A Love, Death & Robots című animációs antológiasorozat 2019-ben robbant be a Netflixre, hogy a sokszínű és változatos első évadát aztán egyből piedesztálra is emeljék a sci-fi rajongók. Nincs ebben semmi meglepő:
az irodalmi alapot – a kortárs tudományos-fantasztikum legnépszerűbb íróinak novelláit – az animációs rövidfilmmel ötvöző produkció közel két évtizedes hiányt pótolt a megszületésével.
A Deadpool-film atyja, Tim Miller a rendező-producer David Fincherrel karöltve hívták életre a Heavy Metal fantasy antológia romjain a maguk kompromisszummentes sci-fi változatát. Tavaly a feleannyi epizódot tartalmazó második évad kapcsán audiovizuális novellagyűjteménynek neveztük a sorozatot, amely titulusra a legújabb részeivel is maradéktalanul rászolgál.
A népszerű sci-fi írók műveiből készült Love, Death + Robots animációs antológia legújabb évada semmit sem veszít a színvonalából. A szerzők hajlította és az animátorok suvickolta fémes felszín magát az embert tükrözi vissza.
Tovább olvasokDavid Fincher két évadon keresztül bírta távol tartani magát a rendezői széktől, hogy a harmadikban elsőként foglaljon helyet. Reklámfilmesként nagy rajongója a rövidfilm műfajának, és első animációját forgatva nagyon élvezte, hogy kedvére szabadon engedheti a fantáziáját. „Az élőszereplős történetmesélés csupa pragmatizmus és kompromisszum”, nyilatkozta a New York Timesnak. Itt viszont igazán elemében lehetett. Neal Asher novelláját a Hetedik és Az Álmosvölgy legendája forgatókönyvírója, Andrew Kevin Walker adaptálta számára.
A digitális mozgásrögzítés (motion capture) technológiájával – melyben a színészek játékát utólag ültetik át a digitális modellekre – készült fantasztikus történetben egy intelligens, rákszerű teremtmény támadja meg egy halászhajó legénységét, rájuk kényszerítve az akaratát. A tengerész főhős két tűz közé szorulva próbál ellavírozni a különböző motivációk és eltérő érdekek közt.
A túlélés kényszere felülírja az emberséget – pláne annak hiányát.
A Kellemetlen utazás története – a tengeri kalandregényes hangulat megidézése végett – a Földön is megállta volna a helyét, Fincherék azonban egy távoli bolygóra helyezték a cselekményt.
Tim Miller egyik kedvenc írója Asher, nem véletlen, hogy ezúttal két novelláját is megfilmesítették. A másik, a Mason patkányai egy vérgőzös, mégis meglepően pozitív kicsengésű mese az ember természettől való elidegenedéséről és a technológia más fajokra történő kihatásáról. Az érezhetően brit stílusjegyeket magán viselő történetben a vidéki gazda a magasabb evolúciós lépcsőfokra kényszerült patkányaira szabadítja rá a kártevőirtás non plus ultráit.
Ha már humor: visszatérnek John Scalzi robotjai a posztapokaliptikus díszletek közé, akik már az első évadban is hiába keresték a logikát a humán viselkedésben. Ezúttal az emberiség túlélési stratégiáit vizsgálják meg a tőlük megszokott szatirikus hangnemben. Természetesen nem hiányozhatnak mellőlük a macskák és Elon Musk sem. A három robot kultstátuszba került a tengerentúlon: mémek, játékfigurák készültek belőlük, sőt, magukra is varratják karaktereiket az emberek, ami előtt pont ők állnak a leginkább értetlenül. Fincher filmjét és a három robot legújabb kalandjait a produkció „zászlóshajó” animációs stúdiója, a Blur készítette, amely Miller tulajdonában áll. Szintén a Blur nevéhez fűződik a harmadik évad egyik legjobb epizódja, A raj.
Valamikor a távoli jövőben az emberiség más idegen fajokkal karöltve bukkan rá a raj önfenntartó rendszerére. Ez a rovarszerű társadalom évmilliók óta tökéletes harmóniában él, az ember pedig – nem pusztán tudományos kíváncsiságból persze – meg kívánja fejteni a titkukat. Miller jegyzi a szatirikus zombiparódia, A mini holtak éjszakája forgatókönyvét is, amelyben madártávlatból kísérhetjük nyomon az ész nélkül vesztébe rohanó civilizációt.
Miller és Fincher mellett a Love, Death & Robots megkerülhetetlen alakja a Kung Fu Panda 2 és 3 Oscar-jelölt rendezője, Jennifer Yuh Nelson. A dél-koreai művészeti vezető csupa meglepetés: amíg tavaly a halhatatlanságot állította szembe a gyermekvállalással az Élettelen szemek című epizódban, addig most a sokatmondó Öljetek! című tesztoszteron-bombát vágja a képünkbe. Egy elitalakulat macsó tagjai szállnak szembe – jobb híján a humorérzékükkel felfegyverkezve – Adrian Tchaikovsky Hadállatával. Szintén egy félresikerült katonai akció áll a középpontjában Alan Baxter horrorjának, aki H.P. Lovecraftet látja vendégül A föld gyomrában.
A végére hagytam a két legérdekesebb epizódot: A gép lüktetése mintha egy Stanislaw Lem-sztori lenne – nem az, Michael Swanwick írta –, amely a Jupiter holdjára, az Ióra repít minket, ahol két asztronauta szürreális kalandjainak lehetünk tanúi, amelyben nagy hangsúlyt kap a költészet és a pszichedelikus képzelet. A hagyományos grafika csak emel a produkción.
A spanyol animációs stúdió, a Pinkman.TV már az antológia első évadában magasra helyezte a lécet A szemtanú rendkívül stílusosan megidézett, cyberpunkos világával. Alberto Mielgo rendező azonban a Jibaróval helyezte a saját fejére a koronát:
a szerelmes szirén és a kapzsi siket lovag népmesei párosát komplex formanyelve égeti mélyen bele az agytekervényeinkbe.
Táncos koreográfiájában testet ölt a hódítás, az abúzus és a szerelem minden kegyetlensége. Ez avatja a Jibarót a harmadik évad legkülönlegesebb filmélményévé.
Ismét nem lehet okunk panaszra a Love, Death & Robots új epizódjait illetően, bár nekem továbbra is hiányoznak az olyan zsigerbe markoló sztorik, mint a Sonnie előnye feminista cyberpunkja, a Ken Liu-féle Jó vadászatot! vagy a művészetről értekező Zima Kék. Millernek állítólag van egy 350 novellából álló gyűjteménye, amelyből kedvükre szemezgetnek. Fincher azt is elárulta, hogy az eredeti koncepció szerint James Cameront, Zack Snydert és Gore Verbinskit is beültették volna a rendezői székbe. Vajon kerül-e valaha a Netflix antológiája olyan státuszba, hogy az A-listás filmrendezők – sutba vágva a filmterveiket – sorba álljanak azért, hogy szabadon rajzolgassanak egy kicsit a képernyőre?