A Szárazság lett a Szívünk rajta szeptemberi kiemelt könyve, ami több műfaji elemet vegyít, hiszen klímafikciós és szerelmi szál is végighúzódik a szövegen - személy szerint neked mi volt a legerősebb kép vagy momentum, ami olvasás közben vagy után megmaradt?
Nagyon sok erős momentuma volt a regénynek. Ami most először beugrik az, amikor Dani, a főszereplő fiú a peremkerületek határán robotrendőrökbe ütközik, akik vagy amik éppen blokádot vonnak az ott élők köré. Volt abban a jelenetben valami zsigerileg ijesztő a technikánkról, amiről az átlagember csak sejtheti, valójában már most milyen fejlett szinten van, és arról, vajon mire használja fel a hatalom.
Az elmúlt időszakban - ha csak a program könyveit tekintjük, már ott is látszik - egyre több olyan kiadvány van a piacon, amely az éghajlatváltozással, a környezetvédelemmel foglalkozik. Apaként és íróként mi a tapasztalatod, mennyire nyitottak erre a gyerekek, mennyire foglalkoztatja őket ez a téma?
Nagyon érdekli őket, szerintem ösztönösen érzik, hogy ez rendkívüli hatással lesz a jövőjükre. Egy ízben, amikor elromlott a kazánunk, és muszáj volt pár napig lavórban fürdenünk, mert alig találtunk szerelőt, megjegyeztem a feleségemnek, lehet, hogy a föld azzal járna jobban, ha összesen annyi vizet használnánk a fürdéshez, mint ebben az időszakban. Vilmos fiam is a közelben volt, de nem tudtam, hogy figyel, ám aztán, néhány nappal később mégis rákérdezett erre a jelenetre. Izgatta, mégis miért beszélgetünk ilyenekről anyuval?
A disztópia mintha ismét reneszánszát élné - mi lehet ennek az oka, és íróként, illetve olvasóként te hogyan viszonyulsz a műfajhoz?
Már húsz éve is közhely volt, hogy a világ nagyon felgyorsult, de úgy érzem, az utóbbi tíz évben ez a folyamat csak fokozódott. Az egyén egyre kevésbé érezheti, hogy hatékony közreműködője a történéseknek. Az biztos, hogy a részei vagyunk, de mintha folyamatosan zsugorodna benne a szerepünk. Mindig eszembe jut a generációm gyermekkorában induló nagy filmeposz, a Csillagok háborúja, melyben a főszereplők minden járművet vagy technikai kütyüt azonnal tudtak kezelni. Már gyerekként is csodálkoztam, ez hogyan lehetséges, ma persze már tudom, hogy sehogyan sem. A technika fölénk nő, mi pedig szinte úgy érezhetjük, a jövőben élünk, talán ez az oka a műfaj erősödésének. Egyébként imádom a sci-fit, legalább tíz éve dédelgetek egy ötletet magamban, amiből regénysorozatot készülök írni.
