Mi van akkor, ha az űrben repülő szivar földönkívüli?

Mi van akkor, ha az űrben repülő szivar földönkívüli?

Már olvasom Avi Loeb könyvét, a Földönkívülit, ami egy zavarba ejtő nyomozás. A világpremierrel egy időben jelenik meg az Agave Könyveknél a Harvard menő csillagászának könyve, ami rengeteg vitát váltott ki eddig is, de még többet fog ezután, hiszen azt állítja, hogy Naprendszerünket nemrégiben egy távoli csillagrendszerben élő, fejlett földön kívüli civilizáció látogatta meg. A könyv első fejezetét olvashatjátok! 
vl | 2021. január 28. |
Mielőtt azt hinnénk, hogy Pataky Attila könyvet írt, nézzük meg, ki a szerző, Avi Loeb:
  • a Harvard Egyetem csillagászati tanszékének vezetője,
  • a Harvard Black Hole Initiative (BHI) alapító tagja, 
  • a Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központ Elméleti és Számítástudományi Intézetének igazgatója, 
  • a Breakthrough Starshot Initiative vezető kutatója, 
  • az Amerikai Tudományos Akadémia fizikai és csillagászati elnökségi testületének elnöke, 
  • a jeruzsálemi Héber Egyetem Einstein: Visualize the Impossible elnevezésű digitális platformjának egyik vezető tanácsadója, 
  • az elnöki természettudományos és technológiai tanácsadói kar tagja Washingtonban,
  • nyolc könyvet írt,
  • 800 szakcikket jegyet (112-es h-indexszel),
  • a TIME 2012-ben beválasztotta Loebot az űrkutatás 25 legbefolyásosabb embere közé (közvetlenül Elon Musk mellett kapott helyet).
Loeb szerint sokan nem fogadják el, hogy más civilizációk is léteznek, mert különlegesek és egyediek vagyunk, és az egész világképünk arra épül, hogy a létezés értelme és közepe az ember. 

2017 végén egy hawaii obszervatórium kutatói egy objektumot észleltek, ami egy másik csillagról érkezhetett, Oumuamuanak (ejtsd: omuamua) nevezték el. A szivar alakú, egyedien forgó, érdekesen csillogó égitest óránként 315 400 kilométeres sebességgel száguldott,szeptember 19-én  haladt el a Nap mellett.
Avi Loeb
Földönkívüli
Agave, 2021, 256 oldal
-

A FÖLDÖNKÍVÜLI CÍMŰ KÖNYV ELSŐ FEJEZETÉT MUTATJUK MEG: 

1. Az előőrs

Jóval azelőtt, hogy tudtunk volna a létezéséről, ez az égitest már felénk tartott a tőlünk alig huszonöt fényévnyire lévő Vega csillag felől. 2017. szeptember 6-án keresztezte azt a síkot, amelynek közelében Naprendszerünk összes bolygója kering a Nap körül. De az objektum extrém hiperbolikus pályája garantálta, hogy csak látogatóba érkezett, nem maradt velünk.

A látogató 2017. szeptember 9-én érte el a perihéliumát, pályájának azt a pontját, ahol legközelebb járt a Naphoz. Utána már kifelé tartott a Naprendszerből, és mivel a csillagunkhoz képest 95 000 kilométer per órával haladt, a sebessége bőven lehetővé tette, hogy megszökhessen a Nap gravitációs teréből. Szeptember 29. környékén haladt át a Vénusz keringési pályáján, és október 7. környékén a Földén, majd nagy sebességgel folytatta útját a Pegazus csillagkép és a mögötte rejlő sötétség felé.

Az objektum távozott a csillagközi űrbe, és ekkor az emberiség még nem tudott a látogatásáról. Mivel fogalmunk sem volt az érkezéséről, nem adtunk neki nevet. Amennyiben ezt bárki vagy bármi más megtette, a mai napig nem tudjuk, mi lehet az.

A földi csillagászok csak azután pillantották meg távozó vendégünket, hogy elhaladt mellettünk. Az égitest több nevet is kapott, mielőtt megegyeztünk volna a véglegesben: az 1I/2017 U1-ben. Bolygónk tudományos közössége és a nyilvánosság azonban egyszerűen csak ‘Oumuamua néven emlegeti, mivel a távcső, amely felfedezte, Hawaiin található.

***

A Hawaii-szigetek ékköveknek látszanak a Csendes-óceánban, a világ minden tájáról vonzzák a turistákat. A csillagászok szemében ugyanakkor más vonzó tulajdonságuk is van: bolygónk néhány legkorszerűbb távcsövének adnak otthont.

Hawaii csúcstechnológiás teleszkópjai közé tartoznak azok is, amelyeket Pan-STARRS (Panoramic Survey Telescope & Rapid Response System) néven ismerünk. Az egész egy távcsövekből és nagy felbontású kamerákból álló hálózat a Haleakalā csúcsán álló obszervatóriumban (ez a vulkán foglalja el Maui szigetének nagyobb részét). Az egyik ilyen távcsőnek, a Pan-STARRS1-nek van a legnagyobb felbontású kamerája a bolygón, és beüzemelése óta ez a rendszer fedezte fel a legtöbb földközelítő üstököst és kisbolygót a Naprendszerünkben. De a Pan-STARRS más szempontból is kiemelkedő jelentőségű: ez gyűjtötte össze azokat az adatokat, amelyekből tudomást szereztünk az ‘Oumuamua létezéséről.

Robert Weryk csillagász október 19-én fedezte fel az ‘Oumuamuát a Haleakalā Obszervatóriumban. A Pan-STARRS által gyűjtött adatok között figyelt fel azokra a képekre, amelyeken az égitest egy égen átszáguldó fénypont formájában jelent meg, és túl gyorsan mozgott ahhoz, hogy a Nap gravitációjának fogságába essen. A csillagászok közössége hamarosan arra a megegyezésre jutott, hogy Weryk a Naprendszerünkben valaha észlelt első csillagközi objektumra bukkant. 

Mire a nevében is megegyeztek, már több mint harminckétmillió kilométerre járt a Földtől, vagyis nagyjából nyolcvanötször olyan messze, mint a Hold, és sebesen távolodott.

-

KÉPALÁÍRÁS: Az első csillagközi objektumról, az ‘Oumuamuáról (bekarikázva) készült felvétel. A több felvételből összeállított kép közepén az égitest homályos pontforrásként látható. Halvány csillagok nyomai veszik körül, amelyek pöttyök sorozataként láthatók a mozgó ‘Oumuamuát követő távcső felvételein. (ESO/K. Meech et al.)

Idegenként jelent meg a környékünkön, de amikor távozott, már többet jelentett, és egy sor megválaszolatlan kérdést hagyott maga után, ezek pedig éppúgy lekötötték a tudósok energiáit, mint amennyire felkeltették a világ érdeklődését.

Az objektum neve, a hawaii ‘oumuamua szó (kiejtve: „omuamuá”) hevenyészett fordításban annyit tesz: „előőrs”. Amikor a Nemzetközi Csillagászati Unió (International Astronomical Union, IAU) bejelentette a hivatalos elnevezést, kicsit másképp adták meg a szó jelentését: „távoli hírhozó, aki elsőként érkezik”. Akárhogy is, ez a név mindenképpen azt sugallja, az égitest csak az első több várható közül.

***

A média végül „furcsának”, „rejtélyesnek” és „különösnek” titulálta az ‘Oumuamuát. De mihez képest? A válasz röviden annyi, hogy ez az előőrs furcsa, rejtélyes és különös volt az összes többi korábban felfedezett üstökössel és aszteroidával összehasonlítva.

Sőt, a tudósok azt sem tudták teljes bizonyossággal kijelenteni, hogy ez az előőrs tényleg üstökös vagy kisbolygó-e egyáltalán.

Nem mintha nem lenne összehasonlítási alapunk. Több ezer aszteroidát, az űrben száguldó kietlen kősziklát fedeznek fel minden évben, és több jeges üstökös van a Naprendszerünkben, mint ahányat az eszközeink meg tudnának számolni.

A csillagközi látogatók sokkal ritkábbak az aszteroidáknál és az üstökösöknél. Az ‘Oumuamua felfedezéséig még soha nem láttunk olyan égitestet a Naprendszerünkben, amely kívülről származott volna.

Ezt az egyediségét viszont hamarosan elveszítette. Nem sokkal az azonosítása után egy második csillagközi égitest is felbukkant, és nagy valószínűséggel még sokkal többet fogunk azonosítani a jövőben, különös tekintettel a Vera C. Rubin Obszervatórium hamarosan elinduló Legacy Survey of Space and Time (LSST) programjára. Bizonyos értelemben már azelőtt számítunk ezekre a látogatókra, hogy megpillantanánk őket. A statisztikai adatok arra utalnak, hogy bár a Föld keringési pályáját nagyságrendekkel gyakrabban keresztezik a Naprendszeren belülről származó objektumok, önmagukban nem szokatlanok a Naprendszeren kívülről érkezők sem. Egyszóval az a tény, hogy a Naprendszer néha vendégül lát ritka csillagközi objektumokat, csodálatos, de nem nevezhető kivételesnek.

Az ‘Oumuamua szikár adatai eleinte csak csodálatosnak tűntek. Nem sokkal azután, hogy a Hawaii Egyetem Csillagászati Intézete 2017. október 26-án bejelentette az ‘Oumuamua felfedezését, a világ tudósai vizsgálni kezdték az összegyűjtött legalapvetőbb adatokat, és a legtöbb egyszerű következtetésben egyetértettek: az ‘Oumuamua pályájában, sebességében és hozzávetőleges méretében (vagyis abban, hogy az átmérője kisebb, mint 400 méter). Az első adatok egyike sem utalt arra, hogy az ‘Oumuamuában bármi szokatlan lenne leszámítva, hogy a Naprendszerünkön kívülről származik.

Az összegyűjtött adatokat bogarászó tudósok viszont nem sokkal később rávilágítottak az ‘Oumuamua egyik-másik furcsaságára – olyan részletekre, amelyek miatt hamarosan megkérdőjeleztük, hogy ez az égitest tényleg szokványos – bár csillagközi – üstökös vagy kisbolygó lenne. Sőt, alig pár héttel a felfedezése után a már említett Nemzetközi Csillagászati Unió – az a szervezet, amely az újonnan felfedezett égitesteket elnevezi – harmadszor és utoljára is megváltoztatta az ‘Oumuamua besorolását. Eredetileg C/2017 U1-nek nevezték el, amiből a C „comet”-et, vagyis üstököst jelent. Utána A/2017 UI lett a neve, amelyben az A az aszteroidát rövidíti. Végül az 1I/2017 jelzésben állapodtak meg, ahol az I „interstellar”-t, vagyis csillagközit jelent. Ekkorra – a legtöbb kérdéstől eltérően – teljes egyetértés alakult ki arra vonatkozóan, hogy az ‘Oumuamua a csillagközi térből érkezett.

***

A tudósoknak követniük kell a bizonyítékokat, szól a régi bölcsesség. A bizonyítékok követésében megnyilvánul egyfajta alázat, amely felszabadítja az embert a megfigyeléseit és következtetéseit ködbe burkoló prekoncepciói alól. Nagyjából ugyanezt el lehet mondani a felnőttkorról is, amely a találó definíció szerint „az a pont, amikorra az ember már elég tapasztalatot összegyűjtött ahhoz, hogy a modelljei általában sikeresek legyenek a valóság előrejelzésében”. Kisgyermekek számára talán nem így fogalmaznánk meg, ezzel együtt azt gondolom, hogy ennek a definíciónak megvan a maga értéke.

A gyakorlatban ez egyszerűen annyit jelent, hogy hagynunk kell magunkat botladozni.

Meg kell szabadulnunk az előítéleteinktől. Elő kell vennünk Occam borotváját, és meg kell keresnünk a legegyszerűbb magyarázatot.

Hajlandónak kell lennünk a hibásnak bizonyuló elméletek elvetésére – és néhány teória óhatatlanul tévesnek bizonyul majd, amikor tökéletlenül értelmezzük a tényeket, vagy elméletünk ellentétes a természet törvényeivel.

Az egyértelmű, hogy az univerzumban létezik az élet, erre mi vagyunk a bizonyosság. Ez azt jelenti, hogy az emberiségnek hatalmas, meggyőző, néha lelkesítő, máskor pedig kijózanító adathalmaz áll a rendelkezésére referenciaként, amikor bármilyen más, az univerzumban esetlegesen létező – vagy a múltban létezett – intelligens élet cselekedeteiről és szándékairól gondolkodik. Az ember az egyetlen olyan intelligens faj, amelyet alaposan tanulmányozhattunk, és nagy valószínűséggel segít felvázolni, hogyan viselkedhetnek a világegyetemben más értelmes, valaha volt, jelenlegi vagy jövőbeli életformák.

Fizikusként lenyűgöz, hogy kis bolygónkon milyen megbízható fizikai törvények szabályozzák a létezésünket. Amikor felnézek a világűrbe, elképeszt a rend, az a tény, hogy a Földön érvényes természeti törvények a jelek szerint egészen a világegyetem pereméig hatnak. Hosszú ideje, már jóval az ‘Oumuamua megérkezése előtt is dédelgettem egy gondolatot ezzel összefüggésben: a természeti törvények általánossága azt sugallja, hogy amennyiben létezik intelligens élet bárhol máshol, annak biztosan lesznek olyan egyedei, akik felismerik ezeket a mindent átható törvényeket, és kíváncsian követik a bizonyítékokat, lelkesen állítanak fel elméleteket, gyűjtenek adatokat, teszik próbára az elméleteket, finomítják és teszik próbára őket ismét.

A mi civilizációnk öt, ember által készített objektumot, öt űreszközt küldött a csillagközi térbe: a Voyager–1-et és a Voyager–2-t, a Pioneer–10-et és a Pioneer–11-et, valamint a New Horizons űrszondát. Ez önmagában is arra utal, hogy végtelen potenciállal rendelkezünk, amennyiben távolra akarunk merészkedni. Erre enged következtetni távoli őseink viselkedése is. Az ember már évezredek óta próbál eljutni bolygónk legnehezebben elérhető zugaiba is, más, esetleg jobb életet keresve, vagy egyszerűen csak kíváncsiságból, gyakran döbbenetes bizonytalansággal azt illetően, hogy mit fog találni, és visszatér-e. Ez utóbbi bizonyossága az idők során jelentősen megnőtt – az űrhajósoknak 1969-ben sikerült eljutniuk a Holdra és vissza –, ám ezek a vállalkozások ugyanolyan veszélyesek maradtak, mint voltak. Nem a holdjáró papírvékonyságú falai miatt lehettek biztonságban az űrhajósok, hanem az eszköz kifejlesztésébe fektetett tudományos és mérnöki munkának köszönhetően.

Ha létrejöttek más civilizációk is a csillagok között, vajon nem éreznek ugyanilyen késztetést a felfedezésekre, nem vágynak kimerészkedni az ismerős területekről valami újat keresve?

Az emberi viselkedésből kiindulva ez egyáltalán nem lenne meglepő. Sőt, azok a lények talán annyira hozzászoktak már a határtalan űrhöz, hogy ugyanúgy utazgatnak benne, ahogy mi itt, a Földön. Az őseink még olyan kifejezéseket használtak, mint a felfedezőút és a kalandozás, mi azt mondjuk: nyaralni megyünk.

2017 júliusában a feleségemmel, Ofrittal és két lányunkkal, Klillel és Lotemmel elutaztunk a lenyűgöző hawaii teleszkópokhoz. A Harvard Egyetem csillagászati tanszékének vezetőjeként meghívást kaptam, hogy tartsak nyilvános előadást Hawaii szigetén (a Nagy Szigeten) a csillagászat izgalmairól, tiltakozás indult ugyanis a Mauna Kea nevű kialudt vulkánra tervezett újabb nagy távcső megépítése ellen. Boldogan elfogadtam a meghívást, és kihasználtam a lehetőséget, hogy a szigetcsoport más tagjaira is ellátogassak. Mauira, a csúcstechnológiás teleszkópok otthonába is elutaztam.

Az előadásom témája a világegyetem lakhatósága volt, továbbá annak valószínűsége, hogy a következő évtizedekben felfedezhetjük-e földön kívüli élet nyomait. Amint ez bekövetkezik, az új tudás annak beismerésére kényszeríti majd az emberiséget, hogy nem vagyunk egyedülállóak. A helyi újság vezércikkben számolt be az előadásomról, s a címével szépen összefoglalta ezt a gondolatot: Legyetek alázatosak, földlakók!

Az előadásra nem egészen egy hónappal azelőtt került sor, hogy az ‘Oumuamua – a földlakók tudtán kívül – átszelte a Mars pályasíkját. A Pan-STARRS1-től (amelyhez szintén ellátogattam) alig néhány kilométerre adtam elő a mérnöki technológia egy csodájáról. Három hónappal később a Pan-STARRS által begyűjtött adatok vezettek az ‘Oumuamua felfedezéséhez.

Kapcsolódó cikkek
...
Hírek

Egy harvardi prof szerint 2017-ben idegenek látogattak meg bennünket

A Harvard egyik legjobb csillagásza új könyvében elénk tárja sok vitát kiváltó elméletét arról, hogy a Naprendszerünket nemrégiben egy távoli csillagrendszerben élő, fejlett földön kívüli civilizáció látogatta meg. A kötet január végén, a világpremierrel egy időben jelenik meg magyarul az Agave gondozásában.

...
Kritika

Az informatikus, aki lelket adott a scifinek

...
Nagy

Politika, robotok egy megosztott világban – A sci-fi trendjeiről beszélgettünk Jonathan Strahan szerkesztővel

Immár ötödik éve jelentkezik a Gabo a Jonathan Strahan szerkesztésében készült, az év legjobb fantasztikus novelláit tartalmazó válogatással. A szerkesztőt munkamódszeréről, a sci-fi jelenlegi állapotáról, és a világ helyzetéről is kérdeztük.

Olvass!
...
Beleolvasó

A történész unoka kinyomozta, hogyan lopták el a nácik a nagymamája szakácskönyvét

Alice Urbach túléli a zsidóüldözéseket, majd Amerikából hazalátogatva azzal szembesül, hogy egy bizonyos Rudolf Rösch neve alatt kapható a boltokban a szakácskönyve. Alice unokája történészként eredt a kalandos életű szakácskönyv nyomába. Olvass bele!

...
Beleolvasó

A Törött tulipánok egy sebzett lelkű férfi és egy bátor nő története

Mörk Leonóra új regényében a 17. századi Hollandiában egy fiatal és tehetséges festő, Jan eltűnik. Húga, Helena egy tulipános képekkel teli album és egy ismeretlen nőt ábrázoló festmény nyomán a keresésére indul. Olvass bele a Törött tulipánokba!

...
Beleolvasó

Anne Sexton kertelés nélkül teszi fel élet és halál legalapvetőbb kérdéseit

Anne Sexton Pulitzer-díjjal elismert Élj vagy halj meg című kötete a vallomásos költészet egyik klasszikusa, magyar fordítása hiánypótló. Mutatunk három verset a kötetből!

...
Beleolvasó

Egy úri csirkefogó esete a brit nyomozóval: Arsène Lupin Herlock Sholmes ellen

Mi történik, ha összetalálkozik a legendás francia tolvaj és a még legendásabb brit nyomozó? Olvass bele az új, modern fordításba!

...
Beleolvasó

Miért pusztítjuk el azt, akit szeretünk?

Fiala Borcsa legújabb könyvének egypercesei mérgező szülői és házastársi kapcsolatokról, problémás viszonyokról, sorsdöntő helyzetekről és emberi hibákról mesélnek. Olvass bele!

...
Beleolvasó

A járvány sem állította meg a magyar holokauszttúlélőt, hogy elmesélje, hogyen élte túl a haláltábort

Lily Ebert annak idején megfogadta: ha túléli a tábort, mindenkinek elmondja, mi az igazság Auschwitzról. A dédunokája segítségével most megtette. Olvass bele a könyvükbe!

Hírek
...
Hírek

Rendeld meg a 100 oldalas Esterházy-különszámot és az Ottlik-másolatot!

...
Szórakozás

Ezt az öt könyvet olvassák a Szexoktatás harmadik évadában

...
Szórakozás

Dumbledore titkairól szól az új Legendás állatok-film

...
Hírek

A botrány után a Kolibri nem adja ki a tervezett Kerekmese-könyveket

...
Beleolvasó

A történész unoka kinyomozta, hogyan lopták el a nácik a nagymamája szakácskönyvét

...
Hírek

A feleségem története, Kifulladásig, FIN, PesText [Programajánló]

...
Hírek

Nézz körül a tokiói Murakami Könyvtárban!

...
Promóció

Hogyan befolyásolják a színek a hangulatunkat

...
Promóció

Kaszinó otthon? Ez bizony megvalósítható!

Gyerekirodalom
...
Gyerekirodalom

A magyar történelemben jobb sztorik vannak, mint bármelyik fantasyben

Nógrádi Gergely új kötete, a történelmi és fantasyszálakat vegyítő Brunar – A Mirrén titka nyolcszáz évet visz vissza az időben. A regényt a két Nógrádi, apa és fia társaságában mutatták be.

...
Szívünk rajta

Szívünk rajta: állati kommunikációról szóló non-fiction lett a hónap könyve

A Szívünk rajta független szakértői minden hónapban megneveznek egy kiemelkedő gyerekirodalmi alkotást: a választás szeptemberben Peter Wohlleben gyerekkönyvére esett.

...
Gyerekirodalom

II. Rákóczi Ferenc a pestissel küzd, közben a szerelmével csetel

Miről folytatott kommentháborút Kazinczy és Batsányi, hogyan működött Kempelen Farkas sakkautomatája és milyen praktikákkal védekeztek elődeink a pestis ellen - mindez kiderül Lőrinc László 25 szelfi-sorozatának új kötetéből, amely ezúttal a felvilágosodás korába vezet.

Még több olvasnivaló
...
Kritika

Az egykori 56-os menekült a gazdasági csodát kóstolgató NSZK-ban nyomoz

Immár a negyedik regényben tér vissza Csabai László hőse: Szindbád ezúttal a Nyugat-Németországban nyomoz, a múlt azonban nemcsak az útjába vetődő németeket éri utol, hanem a főfelügyelőt is.

...
Kritika

Kőhalmi élvezi a klímakatasztrófát

Egy maciméz a főszereplője Kőhalmi Zoltán második regényének, Az utolsó 450 évnek. A vad, sőt bátor ötletből egy nagyon szórakoztató sci-fi bontakozik ki, ami csak azért nem nevezhető disztópiának, mert simán alakulhat így a klímakatasztrófa. Szekunder szégyenérzet: azon nevetünk, hogy tönkretesszük a bolygónkat. A hét könyve okos és vicces sci-fi, ami hibái ellenére óriási vállalás volt.

...
Nagy

Anyák és felnőtt gyermekek a közelmúlt legizgalmasabb európai regényeiben

Kreatív Európa című új sorozatunkban az európai kortárs irodalom remekeiből válogatunk, hogy bemutassuk, hányféle értékes hang szólalt meg könyvről könyvre az elmúlt években.

...
Nagy

Háy János: Az ábrázolt sorsok igazságát kell képviselni

Háy János új regénye, a Mamikám egy magányos, idős néni és egy fiatal cigány nő barátságának történetén keresztül beszél a mai magyar vidékről, az előítéletekről és a kitörési pontok hiányáról. Háy Jánossal a könyv szellemi és érzelmi tétjeiről, szociográfiai hátteréről és nyelvezetéről beszélgettünk. Interjú.

...
Nagy

Lem imádta az édességet, de az internetről megvolt a véleménye

Születésének 100. évfordulója alkalmából összegyűjtöttünk Stanislaw Lemről olyan érdekességeket, amelyek mentén az életútja és a munkássága előtt is tiszteleghetünk.

...
Nagy

Ezeket a könyveket jelölték idén a Margó-díjra (4. rész)

Idén már hetedik alkalommal adják át a legjobb első prózakötetesnek járó Margó-díjat. Mutatjuk, kiket neveztek!