Az HBO Az Aranykor (The Gilded Age) című sorozatának legutóbbi részében az 1890-es évekbeli amerikai elit életét tergette ki a társasági élet egy prominens tagja, mindannyiuk bizalmasa, Ward McAllister (Nathan Lane). A figura és a körülötte kialakult botrány nem a filmesek fantáziájának termékei, hanem a valóságban is létező személy és események. Nem ez az első alkalom, hogy egy életrajzból botránykönyv lett.
A híres 400
Ward McAllister 1827-ben született egy társadalmilag jól beágyazott savannah-i jogász családba. Maga is ezt a pályát választotta, azonban nem sokáig élte ezt az életformát: 1853-ban feleségül vett egy örökösnőt, akivel három gyerekük született, majd három évig tartó európai körútra mentek, ahol végiglátogatták a kontinens felkapott üdülőhelyeit. A férfi megfigyelte a társasági szokásokat, magába szívta az európai kultúrát és tanulmányozhatta honfitársai viselkedését is.
Hazatérve néhány ezer dollárnyi örökséghez jutott, amit kizárólag esti öltözékekre költött, és azt tűzte ki céljául, hogy kapcsolatai és felesége vagyona révén a New York-i társaság irányadó ízlésformálója lesz.
Ebben segítette Caroline Schermerhorn Astor, akivel távoli rokoni kapcsolatban állt. Ketten közösen alapozták meg a New York-i elitet, ők határozták meg a kívánatos viselkedést és viseletet, McAllister európai tapasztalatait átültetve Amerikára. Nekik köszönhetően vált Newport a leggazdagabbak kedvelt üdülőhelyévé.
Ward McAllister és Caroline Schermerhorn Astor - forrás: wikipedia
McAllister és Mrs. Astor döntötték el, kik méltóak arra, hogy a New York-i elit tagjai legyenek. Főleg a régi családokat válogatták be, ahogy azt a sorozatban is láthattuk, de McAllister nem zárkózott el az akkoriban vagyont szerzőktől sem. Ezt a zárt klubot becézte a férfi „A négyszázaknak". Állítása szerint ennyi ember élt New York-ban, aki valóban számított és ennyien tudtak könnyedén boldogulni a felsőbb körök báltermeiben. A pletykák szerint ennyi volt Mrs. Astor báltermének befogadóképessége, ezért lett épp 400 a kiválasztottak köre.
Megbocsáthatatlan árulás
A sorozatban is bemutatott botrány 1890-ben robbant ki, amikor Ward McAllister megjelentette a Society as I Have Found It (kb.: A társaság, ahogy látom) című könyvét, amelyben igaz, hogy név nélkül, de kiteregette az előkelő körök tagjainak szennyesét. A széles körben olvasott kötet hatására elfordultak tőle a jobb körök, akiknek a tagjai korábban a bizalmukba avatták. A könyve magyarul sajnos nem jelent meg, a Project Gutenbergnek hála azonban online olvasható.
Az egykor nagy port kavaró könyv mai szemmel meglehetősen unalmas, állítja a sorozatban McAllistert alakító Nathan Lane. A kötet nagy része a férfi életrajza, számos anekdota szól arról, hogyan segített a New York-i elit különböző tagjainak bálok és bankettek szervezésében, sőt, az olvasónak is ad tanácsokat. Meglepő módon egész fejezetek szólnak a megfelelő borokról és arról, kinek van a legjobb borospincéje.
Bár nem nevezte meg az anekdotái szereplőit, gyakran jól beazonosíthatóak voltak a pontos címűk vagy egy jellegzetes karakterjegyük alapján.
Mai szemmel az akkor botrányos részek sem olyan megdöbbentőek: akadnak benne sztorik arról, hogy üldözött egy herceg egy pulykát, hogy Mrs Astor kocsija elakad a sárban, illetve beszámoló egy hattyúkkal díszített partiról, ahol a vacsora közben a madarak összeverekedtek. A korabeli normák szerint az okozta a közfelháborodást, hogy közzétette ezeknek a mulatságoknak a pontos költségeit, így bárki láthatta, mennyit költenek ezek az emberek ilyen nevetséges hívságokra.
Az egykori ízlésformáló még öt évet élt, mielőtt egy magányosan elfogyasztott ebéd közben elhunyt a klubjában. A kitaszítottság évei alatt tovább bosszantotta a társasági elit tagjait például azzal, hogy 1892-ben megjelentette az állítólagos négyszázak névsorát a New York Times-ban.
Capote és a hattyúi
A fenti történet több ponton hasonlóságot mutat Truman Capote és az általa hattyúknak becézett New York-i társaságbeli hölgyek esetével. Az író az 1950-es évek közepétől szoros barátságot ápolt a befolyásos New York-i elit néhány kiválasztott tagjával, akik életük intim és szégyenteljes részleteit is megosztották vele.
Capote, miközben élvezte a fényűző életmódot ezeknek az asszonyoknak a társaságában, jegyzeteket készített egy róluk szóló tervezett regényhez, az Answered Prayers-höz.
A kötet végül nem jelent meg, mindössze részleteket publikált belőle az Esquire magazinban az 1970-es évek közepén. A "La Côte Basque 1965,", az "Unspoiled Monsters" és a "Kate McCloud" című szövegek azonban egy csapásra társasági páriává tették őt is. A neveket ő is megváltoztatta, azonban a szereplők beazonosítása így sem volt nehéz. A botrányt a Viszály (Feud) című sorozat második évada, a Capote vs The Swanns dolgozta fel.
Variety, Project Gutenberg, ScreenRant
forrás: Youtube, wikipedia
