Jó tíz év telt el azóta, hogy Don Winslow a The Power of the Dog című regényével végre arcot, testet és sztorit adott azoknak, akik évtizedek óta alakítói és elszenvedői a mexikói-amerikai drogháborúnak (nem véletlen, hogy a magyar címe is ez lett), a 2015-ös folytatás, A kartell pedig pontosan ott folytatja, ahol az előző kötet abbahagyta. Az amerikai drogellenes ügynök, Art Keller végre rács mögé dughatta nemezisét, Adán Barrerát. Igaz, hogy a saját élete is romokban, hiszen mindenkit elveszített, aki fontos volt neki, de azzal, hogy végre lecsukathatta az egyik legkegyetlenebb mexikói drogbárót, talán egy harmincéves hajsza végére tehet pontot.
Don Winslow: A kartell
Fordította: Orosz Anna, Agave Könyvek, 2016, 688 oldal, 4480 HUF
Keller ennél nagyobbat azonban nem is tévedhetett volna, Barrera ugyanis elég hamar megszökik a börtönből, és a rácsok mögött megismert Magda segítségével megpróbálja újraépíteni birodalmát. Újabb évtizedes fejvadászat kezdődik tehát, melyben Keller és Barrera több fronton vívják a harcukat: az egy dolog, hogy mind a ketten a másik halálát kívánják, emellett viszont a rivális kartellek, az ambiciózus és feltörekvő utánpótláscsoportok, a kegyetlen magánzók seregével is meg kell küzdeniük. A harc ráadásul nem a szemnek láthatatlanul zajlik: a drogháború a mindennapok részévé válik, és senki, de szó szerint senki sem tudja kivonni magát alóla. Komplett városrészek néptelenednek el, és egész generációk nyomorodnak meg a bandák háborújában. Egy adott pillanatban mindenkinek tábort (értsd: kartellt) kell választania, függetlenül attól, hogy egy kifutófiúról, egy befolyásos újságíróról vagy nagyhatalmú politikusról van-e szó. A semleges középút egyszerűen nem létezik, hiszen az „ellenünk van, aki nincs velünk” elvét a drogbárók machetével vésik a hétköznapokba.
Szigorúan a tényeket tekintve nincs új abban, amit Winslow megír: a Mexikóról szóló hírekben rendszeresen hallani és olvasni a megcsonkított hullák, a tömegsírba hantolt ismeretlenek, az elrabolt lányok tömegeiről. A dolog természetéből adódik ugyanakkor, hogy legyen bármilyen brutális egy cselekmény, a hírfogyasztó egy idő után immunis lesz rá. Az amerikai-mexikói határ közelében elkövetett gyilkosságok egy idő után már csak a mínuszos hírek közé kerülhetnek be, vagy – ahogy a regényben is történik – bizonyos esetekben már oda sem.
Winslow keretet ad ennek a szerteágazó és felfoghatatlanul kegyetlen történetnek, és a fikció eszközeivel rendkívül plasztikusan megrajzolja a hátterét. Mert az lehet, hogy Art Keller kitalált figura, de A kartellben megjelenő szervezeteknek és szereplőknek nagyon sokszor létezik valós megfelelőjük. Mint ahogy valóban létezik az a blog, amelynek írója megelégelve a politikusok megalkuvását és a hagyományos hírcsatornák megfélemlítését, arc és név nélkül, lényegében állandó fenyegetettségben tudósít a drogháború igazi arcáról. Ahogy Keller nem az ujjából szopta azt sem, hogy évről évre lányok százai tűnnek el nyom nélkül Mexikóban, majd végzik prostituáltként, rabszolgaként vagy hullaként. Néhány éve Jennifer Clement írt egy szuper könyvet ebben a témában, és amikor Budapesten járt, ő nyilatkozta azt, hogy igazán sosem lesz hír ezekből az elrabolt lányokból, hiszen a hírek mindig a férfiakról szólnak, és a narco-irodalom is róluk szól.
A fenti megállapítás nagyjából megállja a helyét, és igaz ez A kartellre is, ám Winslow elkapott egy nagyon erős női vonalat, és regényében emlékezetes női karaktereket pakolt mindkét oldalra. Adán Barrera barátnője, az egykori szépségkirálynő, Magda például a maga erejéből lesz tényező a kartellen belül; az ő ellenpontja a harcos doktornő, Marisol, aki jól menő praxisát hátrahagyva vidéken gyógyítja a szegényeket, és dacol a maffiával. De tény, hogy A kartell alapvetően Keller és Barrera szemszögéből mutat utat a pokolba. A kartell egy 21. századi Keresztapa, ez pedig nemcsak tartalmilag, hanem technikailag is igaz. Azzal ugyanis, hogy Winslow a kartellvezér Adán Barrera fejébe kényszeríti olvasóit, ráveszi őket arra is, hogy az ő nézőpontjából mérlegeljenek bizonyos döntéseket. Barrera ránézésre nem is egy primitív bűnöző, hanem egy kellemes modorú könyvelő. Igaz, az a fajta, aki egyik pillanatban még karácsonyi ünnepséget szervez a szegényeknek, majd egy óra múlva egy csomó ember likvidálására ad ki parancsot. A nézőpontok váltogatásával ugyanakkor Winslow harapófogóba kényszeríti olvasóit is, hiszen sokkal könnyebb lenne gyűlölni őt, ha nem ismernénk vívódásait és legbensőbb gondolatait. Winslow ugyanakkor nem ad felmentést, és bűnbocsánatot sem osztogat. Könyve kendőzetlenül mutatja be, mit művelnek a kartellek egymással és a teljesen ártatlan, gyanútlan emberekkel. Regénye egy erőszakeposz, amelyben a kibelezéseket, skalpolásokat, válogatott kínzásokat nem sikálja el a szerző, megmutatja egyben mindazt, ami a hírekből rendszerint kimarad.
Kapcsolódó cikk:
Don Winslow hőse véres és megszállott háborút vív a drogok és az ősellenség Barrera ellen - részlet
Néha érezni, hogy Winslow a lehető legtöbbet bele akarta tenni a könyvbe, és a szöveg időnként átmegy ismeretterjesztésbe, de ezek a részek valószínűleg kellenek, hogy olvasóként teljesebb képünk legyen erről az évtizedek óta zajló, többszereplős, sok szálon futó történetről. Prózája még mindig minimalista; nem szépeleg, de igazán nincs is min. Karaktereivel emléket állít mindazoknak, akik – ahogy a regénybeli blog is írja – nem tudják hallatni a hangjukat. Könyvében nincsenek romantikus hősök, már csak azért sem, mert a brutalitásban nincsen semmi romantikus, még ha más fórumokon vannak erre irányuló kísérletek. Épp néhány hete írt a Guardian arról, hogy mexikói aktivisták azt követelik: éjfél előtt ne vetítsenek olyan szappanoperákat (lásd például a Magyarországon is vetített Dél királynőjét), amelyek az erőszakot dicsőítik, és kedvező képet festenek a mexikói drogkartellekről, a tragédiából szerintük ugyanis nem lenne szabad szórakozást kreálni. Hogy ez mennyire áll a Winslow-regényekre, az majd kiderül, a Fox állítólag megvette már a jogokat, a regényből készült filmet Ridley Scott rendezné, a forgatókönyvet Shane Salerno írja. Winslow meg addig a trilógia harmadik részén dolgozik.
