A Murakami Haruki szövegéből, amely a Férfiak nők nélkül kötetben jelent meg magyarul, készített közel háromórás film meditatív utazás gyászban és elengedésben, amely elbeszélhetetlen a mindent meghatározó érzelmek és párkapcsolat nélkül. Murakami szövegeinek működését nem elemezzük most ki, de általánosságban az írói márka erősen épít a képiségre és a főszereplő világát meghatározó melankolikus hangulatra, valamint arra a közöttiségre, aminek ez a film is jó példája: folyamatosan úton vagyunk fizikálisan, érzelmileg és mentálisan is. Nincsenek végleges pontok az életben, csak megállók. A Vezess helyettem férfi főszereplője a szerelemből a gyászon át az elengedésbe tart, világát egyszerre határozza meg a japán nagyváros és kultúra, valamint az európai színjátszás, mivel alszövegként a Ványa bácsi játszik fontos szerepet. Maszkok és szerepek nyújtják a biztonságot a fikció és a valóság határán, illetve a szövegek. A férfi ezek között, a bizonytalanságban létezik.
A negyvenedik percben érkezik meg a főcím. Hamagucsi Rjuszuke rendező valójában két filmet készített el egyben: Juszuke (Nisidzsima Hidetosi) színész és rendező, felesége, Oto (Kirishima Reika) forgatókönyvíró.
Kapcsolatukat a szexualitás és a szövegek kötik össze hangsúlyosabban, úgy mesélnek egymásnak, hogy az elbeszélés öröme egyben testi örömöt is jelent.
A test is egy szöveg, amit olvasni lehet, de ez csak akkor derül ki Juszuke számára, amikor meglátja feleségét egy másik, fiatalabb férfi testének ölelésében. A megcsalás és árulás történetét a filmidő egy későbbi pontján értettem meg, amikor az egyik, Oto által Juszukénak mesélt történetet a szerető fejezi be: nincsenek közös történetek, a megcsalás nemcsak testi, hanem elbeszélői is.
A Vezess helyettem szép és olvasóbarát bölcsészfilm, ami Murakami melankolikus hangulatát úgy adaptálja filmnyelvre, hogy semmit nem veszítünk belőle.
Ez a végtelenül magányos film a gyászról, az elengedésről, az alkotásról és a szövegekről szól, amelyben Hamagucsi azt állítja, hogy minden szöveg és történet, és mi ezeken keresztül létezünk:
Juszuke az autójában próbálja a színpadi szövegeit, amiket felesége, Oto mond fel kazettára úgy, hogy a férfi részeit kihagyja, Oto az aktus gyönyörében ötletel a forgatókönyvein. A szöveg kettejük folyamatos párbeszéde, a fiktív szövegek is az ő párbeszédeik részét képezik, értelmezik és kiegészítik a kapcsolatukat.
A főcím alatt két év telik el, Juszuke Hirosimába érkezik (ld. Szerelmem, Hirosima), hogy a színházi fesztiválra elkészítsen egy Csehov-adaptációt. A Ványa bácsi egy agglegény története, de a művészetről, tehetségről és a kapcsolatokról is mesél, a továbblépés lehetetlenségéről, vagyis mindazokról a helyzetekről, amikor az utazás során egy pillanatba ragadunk.
A Vezess helyettem világát egyenlőtlen kommunikációs helyzetek építik fel, mindenki a saját világában bolyong: az előadásra különböző anyanyelvű színészeket válogatnak össze, és egy siketet is, aki jelnyelvvel beszél. A Murakami regényeinek írói márkájává vált magányos hangulat pont ebből adódik, hogy
nehezen szólunk a másikhoz, meséljük el történetünket, és pont ezekből következik, hogy saját életünk foglyaivá válunk.
A főszereplő egy öreg, piros Saabot vezet, ez jelenti azt a biztonságos teret számára, ami leválasztja őt a világról. Amikor a hirosimai színházi fesztivál vendégrendezőjeként sofőrt kap, az több szempontból is határsértés: más vezeti az autóját (az életét), illetve a sofőrlány is jelen lesz a halott felesége felolvasásaikor, amikor a szöveg szuperintim teret hoz létre.
Rendezőként a próbafolyamat során azt kéri színészeitől, hogy csak olvassanak, ne játsszanak, mert a szöveg működésbe lép és eléri a kívánt hatást. A Vezess helyettem is ilyen: olvassuk a filmet, legyünk türelmesek és megérkezik a hatás. A Könyves Magazin podcastjában megvitattuk a legjobb adaptált forgatókönyvek Oscar-listáját, nálunk a Vezess helyettem nyert.
