Kép és kultusz. Szinyei Merse Pál (1845–1920) művészete címmel ma nyílik nagyszabású kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában. A mintegy 120 művet felvonultató tárlatra több mint 20 külföldi festmény – köztük Monet, Sisley, Corot, Courbet, Gainsborough remekművei – érkezett neves köz- és magángyűjteményekből. A számos, ritkán látható művet felvonultató válogatás mellett Szinyei kultuszát is eddig példátlan részletességgel tekinti át a tárlat, olyan művészek alkotásain keresztül, mint Ferenczy Károly, Rippl-Rónai József, Bernáth Aurél vagy a kortársaink közül Konkoly Gyula, Tót Endre és Szabó Ábel.
Érdekesség, hogy a kiállításon látható Szinyei Merse Pál Vitorlás a Starnbergi-tavon (1867) című festménye is, amely korábban a Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből a második világháború viszontagságai során tűnt el, de a közelmúltban felbukkant, és egy magyar származású New York-i műgyűjtő ajándékaként visszakerülhetett a múzeum gyűjteményébe. Szinyei Fehér fa (1909) című, magántulajdonban lévő műve pedig több mint száz év után látható ismét kiállításon. A tárlat központi alkotása a magyar festészet egyik legismertebb műve, a Majális. A kép nemcsak a művész kultuszában játszott főszerepet, hanem önmagában is ikonikus jelentőséggel bír. A műnek az egyetemes művészetben betöltött helyét különleges, erre a kiállításra készített kisfilm járja körül.
Akik Szinyei Merse Pál életéről keresnének könyvet, azoknak elsősorban az antikváriumokban érdemes körülnézniük. 1975-ben jelent meg például a Móránál Gál György Sándor Majális című életrajza, és 1989-ben jelent meg az Akadémiai Kiadónál A Majális festője közelről című kötet, amelyben a művészettörténész dédunoka, Szinyei Merse Anna rendezte sajtó alá a festő leveleit, a család visszaemlékezéseit. Igazi irodalmi különlegesség még Mikszáth Kálmán Az én kortársaim I-II. című műve, amelyben az író Szinyei Merse Pálról is megemlékezett.
