A 2007-es Irodalmi Nobel-díj nyertese, Doris Lessing pénteken vette át a Svéd Akadémia díját, és a Guardianben megjelent a beszéde is. A 88 éves írónő köszönőbeszédében igencsak sötét képet festett korunk társadalmáról és a technika szerinte sokszor romboló hatalmáról. Lessing felhívta a figyelmet arra, hogy míg a nyugaton az emberek egyre inkább elfordulnak a könyvektől, addig szülőhazájában, a harmadik világban éheznek az irodalomra.
"Szétesőben lévő társadalomban élünk, amelyben az összes eddig bizonyosnak hitt eszme megkérdőjeleződik, és ahol a fiatal férfiak és nők hosszú évek után úgy kerülnek ki az iskolapadból, hogy gyakorlatilag semmit sem tudnak a világról, teljesen olvasatlanok, és csak egy két dologhoz, például a számítógépekhez értenek.
A számítógépek, az internet és a televízió mind nagyszerű, forradalmi találmányok.(...) A nyomtatás feltalálása is hasonlóan forradalmi újítás volt, hatására teljesen megváltozott a gondolkodásmódunk. Ám az is igaz, hogy ezt is, mint a legtöbb új dolgot nagy merészen elfogadtuk, és nem kérdeztük meg magunktól előtte, hogy mégis milyen hatással lesz társadalmunkra, hogy feltaláltuk a nyomtatást? Ugyanígy nem kérdeztük meg, hogy mennyiben és hogyan fog megváltozni az életünk az internet miatt, amely már most egy egész generációt csábított el haszontalanságaival. Az internet olyan fokú függőséget okoz, hogy manapság józan, értelmes emberek is be kell vallják, szinte lehetetlen feladat leszokni róla, és azon kapják magukat, hogy egész napokat töltöttek például blogolással."
Lessing szerint régen még a legtanulatlanabbak is tisztelték a tanulást, az oktatást és az irodalmat. Az olvasás az általános oktatás része volt. Ám manapság az idősebbeknek figyelembe kell venniük, hogy a fiatalabbak sajnos jóval kevesebbet tudnak, mint amennyit ők tudtak az ő korukban. Pedig Lessing szerint az olvasottság tesz minket teljes emberré.
A Nobel-díjas írónő beszédének második felében arról a szervezetbeli munkájáról beszélt, amelynek célja a legeldugottabb zimbabwei faluba is eljuttatni az irodalmat, hiszen ez az ország is tele van olvasni vágyó, művelt emberekkel. Angliában egy filléres puha fedeles könyv Zimbabwében egy átlagos ember havi keresetébe kerül. Lessing szerint az afrikai emberek ki vannak éhezve az irodalomra: naponta alakulnak az olvasókörök, és az olvasni tudók maguk tanítják analfabéta társaikat. Mivel a legtöbb törzsi nyelvnek nincs írásos irodalma, meg kellett őket alkotni, sorra születnek a különböző törzsi nyelveken íródott, legtöbbször erőszakkal, gyilkossággal teli regények.
Az afrikai írók egészen más irodalmi utat járnak be, mint a nyugati alkotók: esetükben teljesen megszokott, hogy befőttesüvegek feliratairól és kidobott régi enciklopédiákból tanulnak meg olvasni. Az afrikai írók irodalmi gyökerei történetmesélői nagyszüleikben vannak, az ő történeteik elevenednek meg most nyomtatásban is. Lessing szerint Afrikában még tisztelik és értéknek tekintik a nyomtatott papírt és ugyancsak, míg nyugaton minden szemetet megjelentetnek, addig Afrikában kiadók hiányában könyvek ezrei maradnak kiadatlanul.
Lessingről eddig a Könyvesblogon:
Doris Lessing kapta az Irodalmi Nobel-díjat
Doris Lessing portré
Doris Lessing mindenkit kioszt
