A hatalom nem szükségképpen kizáró, tiltó, cenzúrázó, és nem áll szemben a szabadsággal

A hatalom nem szükségképpen kizáró, tiltó, cenzúrázó, és nem áll szemben a szabadsággal

Byung-Chul Han berlini filozófus, hasonlóan A kiégés társadalma című művében megfogalmazottakhoz, folytatja a neoliberalizmus kritikáját. Újabb munkája is olyan esszék füzére, melynek gondolatai megkerülhetetlen figyelmeztetéssé állnak össze. Olvass bele!

Könyves Magazin | 2020. november 30. |

Byung-Chul Han új kötete, a Pszichopolitika – A neoliberalizmus és az új hatalomtechnikák leírja a neoliberális rendszer uralom- és hatalomtechnikáját, amely Foucault biopolitikájával ellentétben a pszichét tekinti kizsákmányolható termelőerőnek. Han minden aspektusában elénk tárja a szabadság válságához vezető neoliberális pszichopolitikát. Bemutatja, hogyan veszi igénybe a hatalom a lelket, s mindezt milyen új technikák révén éri el, vagyis miféle „pszichopolitikai rezsim” jellemzi korunkat.

Byung-Chul Han
Pszichopolitika – A neoliberalizmus és az új hatalomtechnikák
Ford.: Csordás Gábor, Typotex Kiadó, 2020, 116 oldal
-

Byung-Chul Han: Pszichopolitika – A neoliberalizmus és az új hatalomtechnikák (részlet)

OKOSHATALOM

A hatalom megjelenési formái nagyon sokfélék. Legdirektebb, legközvetlenebb formája a szabadság tagadásaként jelenik meg. Képessé teszi a hatalom birtokosát arra, hogy akaratát akár erőszakkal is érvényesítse a hatalomnak alávetettek akaratával szemben. A hatalom azonban nem korlátozódik az ellenállás megtörésére és az engedelmesség kikényszerítésére. Nem kell szükségképpen kényszer formáját öltenie. Az erőszakra utalt hatalom nem a hatalom legfőbb formája. Az, hogy egyáltalán megképződhet egy ellentétes akarat, és ellene szegülhet a hatalom birtokosának, hatalma gyöngeségét mutatja. A hatalom éppen ott van megkérdőjelezhetetlenül jelen, ahol voltaképpen nem téma. Minél nagyobb a hatalom, annál csöndesebben hat. Megtörténik, anélkül hogy hangosan önmagára kellene mutatnia.
A hatalom persze megnyilvánulhat erőszakként és elnyomásként. De nem ezeken alapul.

A hatalom nem szükségképpen kizáró, tiltó, cenzúrázó. És nem áll szemben a szabadsággal.

Akár hasznát is veheti. A hatalom csak negatív formájában nyilvánul meg nemet mondó erőszakként, amely akaratot tör meg és a szabadságot tagadja. A hatalom ma egyre inkább megengedő alakot ölt. Megengedő voltában, sőt barátságosságában félreteszi negativitását, és szabadságként adja magát.
A fegyelmező hatalmat még egészében a negativitás uralja. Tiltóként és nem megengedőként artikulálódik. Negativitása miatt nem képes leírni a pozitivitástól ragyogó neoliberális rendszert. A neoliberális rendszer hatalmi technikája szubtilis, hajlékony, okos formát ölt, és kivonja magát a láthatóság köréből. Az alávetett szubjektum itt tudatában sincs alávetettségének. Teljesen rejtve marad előtte az uralmi összefüggés. Így szabadságban képzeli magát.
Hatástalan az a fegyelmező hatalom, amely nagy erőbevetéssel parancsok és tilalmak fűzőjébe szorítja az embereket. Lényegesen hatékonyabb az a hatalmi technika, amely eléri, hogy az emberek maguktól alávessék magukat az uralmi összefüggésnek. Aktiválni, motiválni, optimálni akar, és nem gátolni vagy elfojtani. Különleges hatékonysága abból ered, hogy nem tiltással és megvonással, hanem szívességgel és teljesítéssel hat. Nem engedelmessé, hanem függővé teszi az embereket.

Az okos, barátságos hatalom nem frontálisan áll szemben az alávetett szubjektumok akaratával, hanem saját javára irányítja akaratukat.

Inkább mond igent, mint nemet, inkább csábító, mint elnyomó. Azon fáradozik, hogy pozitív érzelmeket hívjon elő és aknázzon ki. Elcsábít, ahelyett hogy tiltana. Ahelyett, hogy szembeszállna a szubjektummal, elébe megy.
Az okoshatalom hízeleg a pszichének, ahelyett hogy fegyelmezné, kényszereknek vagy tilalmaknak vetné alá. Nem hallgatást mér ránk. Inkább szüntelenül arra késztet, hogy közöljünk, megosszunk, részt vegyünk, kommunikáljuk véleményünket, igényeinket, kívánságainkat és vonzalmainkat, meséljük el az életünket. Ez a barátságos hatalom egyúttal hatalmasabb is, mint az elnyomó hatalom. Egészen kivonja magát a láthatóságból. A szabadság mai válsága abban áll, hogy egy olyan hatalmi technikával van dolgunk, amely nem tagadja vagy elfojtja a szabadságot, hanem kizsákmányolja. A szabad választás az ajánlatok közti szabad választás javára semmisül meg.

A szabadságpárti, barátságos megjelenésű okoshatalom, amely ösztönöz és csábít, hatékonyabb, mint a parancsoló, fenyegető és elrendelő hatalom.

Jele a lájk nyomógomb. Az ember aláveti magát az uralmi összefüggésnek azáltal, hogy fogyaszt és kommunikál, sőt azáltal, hogy a lájk gombot nyomogatja. A neoliberalizmus a tetszik-kapitalizmus. Alapjában különbözik a 19. századi kapitalizmustól, amely fegyelmező kényszerekkel és tiltásokkal működött.
Az okoshatalom elolvassa és kiértékeli tudatos és tudattalan gondolatainkat. Az önkéntes önszervezésre és önoptimalizálásra épít. Így nem kell ellenállást leküzdenie. Ennek az uralomnak nincs szüksége nagy erőfeszítésre, erőszakra, mert egyszerűen csak történik. Uralkodni akar, amennyiben a tetszést keresi és függést hoz létre. A tetszik-kapitalizmushoz így a következő figyelmeztető utasítás tartozik: Óvj meg attól, amit akarok.

A VAKOND ÉS A KÍGYÓ

A fegyelmezés társadalma zárt környezetekből és létesítményekből áll. A család, az iskola, a börtön, a kaszárnya, a kórház és a gyár képviselik a zártság ilyen fegyelmező tereit. A fegyelmezett szubjektum az egyik zárt környezetből a másikba kerül át. Eközben egy zárt rendszerben mozog. A zárt környezet foglyai terekhez elhelyezhetőek és időkhöz rendelhetőek.

A fegyelmezés társadalmának állata a vakond.

„Utóirat az ellenőrzés társadalmához” című írásában Deleuze minden zárt környezet általános válságát diagnosztizálja Problematikus a zártságuk és a merevségük, amely nem illeszkedik a posztindusztriális, immateriális, hálózatszerű termelési formákhoz. Ezek nagyobb nyitottságra és határolatlanságra törekednek. A vakond azonban nem viseli el ezt a nyitottságot. A kígyó foglalja el a helyét. A fegyelmezés társadalma után az ellenőrzés neoliberális társadalma következik, amelynek állata a kígyó. A vakonddal ellentétben nem zárt terekben mozog. Mozgásával sokkal inkább megnyitja a teret. A vakond munkás. A kígyó ezzel szemben vállalkozó. A neoliberális rendszer állata.
A vakond előre berendezett terekben mozog, és ezáltal térbeli korlátozásoknak veti alá magát. Alávetett szubjektum. A kígyó annyiban projektum, amennyiben csak mozgásával teremti meg a teret. Az átmenet a vakondról a kígyóra, a szubjektumról a projektumra nem áttörés egy egészen más életformába, hanem mutáció, sőt ugyanannak a kapitalizmusnak a kiéleződése. A vakond korlátozott mozgása határt szab a termelékenységnek. Bármilyen fegyelmezetten dolgozik, a termelékenység bizonyos szintjét nem haladja meg. A kígyó új mozgásformákkal szünteti meg ezt a korlátozást. Így vált át a kapitalista rendszer a vakondmodellről a kígyómodellre, hogy nagyobb termelékenységet érjen el.

A fegyelmező rendszer Deleuze szerint „testként” szerveződik. Biopolitikai rendszer. A neoliberális rendszer ezzel szemben lélekként viselkedik.

Kormányzásának formája így a pszichopolitika. „Szüntelenül kijátszhatatlan vetélkedést terjeszt üdvös versenyszellem és kitüntetett motiváció gyanánt.” A motiváció, a projektum, a verseny, az optimalizálás és az iniciatíva a neoliberális rendszer pszichopolitikai uralmi technikájához tartozik. A kígyó mindenekelőtt az adósságot testesíti meg, az adósságokat, amelyeket a neoliberális rendszer uralmi eszközként alkalmaz.

Hírek
...
Alkotótárs

Mastercard® Alkotótárs: új alkotói ösztöndíj indul el

...
Hírek

Ottlik-másolattal és fantasztikus családi fotókkal érkezik az Esterházy-különszám!

...
Hírek

Törőcsik és Pilinszky - Csak úgy lettek egymás életében

...
Hírek

Putyinnak ajánlaná az új könyvét Ken Follett

...
Hírek

David Attenborough elmeséli, mi történt a természettel, míg mi karanténban ültünk

...
Hírek

Bookline: Orvos-Tóth, Kepes és Matthew McConaughey a top3-ban

...
Hírek

Jól halad az Esterházy-könyvek feldolgozása

...
Beleolvasó

Az osztálytalálkozónál hazugabb műfaj nem létezik

...
Hírek

Egy felmérés szerint a többség nem ért egyet Tóth Krisztinával Az arany ember ügyében

A hét könyve
Kritika
Az undor kitörölhetetlenül ott van férfi és nő kapcsolatában
...
Nagy

Tizenegyes - Mit olvas az író? Halász Rita

Tizenegy kérdés az olvasásról. Ezúttal Halász Rita (Mély levegő) válaszolt.

Még több olvasnivaló
...
Kritika

James Patterson és J.D. Barker első közös krimijükben rögtön bevágják az olvasót a mélyvízbe

A madártollas gyilkosságokban a nyomok minduntalan egyfelé mutatnak, és a mocskos kis titkok szép lassan mind napvilágra kerülnek.

...
Nagy

Királynak lenni sosem volt életbiztosítás

Király! – A magyar uralkodók véresen komoly históriája címmel írt könyvet a magyar királyokról Benedek Szabolcs. Interjúnkban szóba került az uralkodással járó kockázat, a nők szerepe és a Trónok harca, és kiderült az is, vajon melyik királyunkat mellőzi az utókor emlékezete.

...
Nagy

A pandémia alatt csak a pandémiáról lehet írni?

Milyen lesz az életünk, ha egyszer vége lesz a pandémiának? Mennyire lesz hangsúlyos a vírus és a karantén témája az irodalomban később? Ezeket a kérdéseket járták körbe a Dekameron-projekt című novelláskötet bemutatóján. 

...
Kritika

Jü Hua regénye megmutatja, milyen volt az élet fél évszázada Kínában

Kína egyik legismertebb kortárs írójának könyve egy kínai parasztember tragédiákkal teli életének bemutatása. Az Élni az elmúlt idő, a vissza nem térő ifjúság, az elherdált lehetőségek, az elveszített családtagok, a keserves tapasztalatok derűs, belenyugvó, mégis torokszorító összegzése.

...
Nagy

Simon Stålenhag: A technológia a túlélés eszköze lehet, de meg is ölhet minket

Kérdeztük a műveiben fellelhető gyerekkori emlékekről, arról, hogy lehet valami egyszerre retro és futurisztikus, hogyan kapcsolódik könyve az E.T-hez és azt is megtudhatjuk, szerinte mi kell ahhoz, hogy megbirkózzunk a klímaváltozással. Interjú.

...
Nagy

Sorsválasztás az irodalomban – Könyves válaszok Popper gondolataira

Az életünk determináltságát, az irányításban nekünk jutó részt vizsgálta Popper Péter Hogyan választunk magunknak sorsot? című könyve, a témában ugyanakkor rengeteg szépirodalmi mű is íródott, ezek közül mutatunk meg most párat!

...

Morcsányi Géza: “Az irodalom a szívre mért kibírhatatlan csapás” [Kötelező: Sorstalanság]

...

Az ország leggazdagabb családja alkut kötött a nácikkal [Összekötve podcast]

...

Orwellről, a diktatúra nyelvezetéről és társadalmi hatásairól Péterfy Gergellyel [Kötelező podcast]

...

Olvasóként most tök jó gyereknek lenni [Mesék Minden Mennyiségben podcast]