London, Tower Bridge, karácsonyi díszkivilágítás. Emma Watson (Hermione) egy antikváriumban régi könyvek között válogat. Robbie Coltrane (Hagrid) épp megkapja a cappuccinóját egy hangulatos kávézóban. Matthew Lewis (Neville) egy fekete taxiban ül egy nagy rakás becsomagolt karácsonyi ajándék kíséretében. A roxforti inga leng, a Big Ben harangja megkondul és váratlanul mindhárman egy levélre bukkannak, amely egyenesen a Roxfortból érkezett. A borítékban meghívót találnak, amely a Harry Potter 20. évfordulójának megünneplésére invitálja őket. Pár pillanat és máris a 9 és ¾-ik vágányon találjuk magunkat, ahol már benn is áll a Roxfort Expressz, hogy – akár egy osztálytalálkozón – a színészekkel együtt sok-sok év után végre visszatérhessünk az iskolába, ahol annak idején elkezdődött a varázslat. A vonat siklik az angol tájban, feltűnnek a kastély tornyai, majd megszólal John Williams legendás zenéje és máris újra ott érezzük magunkat Harry Potter világában.
A karantén éve nagyszerű lehetőség volt arra, hogy újra elővegyem a Harry Potter- könyveimet, és minden elolvasott kötet után megnézzem az abból készült filmadaptációt is. Most a legfontosabb különbségeket gyűjtöttük egybe a 20. évfordulóra.
Tovább olvasok
Ahogy az a fentiekből is kitűnhet, a Harry Potter 20. évfordulójára készült Visszatérés Roxfortba sok-sok játékos ötlettel és csodás vizuális elemmel idézi meg J.K. Rowling és a Harry Potter-filmek rendezői által felépített varázslóvilág hangulatát. A különkiadást áthatja a legjobb értelemben vett nosztalgia és ez nagyon is jóleső, hiszen a legtöbb Harry Potter-rajongó örökké visszavágyik J.K. Rowling mágikus univerzumába.
A Visszatérés Roxfortba elsősorban és leginkább a filmekről, a forgatási munkálatokról szól, és ez így van rendjén, hiszen most az adaptáció évfordulóját ünnepeljük. Talán ez lehetett az oka annak is, hogy maga J.K. Rowling csak néhány régebbi felvétel erejéig szerepelt a filmben, a spekulációkkal ellentétben azonban valójában megkeresték őt a különkiadás készítői, ő volt az, aki nemet mondott a szereplésre. Bár emiatt bizonyára sokan csalódottak, a kultikussá vált filmek háttérmunkálatairól és kulisszatitkairól rengeteg érdekesség kiderül, ahogy a színészek megéléseiről és a köztük lévő dinamikákról is, és talán nem is nagy baj, hogy a filmek készítői voltak most kicsit középpontban.
A filmet négy fejezetre osztották és mindegyikben két-két részt mutatnak be, így a színészekkel együtt mi is visszaemlékezhetünk arra, hogyan nőttek fel a szemünk láttára a Harry Potter gyerekszereplői. A képernyőn láthatjuk az egyes filmek rendezőit is, Chris Colombust, Alfonso Cuarónt, Mike Newellt és David Yatest, akik mind mesélnek arról, hogyan építették fel a Harry Potter világát és milyen koncepciókkal vágtak neki az egyes filmeknek. Közben a színészek közti találkozásoknak is tanúi vagyunk, akik a filmek díszletei közt beszélgetnek. Bejárjuk velük a roxforti nagytermet, Dumbledore szobáját, a Gringotts varázslóbankot, az Odút, Piton bájitaltantermét és a Griffendél klubhelyiségét. Megtudjuk többek közt, hogy ők mikor találkoztak először a Harry Potter-könyvekkel, hogyan zajlott a casting, mennyire azonosultak a karaktereikkel, vagy hogy miként érezték magukat a forgatásokon. A legizgalmasabbak talán az utóbbi részek, illetve azok a forgatási felvételek, amiken láthatjuk, milyen volt a hangulat vagy hogyan birkóztak meg a színészek egy-egy nehezebb feladattal, például a hetedik rész táncos jelenetével, vagy Hermione és Ron a csókjelenetével.
A képernyőről egy olyan színészgárda köszön vissza, akikből tíz év alatt egy nagy, szerető család lett. Daniel Radcliffe, Emma Watson és Rupert Grint közös emlékezése nagyon őszinte és sokszor egészen megható. De az is szívmelengető, ahogyan beszélnek a nagy színészekről, akikkel együtt dolgozhattak az évek során, akik mellett felnőttek. Meg is jelennek a filmben jó páran a központi karakterek közül, a Hagridot alakító Robbie Coltrane jelenléte, mondatai egészen megindítóak, Gary Oldmant (Sirius Black) szintén nagyon jó viszontlátni, de a negatív szereplőket alakító színészekről, Jason Isaacsről (Lucius Malfoy), Ralph Fiennesről (Voldemort) és Helena Bonham Carterről (Bellatrix Lestrange) is nagyon sok érdekesség kiderül. A filmben méltó módon megemlékeznek azokról is, akik már nem lehettek ott ezen a találkozón: mások mellett Richard Harris (Dumbledore), Richard Griffiths (Mr. Dursley), John Hurt (Ollivander), Helen McCrory (Narcissa Malfoy) és Alan Rickman (Perselus Piton) színészi nagyságáról is szó esik.
Összességében – a néhány becsúszott baki ellenére is – nagyon jó, hogy a Visszatérés a Roxfortba elkészülhetett, hogy újra együtt láthattuk a színészgárdát, és hogy jó pár év távolságból megtudhattuk tőlük, hogyan élték meg azt a tíz évet, amely örökre megváltoztatta az életüket. A különkiadás szerencsére nem lett szirupos, az egész időszaknak nemcsak a jó és izgalmas, hanem a nehéz oldalairól is szó esik, például arról, hogy a főszereplőknek mennyire nem volt könnyű időnként megbirkózni az ismertséggel, vagy azzal, hogy az identitásuk végleg összefonódott a Harry Potter karaktereivel. Megható viszont látni azt a szövetséget, amely kialakult hármójuk közt, úgy tűnik, a közösen eltöltött gyerekkor a varázsvilágban ugyanolyan erős kapcsot teremtett köztük, mint ami Harry, Ron és Hermione közt volt a könyvekben.
