Pilinszky János – Takács Zsuzsával
A Pilinszky János költészetét bemutató estre a verseket Takács Zsuzsa költő válogatja, elsősorban az első két kötet, a Trapéz és korlát és a Harmadnapon verseiből. A közvetítésben a Nemzeti Színház színészei (Ács Eszter, Blaskó Péter és Rubold Ödön) segítenek, valamint zongorán közreműködik Darvas Ferenc. A költő bevezető előadása rendkívül átfogó, a teljes életműre rálátást enged, megállapításai nyilvánvalóvá teszik, milyen nagyszerű dolgok születhetnek abból, ha egy érzékeny lírikus vizsgálja költőelődjének szövegeit. Az előadás a gyökértelenséget állítja a középpontba, arról beszél, hogy a választott versek valamilyen formában mind a leszámolás, a gyökér kitépésének versei, hiszen Pilinszky szerint
„a művész hazája a gyökértelenség.”
Takács Zsuzsa nemcsak ez életműben lezajló poétikai változásokról beszél a teljes elhallgatásig eljutó költészetet értelmezve, hanem kitér az életrajz fontosabb momentumaira is. Megemlíti például, hogy a költő beszélni attól a nagynénjétől tanult, aki egy baleset miatt értelmileg és nyelvileg egyaránt egy két év körüli gyermek szintjén rekedt meg. Az anyai nagynéni, Bébi kapcsán jegyezte meg a költő, hogy ő épp ezért nem használta az emberi beszédet evidenciaként. „Szavaidat, az emberi beszédet én nem beszélem” – hangzik el az Apokrif című versben is, mely a magyar költészet egyik legkivételesebb darabja, így természetesen a Vers-esten elhangzó költemények közül sem maradhatott ki, ahogyan a költő más emblematikus versei, a Halak a hálóban, a Trapéz és korlát, a Négysoros vagy a Harmadnapon sem. Takács bevezetője azonban sokat tesz hozzá a közismert versek értelmezéséhez, hiszen az életművet a tékozló fiú példázatára építi, annak mozzanatait látja a pálya mozgásában, előrehaladásában. „Minden igaz művész úgy nyeri el életét, hogy elveszíti azt” – summázza Pilinszky saját soraival ezt a teljes hallgatásig jutó, önmagát voltaképpen felszámoló költészetet.
A podcastet meghallgathatod Spotifyon.
Petőfi Sándor – Szálinger Balázzsal
Jóval nagyobb életműből válogat a Petőfi-esten Szálinger Balázs költő, aki bevezetőjében nem Petőfi költészetét értelmezi, hanem kiválaszt a költő versei közül egyet, és ennek helyszíne körül tesz egy körutazást 2018-ban. A négyökrös szekér egy 1845-ös szöveg, és egy Borjádról Úzdig tartó őszi, késő esti út az alaphelyzete. Szálinger szövege megmutatja ezt a vidéket 170 év távlatából, a múlt és a jelen összevillantásából pedig pesszimista következtetéseket von le.
Az, hogy sem Borjád, sem Úzd nem létezik ma már, a legkisebb probléma, ami igazán szomorú, hogy a vidék kihalt, reménytelenül elöregedett. „Miféle vidék ez?” – teszi fel vissza-visszatérően a költői kérdést. A környék történelmét tájházak, utcanevek, emléktáblákon elhelyezett koszorúk őrzik (Sárszentlőrincen különös „csodára” bukkan, az elhagyatott községben egymás mellett áll Lázár Ervin, Illyés Gyula és Petőfi emlékháza), de az emlékhelyek és koszorúk valójában nem tudnak méltó emlékjelekké válni. Mert az, hogy „ebből a szédületes fiúból csak Ottessemelénaharcmezején Sándor fér bele a mitológiába” és nem az, aki ment az „orra után a vidéken” és képeket örökített meg róla, azt is jelenti, hogy
a nemzeti mitológiánk alapvetően elhibázott.
A Szálinger Balázs által válogatott Petőfi-szövegek nem a legismertebbek közül valók, de az aszódi iskolásévektől a szabadságharcig felrajzolják a költői pálya ívét. Az Úti jegyzetekből és a költő leveleiből is válogat, de a Fütty, a Kérelem Benőfy urhoz, a Szeget szeggel és az összes többi elhangzó vers megpróbálja kirántani Petőfit abból a szűk értelmezési keretből, amit a nemzeti hagyomány és az oktatás szánt neki. A kölykös, vagány és vicces, „ismeretlen Petőfi” tárul fel annak, aki belehallgat a Szabó Kimmel Tamás, Borsi Balogh Máté, Hajdu Péter, Fáncsik Roland, Czvikker Lilla és Hunyadi Máté tolmácsolásában elhangzó versekbe, prózarészletekbe.
A podcastet meghallgathatod Spotifyon.
