A várandósság alatti hangulatingadozás inspirálta az egyik legvadabb modern táncművet

A várandósság alatti hangulatingadozás inspirálta az egyik legvadabb modern táncművet

Ma este mutatják be a Magyar Nemzeti Balett legújabb előadását Új(ra) lendületben címmel, amelyen három egészen különleges modern táncművet láthatunk. Az első, a Cacti azzal szembesít, hogy a kortárs táncban nem kell mindig a jelentést keresni. A második, az Örvény egy Philip Glass-zenére készített koreográfia, amely Az órák című filmet, és ezzel Virginia Woolf öngyilkosságának képeit idézi meg. A harmadik pedig egy bemutató: a Sad Case egyszerre játékos, ironikus és groteszk koreográfiáját maguk a világhírű alkotók, Sol León és Paul Lightfoot tanították be a táncosoknak. A napokban a balettest próbáján jártunk és belestünk a kulisszák mögé.

Fotók: Kummer János / Magyar Állami Operaház

Forgách Kinga |

Fehérre festett balerinák, vad, furcsa és vicces mozdulatok, mexikói mambó zene – ez a Sad Case, amelyet a Magyar Nemzeti Balett öt táncosa most először fog bemutatni a közönségnek. Az egyik legimpulzívabb, legvidámabb és legőrültebb kortárs táncműnek az a különlegessége, hogy az alkotók, Sol León és Paul Lightfoot akkor készítették, amikor az első gyermeküket várták. A balett keletkezésére ők maguk így emlékeztek vissza: „Utólag vesszük csak észre, hogy az energia minden. Amikor a Sad Case-en dolgoztunk 1998-ban, Sol terhessége már előrehaladott állapotban volt, az érzelmek és a hormonok az egekben jártak. A nevetés, az őrület és az előttünk álló ismeretlen adta izgalom növelte hormonszint maga volt e mű köldökzsinórja.” A Sad Case tehát mindenekelőtt az életről és az energiáról szól. Bizonyára a táncosokat is komoly kihívások elé állítja a koreográfia változékonysága. A lényeg itt nem a kifinomultság és az elegancia, sőt,

a hangsúly inkább a vicces, bizarr, játékos és idétlen mozdulatokon van, amelyek olykor elmennek egészen a groteszkig.

Nehéz megfogni, hogy mitől olyan izgalmas vállalkozás ez a modern táncdarab, de nem véletlenül lett Sol León és Paul Lightfoot karrierjének egyik legfontosabb koreográfiája. Az egészet átjárja a vidámság, amit nagyban megalapoz a mexikói mambó zene, annak lendületes, határozott lüktetése.

A zene féktelen öröme találkozik a túlzó mozdulatokkal, amelyekben rengeteg játék van.

Hol állatias, hol törzsi elemeket látunk a táncban, máskor kifacsart, csúnya mozdulatokat, vagy gyerekek mozgására, játékaira emlékeztető gegeket. A komoly és a komolytalan határán billeg az összhatás, a táncosok hol nevetnek, hol kurjantak, hol egymásra tromfolva mutatnak be elképesztő szólókat, közben pedig különböző karakterek bőrébe bújnak, vagy épp tárgyakat személyesítenek meg. A végeredmény egészen megfoghatatlan, egyszerre felkavaró és felszabadító, ironikus és bizarr.

-

A próbák közben pár percet tudtunk beszélgetni Rónai Andrással, aki az idei évadtól a Magyar Nemzeti Balett magántáncosa lett, és aki a Cacti-ban és a Sad Case-ben is színpadra lép. Ő elmesélte, hogy nagyon izgalmas volt Sol Leónnal és Paul Lightfoottal együtt dolgozni, szerinte olyan sokat tanult és fejlődött ezekben a hetekben, hogy azt az egész pályáján tudja majd kamatoztatni. Beszélt arról is, hogy a koreográfiában vannak olyan részek, amikor tárgyakat személyesítenek meg. A legnehezebb számára az írógép megvalósítása volt, de végül sikerült ezt is eltalálni. Az öt táncost egyébként fehérre festik az előadáshoz, az egész darabot így táncolják végig. Rónai erről azt mondta, először rajta próbálták ki a testfestést, ami nagyon izgalmas volt, bár mivel vízálló festékről van szó, lemosni egyáltalán nem könnyű. Később sikerült az egyik koreográfust, Paul Lightfootot elkapni egy pillanatra és megkérdezni, mit szimbolizál a teljes testet fedő fehér festék. Ő azt mondta, a primitív, törzsi kultúrák rituáléit idézi meg, illetve a japánok táncszínházát, a butoh-t, amelyet a „legősibb” modern táncnak tartanak.

-

Az Új(ra) lendületben című balettesten bemutatják Alexander Ekman Cacti és Lukács András Örvény című egyfelvonásosát is. Utóbbi egy lírai és gyönyörű koreográfia, amelyet a Magyar Nemzeti Balett egykori szólistája Philip Glass zenéjére készített. A táncműben kilenc páros folyamatos örvénylését látjuk, a káosz és a rend váltja egymást, miközben a repetitív zene és a látvány együtt egészen intenzív érzéseket indít be a nézőben. A koreográfia a spirális mozdulatok, forgások köré szerveződik és ezek által mutatja be az élet körfogását. A táncdarabnak nincs cselekménye, ugyanakkor

a zene és a szimbolika Az órák című film egyik jelenetét idézi meg, amikor az öngyilkos Virginia Woolf kövekkel a zsebében besétál a vízbe.

Az est harmadik műve, a Cacti egészen formabontó: a világhírű svéd koreográfus, Alexander Ekman meg akarta mutatni a kritikusoknak és a közönségnek, hogy nem kell mindig mindenben a jelentést keresni, a darab így tulajdonképpen a kritika kritikája. A táncosok fehér kockákon mozognak, és míg a vonósnégyes játszik, ironikus hangú próza hangzik el. A ritmusjáték közben pedig olykor kaktuszok is felbukkannak a színpadon, de nem feltétlenül kell a szúrós növény szimbolikáját hosszan elemezni...

-

Az Új(ra) lendületben, a Magyar Nemzeti Balett modern estje az évadban hat alkalommal, 2021. szeptember 17-én 20:00 órától, 18-án és 19-én 11:00 és 19:00 órától, valamint 22-én 20:00 órától látható a Magyar Állami Operaház Eiffel Műhelyházában.

Kapcsolódó cikkek
...
Promóció

Négy formabontó bemutató az Operából – nem csak operarajongóknak

Újító, műfaji határokat feszegető előadások láthatók szeptemberben az Opera Eiffel Műhelyházában. 

...
Beleolvasó

A pesti Operában bértapsolók és pisszegők is dolgoztak a századelőn

Ki volt a magyar Rómeó és Júlia? Milyen szenzációs lélekvándorlás tartotta lázban a '30-as években a magyarokat? Ki volt a mozi első áldozata? Olvass bele Sal Endre új kötetébe, és megtudod, milyenek voltunk mi, magyarok a századelőn!

...
Nagy

A tánc világnapja soha nem volt ilyen szomorú – Maradj otthon #38

Még sosem volt olyan szomorú a tánc világnapja, mint ma, amikor a tánccipők karanténban pihennek szerte a világon. Amióta kitört a járvány, a legelemibb, legfájóbb hiányom a tánc – nincs olyan pótcselekvés, amivel ki lehetne tölteni azt a veszteséget, amit a swingbulik és fesztiválok elmaradása okoz. A tánc az életformám, a heti boldogságadagom, a közösségi életem, a mindennapjaimat meghatározó alapritmus.

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Kreatív Európa: Azért, mert egy gyerek beszél, ez a te történeted is

Folytatódik Kreatív Európa című sorozatunk, amelyben a kortárs európai irodalomból válogatunk. Most olyan hangsúlyozattan nem ifjúsági irodalomhoz tartozó könyveket ajánlunk, amik egy-egy gyermek vagy kamasz nézőpontjából mesélnek.

...
Kritika

A kisfiúk, akik páncélt öltöttek, hogy túléljék a gyerekkorukat

Alex Schulman megrázóan mutatja be a testvéri kapcsolatok bonyolult dinamikáját, a gyerekek sóvárgását a szülők szeretetéért és a túlélési stratégiákat, ha a gondoskodás kiszámíthatatlan, sőt, életveszélyes. A túlélők a hét könyve.

...
Nagy

Enyedi Ildikó: Női rendezőként szerettem volna megengedni magamnak a lovagiasság luxusát

Füst Milán 1942-ben megjelent regényéből, A feleségem történetéből készített Enyedi Ildikó nagyjátékfilmet. Férfiképről, Európáról és Füst-olvasatáról is beszélgettünk vele.

...
Nagy

Alex Schulman: A fájdalmat használtam fel az íráshoz

Alex Schulman A túlélők című családregénye újabb színt ad a skandináv irodalom magyar nyelvű kínálatához, bizonyítva, hogy nem csak a bűnügyi regényekhez értenek az északiak. Schulman a nemzetközi könyvpiacon ezzel a könyvével debütált, nem is akármilyen sikerrel: több mint harminc országban adták ki a könyvét. Interjú.

...
Nagy

Jennifer Teege: Nincsen olyan, hogy náci gén

Jennifer Teege 38 évesen fedezte fel, hogy a náci lágerparancsnok, a szadizmusáról elhíresült Amon Göth unokája. A felismerés sokkjától a múlt feldolgozásának útját egy nemzetközi sikerű, megrázó könyvben írta meg. Interjú.

...
Kritika

Juan Gabriel Vásquez Kolumbiájában nem a mágia, hanem az erőszak tombol

Juan Gabriel Vásquez a jelenkori latin-amerikai írónemzedék egyik legjelesebb képviselője, Dalok a tűzhöz című kötete pedig bizonyos szempontből könnyed belépő az életműbe: egyszerre tartalmaz régi és új írásokat, de mindegyik központi eleme a Kolumbia múltjától és jelenétől is elválaszthatatlan erőszak. A hét könyve.

...
Alkotótárs

Czakó Zsófia: Falunap [Mastercard® – Alkotótárs]

Czakó Zsófia és André Ferenc nyerte az első alkalommal átadott Mastercard® – Alkotótárs ösztöndíjat. Levelezésbe kezdtek, aminek harmadik darabját olvashatjátók most, mégpedig Czakó Zsófiától.

A hét könyve
Kritika
Colson Whitehead új regénye megmutatja, milyen régre nyúlik vissza a Black Lives Matter-mozgalom
...
Nagy

Irene Solá: Mindig az van fölényben, aki elmondhatja a történetét

Az Énekelek, s táncot jár a hegy líraisága, a nézőpontokkal való izgalmas játék, a történetmondás lehetőségei és a női elbeszélők is szóba kerültek a hatalmas érdeklődésre számot tartó beszélgetésen a Margó Fesztivál harmadik napján. A teltházas Világirodalmi Színpadon a katalán írót Ruff Orsolya kérdezte.

...
Kritika

Colson Whitehead új regénye megmutatja, milyen régre nyúlik vissza a Black Lives Matter-mozgalom

Dílerek, gyilkosok, stricik, rablók, maffiózók és mindent átitató korrupció – Colson Whitehead új regénye a 60-as évek Amerikájának legsötétebb bugyraiba viszi az olvasót, közben pedig árnyalt képet ad arról, milyen alapokra épült az a csillogó New York, amelyet ma ismerünk. A Harlemi kavarás a hét könyve. 

Szerzőink

...
Bányász Attila

Az utolsó párbaj didaktikus tanmesébe fojt egy középkori botrányt

...
Rezek Bori

Művészet, anyaság és patriarchátus: beleshettünk Elena Ferrante és Marina Abramović privát levelezésébe 

...
Sándor Anna

Irene Solà: A történetmondás egyfajta DNS, ami korokon át öröklődik