Jelen is vagyok, meg nem is. Mint egy plexipajzs, ami nagyon véd, kicsit takar. Úgy kell erőt sugároznom, hogy az általános figyelmet ne vonjam magamra, csakis a speciálist. Azt viszont extra meggyőzően.
Nem beszélhetek se Vele, se Róla. Igazából magamról se. Egyvalami biztos: nem érek rá magányosnak lenni, akárcsak Ő.
Van viszont egy titkos vágyam, amit elmondhatok: szeretném, ha az integetős bevetéseken nem Ő állna a pápamobilban. Igaz, nem tudhatok róla, lehet-e helyette valaki más, és ha igen, mikor. Az rést üthetne a pajzson. Hinnem kell, hogy ő mindig Ő. Akik szeretik, azok szemében így is van, aki pedig ártana neki, higgye csak, hogy üres alteregó.
Senki sem tudhatja, hogy a Körülötte állók közül melyik vagyok. Ha nem végezném tűpontosan a dolgomat, talán én sem tudnám. Szakmám névtelen, támadhatatlan szerzeteseként azt kell elhitetnem, hogy szentségtörés volna a válltömés alatt megsejteni az angyalszárnyakat.
