A politikai változások néha nehezen követhetőek a modern világban, hiszen van, ami egy éjszaka alatt megy vége, de olyan is van, ami egy évtized alatt alakul át. Arról nem is beszélve, hogy a globális gazdasági és politikai összeköttetés, a világ minden tájáról érkező hírek és az online információáramlás miatt még nehezebb kiigazodni a különböző politikai trendeken.
Applebaum a berlini fal leomlásától egészen a Covid okozta társadalmi és gazdasági visszhangokig nézi végig az európai és amerikai politika különböző változásait. Miért van egyre több autoriter, illiberális állam, tekintélyelvű gondolat és másokat kirekesztő törekvés? Applebaum könyvéből megtudhatjuk.
Anne Applebaum: A demokrácia alkonya (részlet)
Ford. Tomori Gábor
IV. Hazugságzuhatag
A POLITIKAI VÁLTOZÁSOKAT – a közhangulat változását, a tömegérzület gyors irányváltásait, a pártszimpátiák összeomlását – régóta élénk érdeklődés övezi a legkülönbözőbb tudósok és értelmiségiek részéről. Roppant nagy szakirodalma létezik a forradalmaknak, és kisebb műfajjá nőtték ki magukat a bekövetkezésüket megjövendölni hivatott formulák. E vizsgálódások többnyire mérhető, számszerűsíthető gazdasági kritériumokra koncentrálnak, például az életszínvonalbeli egyenlőtlenségek fokozataira.
Sokuk azt igyekszik megjósolni, milyen szintű gazdasági kínok – mennyi éhezés, mennyi szegénység – szülnek reakciót, viszik ki az embereket az utcára, veszik rá őket a kockázatvállalásra.
Az utóbbi időben ennek a kérdésnek a megválaszolása nehezebbé vált. A nyugati világban az emberek túlnyomó többsége nem éhezik. Van élelmük és hajlékuk. Tudnak írni, olvasni. Ha „szegénynek” vagy „elnyomottnak” mondjuk őket, olykor azért tesszük, mert olyan dolgokat nélkülöznek, amelyekről az emberek száz évvel ezelőtt nem is álmodhattak, például légkondicionálást vagy wifit. Lehetséges, hogy ebben az új világban a nagy, ideológiai változásokat nem kenyérhiány, hanem újfajta törések okozzák. Ezek az új forradalmak talán még csak egyáltalán nem is úgy néznek majd ki, mint a régi forradalmak. Egy olyan világban, ahol a politikai viták többsége online vagy televízióban zajlik, szükségtelen az embernek kimennie az utcára, és transzparenst lengetnie, hogy kifejezésre juttassa a pártkötődését.
A politikai hovatartozásban bekövetkezett éles irányváltás kinyilvánításához elegendő csatornát váltani, reggelente másik weboldalt megnyitni, vagy másik embercsoportot követni a közösségi médiában.
A Karen Stenner által az autoritariánus beállítottsággal kapcsolatban végzett kutatás számos érdekes aspektusa közül az egyik az, hogy sejteni engedi, hogyan és miért kerülhet sor forradalmakra ebben az új és más, huszonegyedik századi világban. Karen az Ausztrália és Lengyelország közötti szakadozó videókapcsolaton keresztül emlékeztetett engem arra, hogy az általa azonosított „autoritariánus beállítottság” nem pontosan ugyanaz, mint a korlátoltság. Találóbb egyszerűsítő gondolkodásmódról beszélni: gyakran azért vonzódnak emberek tekintélyelvű gondolatokhoz, mert zavarja őket a komplexitás. Nem szeretik a megosztottságot. Jobban szeretik az egységet. A hirtelen támadt sokféleség – a vélemények sokfélesége, a tapasztalatok sokfélesége – ezért dühíti őket. Megoldásokat egy új politikai nyelvben keresnek, amelytől nagyobb biztonságban érzik magukat.
Vajon a modern világ mely tényezői provokálhatják ki, hogy az emberek elutasítón reagáljanak a sokféleségre?
Némelyik nyilvánvaló. Komoly demográfiai változás – migránsok vagy kívülállók érkezése – a komplexitásnak olyan formája, amely tradicionálisan szítani szokta az autoriter ösztönöket, és ez továbbra is így van. Nem volt meglepő, hogy több százezer – részben Angela Merkel német kancellár meghívására érkezett – ember migrációja a Közel-Keletről Európába a 2016-os szíriai háború során fokozta Európában az autoritariánus jelképeket és nyelvezetet használó pártok támogatottságát. Egyes, főleg a Földközi-tenger partvidékén fekvő országokban ezek a nagy számok csakugyan egy sor valós problémát teremtettek: hogyan helyezzék el a hajóval érkezetteket, hogyan gondoskodjanak róluk, hogyan élelmezzék őket, mihez kezdjenek velük utána. Európa más részein, kiváltképp Németországban szintén valós gondot jelentett az új bevándorlók elhelyezése, képzése és integrálása. Az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság bizonyos részein az új bevándorlók bizonyítottan nem kívánt versenyt támasztottak némely ágazatokban. Sok országban ugrásszerű növekedés következett be az új jövevényekkel közvetlenül összefüggő bűn- és terrorcselekmények számában.
Fotó: Wikipédia
