miről szeretnél mesélni! Vera lehunyta a szemét.
- Kettőnkről szeretnék mesélni, Milosról és rólam.
Apám megnyugtatta:
- Jó, hallgatunk.
- Például nagyon érdekeltek bennünket a könyvek. Ój, Ninocska, az apukád bizony sokat olvasott. És hogy tudott felolvasni! Még senkit sem láttam, aki úgy olvasott volna fel, ahogy ő.
Vera arca lassan visszanyerte a korábbi színét. Belemosolygott a kamerába, hátat fordítva a mellette ülő Ninának. Ez kezdett idegesítő lenni.
- Talán négyéves lehettél, drága Nina, amikor az apukád egyik este felolvasott nekem, míg én kötögettem. A könyvben egy kazah származású második világháborús hősről volt szó. Te a földön játszottál a babáddal, és mi azt gondoltuk, hogy úgysem értesz semmit. Aztán eltelt egy pár hét, és te beteg lettél, Ninocska. Felszökött a lázad, rémeket láttál, és azt kiabáltad: „Itt vannak a németek! Az összessel végzek, csak adjatok egy géppuskát! Én vagyok Momisuli!”
Mindannyian nevetni kezdtünk, és fel is lélegeztünk. Nina megtörölte a – remélhetőleg a nevetéstől könnyező – szemét, és azt mondta:

- Látod, Gili, itt még a rémálmaimból is viccet csinálnak.

Egyszer, miután megint rondán beszéltem Nináról, az apám azt kérdezte tőlem:
- Tudod, hogy mikor ér véget a gyermekkor? Hogy az ember mikor kezd igazán felnőni? Akkor, amikor tudomásul vesszük, hogy a szüleink is jogosultak pszichiáterhez fordulni.
- Nekem és az apukádnak volt egy játékunk. Feldobtunk egy témát, és mindketten elmondtuk, mit gondolunk róla. Tudni akartuk, hogyan működik a logikánk együtt. Kitűztünk egy célt, és – persze csak gondolatban – együtt is értük el. Egy fej, egy lélek. És ne hidd, Nina, hogy a fél év önmegtartóztatást követően jött az ágy és a szex, és más semmi. Nem, nemcsak a két test szövetsége volt ez, hanem a két léleké is. A végén már nem is kellettek a szavak: már gondolatban is megértettük egymást. Az esküvőnk előtt Milos azt mondta: „Idehallgass, nagyon fiatalok vagyunk. Semmi sem garantálja, hogy örökké szeretni fogjuk egymást. Azt viszont megígérem, hogy ha egyszer azt érzem, hogy máshoz vonzódom, akkor ezt rögtön el is mondom neked. Tőled is ugyanezt várom el. És becsülettel válunk el, ahogy illik. Minden butaságunkat, őrültségünket elmondjuk egymásnak. A csalás kizárt. Soha nem csaljuk meg egymást.” Apám lázasan böködte a térdemet. Értettem a titkos morzejeleket. Istenem, tényleg: egyszer sem csalta meg.

Rémes, hogy hányszor nem csalta meg.

- Nem… Ő egy különleges ember volt, Ninocska.
A kamerán át néztem Vera arcát, és tiszta tekintetétől egészen zavarba jöttem. Zsúfolt, zárt térben ülünk négyen, Vera most mégis hajlandó valami értékes és mély dolgot megosztani ezzel a kamerában rejtőző kis lénnyel. Szerintem ezt soha nem tette meg a hús­vér lányával, aki most leplezetlenül közelebb csúszott hozzá, szinte belebújt. Most először figyelhettem meg élőben, hogy mennyire szüksége van az anyjára. Olyan volt ez a jelenet, mint egy néma jajkiáltás.
- És az apukád, Ninahele, mila moja, nem volt csinos fiú, és ahogy már mondtam neked, egészséges sem. De annyira emberi volt, annyira… A lelkem még alvás közben is beszélgetett az övével… Sokszor már előre tudtam, mit akar mondani. Tudom, hogy mit akarsz, Milos…
Hirtelen más lett a hangja, a szemét lehunyta, két kezét imára kulcsolta. Halkan beszélt, alig hallottuk, mit mond.
- Máig együtt gondolkodom veled. Hiába telt el ötvenhét év azóta, hogy itthagytál, lelkem mélyén még ma is zokogok. Valamit elveszítettem. Ekkora boldogság nem volt még szerte a világon. Szerintem ezt egyetlen nő sem élte még át egy férfival. Egy férfival, aki beszél és gondolkodik és szeret, és gyenge és erős…
Nina visszacsúszott a helyére. Egész lénye azt sugallta: hát ezért volt az egész. Nekem ezért nem volt semmi esélyem.

Kapcsolódó cikkek
...
Hírek

Film készül David Grossman díjnyertes regényéből

...
Hírek

David Grossman nyerte a Nemzetközi Man Booker-díjat

...
Hírek

Dorthe Norsnak és David Grossmannak drukkolhatunk a Nemzetközi Man Booker-gálán

Legjobb Könyvek Nőknek

Az egyik legnagyobb ajándék, amit egy nő kaphat, az olvasás élménye. A kifejezetten nők számára írt könyvek óriási forrást jelentenek az önismeret, az inspiráció és az élet különböző aspektusainak megértéséhez. A "legjobb női könyvek" kifejezés mögött olyan könyvek gazdag és változatos könyvtára húzódik meg, amelyek megérintik a női lélek mélységeit, és arra inspirálnak bennünket, hogy a önmagunk legjobb verzióját hozzuk elő.

Rengeteg mű ebben a témában például egyedülálló utazásra visz minket az identitás és az önkifejezés világába. Több könyv pedig egy olyan nő történetét mesélik el, aki a világ különböző részein újra felfedezi önmagát. A legjobb női könyvek azok, amelyek képesek bemutatni a nők tapasztalatainak sokszínűségét és összetettségét, ugyanakkor inspiráló és megnyugtató üzeneteket közvetítenek. Az ilyen könyvek lehetnek regények, memoárok, pszichológiai kötetek vagy önismereti útikönyvek, amelyek mind hozzájárulnak a nők életének mélyebb megértéséhez és gazdagításához. E könyvek olvasásával a nők sokat tanulhatnak önmagukról, kapcsolataikról és a világról. Megérthetik saját érzéseiket, vágyaikat és álmaikat, és megerősödhetnek abban a tudatban, hogy nincsenek egyedül az útjukon. A legjobb könyveket nemcsak élvezetes olvasni, hanem életünk társává válnak, és segítenek abban, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból és a világból.

Életünk során számos nehézséggel és döntéssel szembesülünk, és gyakran nehéz megérteni önmagunkat és a bennünket vezérlő érzelmeket. Ezért fontos, hogy olyan könyveket olvassunk, amelyek segítenek jobban megismerni önmagunkat. Ezek a könyvek segíthetnek feltárni olyan belső gondolatokat, érzéseket és vágyakat, amelyeket nem mindig könnyű szavakkal kifejezni. Ha jobban megértjük önmagunkat, képessé válunk arra, hogy hatékonyabban kezeljük az élet kihívásait, erősítsük a másokkal való kapcsolatainkat, és valóban teljes életet éljünk. Ezek a könyvek lehetővé teszik számunkra, hogy mélyebb szinten kapcsolódjunk saját érzéseinkhez és tapasztalatainkhoz, így segítve, hogy valóban tartalmas és boldog életet éljünk.


Finy Petra: Akkor is

A 40 éves Sára tanárnő történetét meséli el. Két gyerek, kiszámítható munka, tökéletes házasság - legalábbis a főhősnő ezt hitte. Ám egy nap a férje összecsomagol. A főhősnő sokféle érdekeltségű nő: egy túlérzékeny anya, két koraérett gyerek, barátok, akik egyben kollégák is, egy mogorva szomszéd és egy férfi, aki kómában fekszik a kórházban, és soha nem beszélt vele, csak könyveket olvasott neki. A regény stílusa könnyed, helyenként nagyon fanyar és őszinte, annak ellenére, hogy egy nehéz sorsú nő sorsát ábrázolja. Kötelező darab a könyvespolcra!


Gurubi Ágnes: Szív utcájában

A történet a nagymama életének krónikája körül forog, de a regény narrátora nem teljesen a szerző. Ági laza határvonalat húz a valóság és a fikció között, és nemcsak saját családi történetével szembesül, hanem több generáció tükre is. A fő motívum egy zsidó család menekülése és az azt követő események, de ez nem holokausztregény, hiszen egy anya és lánya felnőtté válásának története származástól függetlenül érvényes.


Tompa Andrea: Haza

Főhőse olyan útra indul, amely nemcsak az otthon és a haza fogalmát tárja fel, hanem közelebb hozza őt önmagához is. A regény cselekmény helyett inkább a főhős belső útját írja le, amelyet életének és döntései megértése utal. A regényben egy nagyon találó gondolat is helyet kapott: „Elmenni lehet, de visszatérés nincs. Nincs visszatérés tehát, csak a kudarc tér vissza.” Ezek a szavak kiterjeszthetők az élet egészére. Az emberek nem tudják megváltoztatni múltbeli döntéseiket, ezért az elfogadás és a megbékélés az idő előrehaladtával egyre fontosabbá válik. Tompa Andrea regénye tehát nemcsak az otthon és a haza fogalmát járja körül, hanem a sors és a saját döntések elfogadását, valamint a visszafordíthatatlan idővel való megbékélést is. A főhősnő ezen utazása arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkodjon saját életének kihívásain, és azon, hogyan lehet elfogadni azt, amin már nem lehet változtatni.


Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utcán járva

A regényként olvasható novellagyűjtemény egy filmkritikus önismereti, kalandos, apátlan és bátor, őszinte szexualitással teli utazása. Az olvasót nem egy, hanem több útra is elviszi, helyszínek, emberek és események váltják egymást. A szövegben a stroboszkópikusan felvillanó események mögött egy fiatal nő benyomásai, reflexiói és belső monológjai állnak, értelmezve a vadul galoppozó eseményeket.


Péntek Orsolya: Hóesés Rómában

Két nő sorsa tárul fel 1951 és 2020 között. Ebben a regényben a főszereplők alig ejtenek ki egy szót. A szavak önmagukban nem elegendőek érzéseik megértéséhez vagy közvetítéséhez. A lírai képek és benyomások azonban értelmezik az eseményeket, bár nem a megszokott racionális módon. Péntek Orsolya könyvében a hallgatag és zárkózott szereplők helyett az utcák, a tájak, sőt a kanálra ragadt lekvár íze is mesél. A regény nemcsak mesél, hanem az érzelmek és benyomások kifinomult leírásán keresztül mélyen belemerül a két nő életébe és belső világába.


Virginia Woolf: Egy saját szoba

Az irodalmi világban élő nők helyzetét elemzi a 20. század elején, kifejtve, hogy mire van szüksége a nőknek a szellemi függetlenséghez és a művészi kifejezéshez. A könyv filozofikus és történelmi utalásokkal gazdagított, ráadásul üde színfoltja az akkoriban férfiak uralta irodalmi világnak.


Chimamanda Ngozi Adichie: Mindannyian feministák vagyunk

Esszéje egy rövid, mégis hatásos mű, amely a feminizmus modern értelmezését tárgyalja, arra ösztönözve olvasóit, hogy gondolkodjanak el a nemek közötti egyenlőség fontosságán és a társadalmi szerepek átalakításának szükségességén. Adichie éleslátása és közvetlen stílusa révén képes megragadni az olvasó figyelmét, és arra készteti, hogy újragondolja a nemi szerepekkel kapcsolatos saját előítéleteit.



Margaret Atwood: A Szolgálólány meséje

Olyan jövőképet fest, ahol a nők szabadságát drasztikusan korlátozzák, és szinte teljesen az uralkodó rendszer kiszolgálóivá válnak. Atwood mélyreható karakterábrázolása és a társadalomkritikai elemek ötvözete izgalmas olvasmányt biztosít, amely elgondolkodtatja az olvasót a jelenkor társadalmi dinamikáiról és a szabadság értékéről.



Maya Angelou: Én tudom, miért szabad a madár a kalitkában

Maya Angelou önéletrajzi műve egy erőteljes és megindító történet az önazonosság kereséséről, a rasszizmus és a nemi megkülönböztetés legyőzéséről. Angelou lírai prózája és őszinte hangvételű elbeszélése a személyes küzdelmek és győzelmek univerzális történetévé varázsolja a könyvet.


A legjobb könyvek nőknek különböző perspektívákból közelítik meg a női tapasztalatokat, és kiváló olvasmányt nyújtanak azok számára, akik mélyebb betekintést szeretnének nyerni a hölgyek életét érintő kihívásokba és győzelmekbe. Minden mű más és más stílusban és hangnemben szólal meg, de közös bennük a mély emberi érzések és társadalmi kérdések iránti elkötelezettség.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Meg fogsz lepődni, hogy milyen régi a reggeli kávéd

Biológusok megfejtették, hogy az arabica kávé több százezer évvel ezelőtt, természetes kereszteződés folytán alakult ki. Könyvek hírek (és kávé) mellé.

...
Zöld

A szerzetes, aki megalkotta a középkori Google Earth-öt

Fra Mauro, a velencei laikus testvér az addigi történelem legrészletesebb térképét készítette el az 1450-es években. Csettintenének rá a Google Earth tervezői is.

...
Zöld

Vajon tudod a választ 3 egyszerű kérdésre a pedofíliáról és a gyerekek elleni erőszakról?

A cikkben könyveket is találsz a Hintalovon ajánlásával!

Hírek
...
Nagy

Pócsik Andrea: Az én cigány irodalmam nem tankönyvízű [ROMA IRODALOM]

...
Beleolvasó

Knausgard új regényének szereplői megszállottan kutatják a múltat és a jövőt – Olvass bele!

...
Hírek

Marjane Satrapi nem akart több képregényt írni, de aztán Iránban meggyilkoltak egy nőt

...
Zöld

Ebből a sűrű, sötét erdőből csak hetekkel később bukkan fel a hajód - Olvass bele a Mitágó-erdőbe!

...
Hírek

Bereményi Vadnai Bébijének látszólag egy nő a főszereplője, valójában a város [Budapesti nők]

...
Így döntöttek ők

Nyáry Krisztián: Eszeveszett szerelem változtatta meg az életét

...
Hírek

Salman Rushdie ezt az álmot látta két nappal a merénylete előtt

...
Szórakozás

Így énekel Timothée Chalamet az új Dylan-életrajzi filmben (videó)

...
Zöld

5 könyv, amit olvass el, ha mindig ugyanúgy végződnek a párkapcsolataid

A hét könyve
Kritika
A Kovács ikrek fergeteges családregénye sokkal többről szól, mint beszűkült parasztokról
...
Podcast

Anyaság, apaság, az érzések kavalkádja – Ott Anna könyvajánlója [Ezt senki nem mondta!]

Ezt senki nem mondta! című podcastunk hatodik adásában Szabó T. Anna és Dragomán György voltak a vendégek, a beszélgetésükhöz pedig könyvajánló is tartozik Ott Anna válogatásában.

...
Kritika

A Bálnahullás letehetetlen thriller arról, mi van, ha véletlenül lenyel egy ámbráscet

Daniel Kraus Bálnahullás című thrillerében az óceán és egy ámbráscet gyomrának hátborzongató mélyén egy kamaszfiú küzd az életben maradásért, miközben végiggondolja apjához fűződő kapcsolatát is. Lélegzetelállítóan izgalmas könyv, melyben nemcsak az óceán, de a lélek mélységei is feltárulnak.

Szerzőink

...
Ott Anna

Anyaság, apaság, az érzések kavalkádja – Ott Anna könyvajánlója [Ezt senki nem mondta!]

...
Vass Norbert

Vérfertőző, wannabe-sátán és kölyökmedve-tulajdonos – 10 érdekesség a 200 éve elhunyt Byronról

...
Kolozsi Orsolya

Mivel pörgeti fel egy mentalista Camilla Läckberg új szektás krimijét?

...

Ezt senki nem mondta – Szabó T. Anna és Dragomán György: Azt terveztük, hogy szabad gyerekeket fogunk nevelni

...

Kemény Lili: Az életemet nem különösebben tartom érdekesnek

...

Ezt senki nem mondta – Dr. Benkovics Júlia: Mi történik a nőgyógyásszal, amikor terhes lesz?