Akkor kezdjük el az év végi 50-es listánkat, ami szokás szerint egy dolgot árul el: a Könyvesblog szerzői milyen könyveket szerettek olvasni idén. A feladat nem könnyű, látjuk a nehézségeket, de szeretjük végigvenni, mik voltak az adott év legjobbjai, kellenek az ilyen kulturális navigációk. És persze lehet puffogni a kommentek között, ahogy egyébként mi is tettük egymás között a lista összeállításakor, hiszen egy lista azért izgalmas, mert rengeteget lehet beszélni róla, és talán ez a legfontosabb számunkra: minél több könyv keltse fel az olvasók figyelmét.
FIGYELEM: a listánk erősen szépirodalmi!
A lista összeállításakor a legkomolyabb problémát az jelenti évről-évre, hogy a magyar és a világirodalmat egy listán szerepeltetjük, ami egyetlen egy szempontból igazságtalan: a hazai könyvkiadók nyilvánvalóan olyan külföldi címeket adnak ki, amelyek már komoly nemzetközi sikereket értek el, akár kereskedelmileg, akár kritikailag. Így komoly előzetes tudásunk van a megjelenésekről, míg a magyar szerzők műveibe jobb esetben folyóiratokban leshettünk bele, de mindegyiket még forrón olvassuk. Ezért lehetséges az, hogy sokszor egy magyar megjelenésnek jobban örülünk, mint egy nagy nemzetközi sikernek.
Nehéz összehasonlítani egy verseskötetet egy nagy regénnyel, egy sci-fit egy önéletírással, de komolyan hisszük azt, hogy minden könyv először a saját maga által felállított szabályoknak és elvárásoknak kell megfeleljen, és utána talán könnyebben összemérhetőek. Ami az idei év nagy tapasztalata, hogy vannak könyvek, melyeknek a megjelenése valódi kulturális esemény, ami azt is jelenti, hogy nemcsak az idei évre, hanem a következőkre is hatással lehet.
Elmondjuk idén is, hogy természetesen nem olvastunk minden megjelenést, viszont a lelkiismeretünk nyugodt, hogy nagyon sok könyvet forgattunk.
Egy biztos: ezért a listáért vállaljuk a felelősséget.
50. Esterházy Péter: Hasnyálmirigynapló
Esterházy Péter: Hasnyálmirigynapló
Magvető, 2016, 240 oldal, 3490 HUF
Ez nem igazi 50. hely, hanem tiszteletbeli. Nagyon szerettük volna, ha az idén július 14-én elhunyt Esterházy Péter Hasnyálmirigynapló című könyve a listán van. Próbáltuk, de sehova nem tudtuk elhelyezni a könyvet, ami több mint napló, kevesebb mint regény, de mindenképpen önmarcangoló, nagy kérdéseket feltevő, hátborzongatóan emberi szöveg. Be kellett látnunk, hogy egyáltalán nincs olyan nézőpontunk, amiből objektíven megítélhetnénk a könyvet.
A kritikánkban is vívódtunk, hogy lehet olvasni ezt a kötetet:
A Hasnyálmirigynapló szinte szürke és unalmas cím, a maga módján rendkívül pontos is, mert tényleg egy betegségnaplót olvashatunk, amiben Esterházy játszik a műfajjal, a személyesség határaival, de közben fura szerelmi történetet kerekít a betegségből, mert a benne lévő rák önálló életet él:
(„A rák nem külön van bennem. A rák én vagyok »...«. - Azt hiszem azonban, hogy ezt mondva kissé gazsulálok neki. Meg van fertőzve a gondolkodásom, tréfálkozhatnék"), vagyis ez két önállóan élő, de egymásra utalt létező párkapcsolata. „Nagyon azért ne szeressek bele a hasnyálmirigyembe, mert azt ő veszélyesnek tartja"
49. Kalapos Éva: Massza
Kalapos Éva: Massza
Manó Könyvek, 2016, 240 oldal, 2990 HUF
Az internetes zaklatás egyszerre hétköznapi és megfoghatatlan: nagyjából minden második gyerek az áldozatául esett már, ezeknek a fiataloknak pedig ugyancsak a fele soha nem árulja el a szüleinek, mi történt vele. Jó darabig pontosan így tesz Kalapos Éva regényének kamaszhőse, Patrik is, aki egy ideig abba az illúzióba ringatja magát, hogy 1) kezelni tudja a helyzetet, 2) úgyis leállnak majd vele. Esetében az offline és az online zaklatás szépen lassan összefolyik, öngerjesztő spirál alakul ki. Viszonylag könnyű lenne a szegény áldozat és a gonosz zaklatók sablonjára felhúzni a regényt, ám Kalapos csavart egyet a történeten. A Massza hőse maga sem ártatlan, súlyos hibákat követett el a múltban, a titkoknak viszont az a sorsuk, hogy egyszer kipattanjanak. Patrik hirtelen a másik oldalon találja magát, egyszerre tettes és áldozat, miközben a mások által elkövetett megaláztatások, a közösségi megvetés és saját gyötrő lelkiismeret-furdalása, magánya sem hagyja nyugodni. Egyszer minden szülőnek el kellene olvasnia.
48.Bartók Imre: Láttam a ködnek országát
Bartók Imre: Láttam a ködnek országát
Jelenkor, 2016, 320 oldal, 3490 HUF
Egy egész Európát behálózó irodalmi összeesküvés a látványos történetszála Bartók Imre sok műfajú, izgalmas regényének, amiben az identitásválság, az olvasás és a gászmunka is egyenlő hangsúlyt kap. A patkány éve-trilógiával ellentétben a Láttam a ködnek országát nagyon mai környezetben játszódik, és arra építi fel a misztikus, sötét Swedenborg-történetszálat. A főszereplő irodalmi ügynök, aki repked a világban egyik könyvvásárról a másikra, de a kezdeti irodalmi lelkesedésének már annyi, de azért titkon még hisz a könyvek varázslatában, erejében.
"Egy kicsit olyan ez, mint Carlos Ruíz Zafón A szél árnyéka című regénye, amiben a tízéves Daniel Sempere eljut egy titkos barcelonai könyvtárba, az Elfeledett Könyvek Temetőjébe, ahol örökbe fogad egy könyvet. Zafón szerint semmi sem jellemez minket jobban, mint az a könyv, ami először rabul ejti a lelkünket. A Bartók-regényben megjelenő Titkos Könyv kiadásától valami hasonlót vár a Swedenborg Társaság, rabul ejti majd az emberek lelkét, és így egyszerre vonzó és veszélyes, ahogy talán minden jó irodalom. Viszont az irodalomnál megválaszolhatatlan, mi a jó és a rossz, viszont valamilyen hatása mindennek van, a Titkos Könyv kiadásának ráadásul beláthatatlan következményei lehetnek" - írtuk kritikánkban.
47. David Grossman: Egy ló besétál a bárba
David Grossman: Egy ló besétál a bárba
Fordította: Rajki András, Scolar Kiadó, 2016, 220 oldal, 3450 HUF
Ha a világ színház, az élet egészen biztosan stand up comedy. Legalábbis a megkeseredett öreg komikus, Dovalé számára, aki különleges előadással készült egy kisvárosi klub közönségének. Miközben a nézők legérzékenyebb pontjaira tapint rá a szarkasztikus vicceivel, legyen az botoxolt lufiszáj vagy a pénzes férj kipurcanása, az izraeli társadalom portréját is megrajzolja. „Az utcán minden második járókelő úgy néz ki, mintha egy tanúvédelmi program részvevője lenne. És minden harmadiknak a kocsijában ott az első járókelő.” Felemás viccei közé a performansz előrehaladtával saját múltjának eseményei keverednek, ő pedig egyre sűrűbben pillant a nézőtéren feszengő régi barát felé, akivel évtizedek óta nem látták egymást. Grossman szatírája gyászról, hiányról és árulásról mesél, és közben az olvasó orra alá dörgöl néhány erősen inkorrekt viccet. Függöny, vastaps.
46. Ugron Zsolna: Hollóasszony
Ugron Zsolna: Hollóasszony
Libri Könyvkiadó, 2016, 157 oldal, 2999 HUF
Évtizedes hiányt pótol minden olyan szépirodalmi könyv, amely a történelemnek valamely szeletét női szemszögből mutatja be, és bebizonyítja, hogy bár lehet, hogy a történelmet sokáig a férfiak írták, de a nők, ha tehették, ugyanúgy csavartak egyet a menetén. Ugron Zsolna ráadásul rendre olyan hősöket választ, akik akár passzív távolba bámulással, hímzéssel, kelengyeválogatással is múlathatnák az időt, hiszen születésük, társadalmi rangjuk, vagyonuk, és az a közeg, amelybe beleszülettek, erre predesztinálná őket, ám mindig eljön az a pont az életükben, amikor szembemennek az elvárásokkal, illetve fokozott aktivitással maguk is alakítói lesznek az amúgy férfiak dominálta társadalomnak. Legutóbbi kisregénye hőse, Szilágyi Erzsébet is egy olyan történelmi figura, akit eddig főleg egy férfi feleségeként és egy másik férfi anyjaként emlegetett a történelemírás és az irodalom, miközben szuverén döntései révén ő maga is fontos szerepet játszott abban, hogy családja egyre magasabbra törjön.
45. Ngugi wa Thiong'o: Közöttünk a folyó
Ngugi wa Thiong'o: Közöttünk a folyó
Fordította: Nagy Andrea, Tarandus, 2016, 206 oldal, 2890 HUF
Mindig ünnep, ha a magyar könyvpiacon felbukkan egy regény, ami se nem európai, se nem angolszász. A kenyai szerzőnek ez már a harmadik regénye magyarul (Búcsú az éjtől, Európa, 1971, Egy szem búza, Európa, 1979), így ha majd megnyeri a Nobelt, senki sem mondhatja, hogy sosem hallott róla. A Közöttünk a folyót nem lehet annyival elintézni, hogy itt egy újabb Rómeó és Júlia-sztori, amelynek díszletében ezúttal a Honia folyó kavarog, bár akad benne ellenséges táborokból származó szerelmespár és ősi viszály is. A folyó egyik partján a hagyomány és a szellemek, a másikon a haladás köré szerveződik az élet. Ngugi regényéből kirajzolódnak az ötvenes évek Kenyájának erőviszonyai, a fehér ember területfoglalása a gikuyuk földjén és az ebből kibontakozó Mau Mau felkelés, a múltat és a jelent pedig a női körülmetélés rítusa kapcsolja egymáshoz. A Közöttünk a folyó egyszerű történet az összefogás szükségességéről, és arról, hogy milyen nehéz elfogadni azt, hogy ami az egyiknek barbárság, az a másiknak hagyomány.
Cikkünk a könyvről>>
44. Baráth Katalin: Arkangyal éjjel
Baráth Katalin: Arkangyal éjjel
Agave Könyvek, 2016, 352 oldal, 3480 HUF
Nem kis kockázatot vállalt Baráth Katalin, amikor a bejáratott századelős krimik után a mába tette át új regénye cselekményét, hősének ráadásul egy olyan nőt választott, aki kicsit sem bájos vagy simulékony, hanem egy önjáró girlpowa, aki nemhogy másokat, még saját magát sem kíméli. Ha a Trónok harca Brienne-je valamiért történetesen a 21. század eleji Budapesten szeretne élni, olyasmi figura lenne, mint Baráth hőse, aki a nappalokat az éjszakára cseréli, miközben a négy fal között elkövetett úgynevezett magánügyeket mindenkire tartozó úgynevezett közüggyé változtatja. Az a düh, amely az elmúlt években az írónőben ilyen-olyan okokból felgyülemlett (ITT mesélt erről), az Arkangyal éjjel hősnőjében öltött igazán testet, hogy aztán szétrobbantsa azokat a kereteket, melyek között mások szerint neki és sorstársainak élniük kellene.
43. Dave Eggers: A Kör
Dave Eggers: A Kör
Fordította: Nemes Anna, Európa Könyvkiadó, 2016, 381 oldal, 3690 HUF
A kortárs amerikai írók közül talán Dave Eggers kapja el a legjobban, hogy mit jelent a huszonegyedik században élni (lsd. a tavalyi listánk 14. helyezettje, a Hologram a királynak). Abban a korban, amikor a világ szerencsésebb felén élőknek a világ minden pontja (így a világ szerencsétlenebb fele is) virtuális karnyújtásnyira került, és a Love meg a Harmony mellett azt is pólóra nyomják, hogy Globalizáció meg Virtuális Valóság. A Körben a Google és a Facebook szerelemgyereke, egy piacvezető techcég próbálja megváltani a világot, ám a végén nagyobbra nő bármilyen Nagy Testvérnél. Mae Holland új munkaerőként kerül az ügyféltapasztalati osztályra, ám ahogy egyre magasabbra jut és mélyebbre lát a vállalati hierarchiában, úgy ábrándul ki egyre jobban az őt körülvevő erősen manipulált valóságból. A Kör „zajos és nagyszabású antiutópikus szatíra, amely megvalósítja Orwell és David Foster Wallace legrosszabb rémálmát, a technológia teljhatalmát az ember felett.”
42. Don Winslow: A kartell
Don Winslow: A kartell
Fordította: Orosz Anna, Agave Könyvek, 2016, 688 oldal, 4480 HUF
Ha lekapcsolnak egy drogfutárt, vagy valahol a távoli Mexikóban eltűnik egy újabb lány, meghal egy újságíró vagy lefejezett hullák kerülnek elő, a lapokban mindez legfeljebb a mínuszos hírekben kap helyet, a híradóban meg jó esetben valahol a legfrissebb horrorbaleset és az újszülött makákók közötti blokkban esik róla szó. Winslow A kartellben viszont olyan erővel csap megint pofán, hogy utána egy-egy hasonló hír hallatán nem tudunk nem Art Keller drogellenes ügynök és Adán Barrera (foglalkozására nézve: kartellvezér) évtizedes háborújának vérrel, kínnal és baráti áldozatokkal teli stációira gondolni. Winslow a Drogháborúban már megszokott hiperrealista történetmesélést viszi tovább, szorul a szív és forog a gyomor, miközben lapozunk, de lehetetlenség letenni, hiszen már az első lapokon torkon ragad, és magával ránt, hogy azután közel 700 oldal után megkínzottan és meggyötörten köpjön ki magából. Kell idő a feldolgozásához, de a jó hír, hogy készül már a folytatás.
41. Bereményi Géza: Versek
Bereményi Géza: Versek
Magvető, 2016, 264 oldal, 2990 Ft
Az év elején nem sejtettük, hogy idén a legforróbb irodalmi téma az lesz, hogy a dal az vers, vagy sem. A Svéd Akadémia csattanós választ adott, amikor Bob Dylannek adta a Nobel-díjat. A trendeket a magyar irodalom nem követi, hanem diktálja, legalábbis most így látom Bereményi Géza Versek című kötetének megjelenését, mert itt bizony az énekelt dalok váltak kötetben megjelenő versekké. Sokan nem is tudják, hogy Bereményit énekelnek, amikor Cseh Tamás, a 30y vagy a Punnany Massifot Csönded vagyok című dala szól:
“Most elmondom, mid vagyok, mid nem neked:
vártál ha magadról szép éneket,
dicsérő éneked én nem leszek,
mi más is lehetnék: csak csönd neked.” (Csönded vagyok)
Ezt írtuk a kötet megjelenésekor: "A Versek egyszerűnek látszó cím, talán túlontúl szerényen próbálja eljelentékteleníteni magát, miközben kellően provokatív is, hiszen a verseskötetbe beválogatott szövegeket alapvetően dalként ismerjük, főleg Cseh Tamás előadásában (Cserhalmi Györgynek vagy Udvaros Dorottyának is írt dalszövegeket)". Bereményi verseskötete fontos esemény volt idén a magyar irodalomban és populáris kultúrában.
