Mielőtt leforgatta a Deadpoolt, Tim Miller író-rendező egy vizuális effektekkel és számítógépes animációkkal foglalkozó céget alapított a ’90-es években. A Blur Studio népszerű videójátékokon (Need for Speed: Underground, GTA: San Andreas) és nagy költségvetésű mozifilmeken (Avatar, A tetovált lány) dolgozott, majd mindezt a Love, Death + Robots koronázta meg.
Scalzi, Ken Liu és Kloos novellái is életre kelnek a Netflix új animációs sorozatában - Könyves magazin
Március 15-e óta érhető el a Netflix kínálatában a Love, Death and Robots című animációs antológia-sorozat, ami tizennyolc sci-fi történetet adaptál lehengerlő stílusban a nagyközönség számára, nem akármilyen íróktól. Többek közt John Scalzi, Ken Liu, Marko Kloos, Peter F. Hamilton, Alastair Reynolds és Joe Lansdale történetei kelnek életre különböző animációs stílusokban, ráadásul Kloostól kettő, Scalzitól három is.
Miller és a rendező-producer David Fincher (Harcosok klubja, Hetedik) a 2000-es évek végén ötleteltek először azon, hogy a ’80-as évek kultikus animációs filmjének, a Heavy Metalnak a mintájára korhatáros antológiát készítenek. Elképzeléseik szerint a rövidfilmekből álló alkotás az animációs stúdiók összefogására épített volna, amitől változatos stílust és merész ötletkavalkádot is vártak. Szponzorok híján azonban a projekt elsikkadt egészen addig, míg a Deadpool zajos sikere meg nem emelte Miller ázsióját. Ekkor sikerült felkelteni az újdonságokra kiéhezett Netflix érdeklődését, Miller pedig rádöbbent, hogy a streaming-formátum mennyivel jobban áll a rövidfilmeknek, mintha csokorba szedné azokat egy mozifilm kedvéért.
Közeleg a tél - Neal Asher: Snow a sivatagban Fotó: Netflix
Miller úgy döntött, hogy nem maga ír sztorikat a rövidfilmekhez, hanem népszerű sci-fi írók novelláinak megfilmesítési jogaiból spájzol be. Így az első évad 18 epizódjából 16 adaptáció eredetijét olyan íróknak köszönhetjük, mint John Scalzi, Ken Liu, Marko Kloos, Peter F. Hamilton, Alastair Reynolds és Joe Lansdale. A novella és a rövidfilm házasítása is izgalmas ötletnek bizonyult: Miller a világ számos pontjáról kért fel rövidfilmrendezőket és animátorokat, köztük magyarokat is, hogy színesítsék az antológiát egyedi látásmódjukkal és stílusukkal.
A papírtigris találkozása a steampunkkal - Könyves magazin
A könyvfesztiválra jelent meg Ken Liu A papírsereglet és más történetek című novelláskötete, melyben a Magyarországon eddig ismeretlen, a nemzetközi sci-fi szcéna sztárjaként is aposztrofált, Nebula-, Hugo- és World Fantasy-díjas szerző tizenöt, különböző műfajú novellájában mesterien rétegezi egymásra a japán és kínai mitológiát és történelmet, a transzhumanizmust, a mágikus realizmust és a steampunkot.
A többi történelem.
A Heavy Metal romjain egy újító, merész, sallangoktól és kompromisszumoktól mentes sorozat született, amelyet Emmy-díjjal jutalmaztak, a Love, Death + Robots pedig már a címével beindította a nézők agyát.
A Szárnyas fejvadász és Glukhovsky Európája olvad össze Paolo Bacigalupi Pop Squadjában - Élettelen szemek Fotó: Netflix
Az első évad az időhurkok, idegen bolygók és lények, az emberi mítoszok és művészet segítségével mind-mind önmagunkkal szembesít. Hol megmosolyogtató, hol gyomorforgató ez a konfrontáció, egy azonban biztos: kibillent a komfortzónánkból. Mind a 18 történetben magunkra ismerhetünk, mert mindegyikben ott rejlik egy darabka a kollektív tudatból. Nincs mit szépíteni: ezek vagyunk mi, pontosabban, ezek is mi vagyunk, hiába az érzelmek, az elmúlás vagy a technológiai fejlődés. A Love, Death + Robots arra világít rá, hogy az ember a csillagokon innen és túl sem tud kivetkőzni önmagából.
Ken Liu: Olyan világban élünk, ahol a Google-t tartják az igazság alapkövének - Könyves magazin
A kínai származású Ken Liu generációjának egyik legeredetibb novellistája. Fantasztikus történeteiben egyedi módon keveredik a kínai mitológia a transzhumanizmussal, a mágikus realizmussal és a steampunkkal. A Papírsereglet és más történetek című kötetében a legjobb novelláit gyűjtötte össze, ebben többek közt szerepel az a történet is, amellyel (a világon elsőként) egyszerre nyerte el a Nebula-, a Hugo- és a World Fantasy-díjat.
A második évad tovább viszi ezt a vonulatot. Két epizód is szembe állítja az embert a technológiával: az elsőben a tunya és hedonista utópiát tapossa sárba egy háztartási gép, amelybe mintha fordítva programozták volna be a robotika Isaac Asimov-féle három alaptörvényét. Ironikus hangvételű szatíra ez a fogyasztói társadalom végstádiumáról, ahol a telefonos ügyfélszolgálatok továbbra sem humánusak és mentőövként ott lóg a ház falán a sörétes puska. John Scalzitól nem áll távol az irónia, ezt láthattuk az első évad társadalomkritikus Amikor a joghurt átvette a hatalmat című epizódjában. Annak párdarabja az Automatizált ügyfélszolgálat. Ezzel szemben az Üzemzavar mélységeibe nem igazán szédülünk bele: akár egy látványos és izgalmas átvezető videó is lehetne valami csilivili videójátékban. Túlautomatizált világunkban az ember továbbra is önmagára van utalva, és a technológia olykor csak hátrány, akadályozó tényező - derül ki Harlan Ellison novellájának adaptációjából.
Elstartolt a második évad - Rich Larson: Jég Fotó: Netflix
Másik két epizód fő motívuma a kirekesztés: a Rich Larson történetéből készült Jégben egy fagyott bolygó génmódosított telepeseinek fiataljai nézik ki maguk közül az implantátumok nélküli, természetes földit, amíg nem bizonyítja rátermettségét egy könnyen életveszélyessé váló gyerekcsíny során. (Rich Larson egyébként Jonathan Strathan sci-fi válogatásainak közkedvelt szerzője, szinte minden évben beválogatják egy-egy novelláját a legjobbak közé.) A fagyos rövidfilmet az a Passion Animation Studios készítette, aki az első évad legjobb epizódját, a Zima Blue-t. A másik egy vadnyugati beütésű történet a sivatag közepén élő albínóról, akinek genetikai jellemzői miatt fejvadászok lihegnek a nyomában. A Snow a sivatagban szerzője a nálunk kevésbé ismert, űroperákban utazó író, Neal Asher. Történetéből az előző évadban Alastair Reynolds rendkívül nyugtalanító sztoriját, A Sas-hasadékot is jegyző francia Unit Image készített videót.
A csupán 8 epizódos második évad talán legjobbja J. G. Ballard A megfulladt óriása, amelyet maga Tim Miller adaptált és rendezett. Egy partra sodródott óriás holttestétől kiindulva szinte lírai érzékenységgel mesél az emberiségről és az elmúlásról. J.G. Ballard művei jellemzően a vászonra kívánkoznak, az önéletrajzi ihletésű A Nap birodalmát Steven Spielberg, a Karambolt David Cronenberg vitte filmre. A legjobb adaptációi közé kerül most be a Blur Studio kisfilmje. Miller cége ezen túl a produkció zászlóshajójaként még két rövidfilmet jegyez.
A szűkre szabott évadban a horror is képviselteti magát: Joe Lansdale A magas fűjében egy vonatra várakozó utas téved el egy nyílt mezőn, és keveredik földöntúli kalandba. Az egész házban Joachim Heijndermans morbid karácsonyi meséje elevenedik meg, amelyben két kisgyerek settenkedik le a földszintre Szentestén, hogy munka közben lesse meg a Télapót.
Embernek lenni mindég, minden körülményben - J. G. Ballard: A megfulladt óriás Fotó: Netflix
Szándékosan hagytam utoljára a Jennifer Yuh Nelson rendezte Élettelen szemek című epizódot, amelynek szerzője A felhúzhatós lány írója, Paolo Bacigalupi, és ez az első kirándulása a szerelem, a halál meg a robotok földjén. Az Élettelen szemek rémisztő disztópiát fest, amely Dmitri Glukhovksy Futu.re című regényét idézi kicsiben. Az emberek a nem túl távoli jövőben elérték a halhatatlanságot és az örök fiatalságot, amiért azonban súlyos árat kell fizetniük: a drasztikus születésszabályozás miatt a fejvadászok szülőkre és gyermekekre vadásznak. A történet főhőse belülről kérdőjelezi meg az embertelen rendszert.
Az újabb évad is hozza a színvonalat, hála az irodalmi alapnak, és a néző kíváncsian várja a stáblistát, hogy vajon melyik szerző irodalmi remekét láthatta megelevenedni a képernyőn. Így válik a Love, Death + Robots egy hatalmas irodalmi képeskönyvvé, amelyben egyszerre csodálkozhatunk rá, hogy mire képes az animáció, és hogy hol tart ma az ember.
