A Dumaszínház és a Könyves Magazin közös podcastjának új adásában Litkai Gergely Hankó Gergellyel, a PET kupa alelnökével és a Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetségének ügyvezetőjével és Papp Lászlóval, az i-Tango tulajdonosával és a Gartner magyarországi és bulgáriai képviseletének vezetőjével beszélgetett. A kiindulópontot a HVG könyvek gondozásában, az i-Tango támogatásával megjelent Hannah Ritchie Nem a világvége című kötete adta.
Ebben a szerző egyebek mellett kijelenti, hogy ez a generáció lehet az első, aki jobb állapotban hagyja el a Földet, mint ahogyan találta. De vajon mi mindennek kell még ehhez változnia? Ha a különböző statisztikákat megnézzük, azt láthatjuk, hogy Magyarországnak még van hová fejlődnie, még úgy is, hogy nem minden felmérésben szerepelünk rosszul, például egy friss adat szerint EU-s szinten nekünk sikerült a legnagyobb csökkenést elérnünk a kibocsátásban.
Az mindenképp jó jel, hogy a mostani generáció egyáltalán foglalkozik a környezetszennyezés problémájával – jelezte Papp László. Hankó Gergely az önkéntes munkát és a civil kezdeményezések erejét emelte ki, amelyek egyfajta belépőként is működnek a zöldgazdaságba, ráadásul ma már egy ilyen szerepvállalás referenciapont is tud lenni az önéletrajzban.
A világpolitikában zajló eseményekre átkötve Papp hozzátette, mindeközben azt látjuk, hogy Donald Trump ismét kiléptette az Amerikai Egyesült Államokat a párizsi klímaegyezményből, aminek egyébként lehet olyan hatása is, hogy mások viszont felébrednek és cselekedni kezdenek.
A világ népességének 4 százalékán múlik a Föld sorsa?
„Gondoljatok azokra az emberekre, akik jelen pillanatban édesvízhez és egészséges élelmiszerhez tudnak jutni a Földön, akiknek a környezetében van színvonalasnak nevezhető közegészségügy, van közoktatás, közbiztonság, van internetük és van valamennyi megtakarított pénzük. A környezetvédelem sajnos csak ezután jön. Ha ez a feltételrendszer nem teljesül, a környezetvédelem nem érdekes szempont. Viszont mindez körülbelül az emberiség 4 százalékára igaz, nagyságrendileg 325 millió embernek adatik meg mindez, ők azok, akik valóban tudnak tenni a környezetvédelemért” – helyezte kontextusba a kérdést Papp.
Hankó a jólét és a jóllét közötti különbségre figyelmeztetett, hiszen utóbbi nem jelent feltétlenül nagyon magas költségigényt.
Hogyha meg kéne határozni a fenntarthatóság három fő oszlopát, akkor én azt mondanám, hogy mértékletesség, rendszerszintű gondolkodás és hosszú távú tervezés.
Valahogy ebbe a jóllétbe kellene megkapaszkodunk, megelégednünk azzal, amink van – erre szerintem minden lehetőségünk megvan” – magyarázta.
Litkai Gergely felvetette, hogy jó stratégia-e az egyént tenni felelőssé a környezetszennyezésért, például ujjal mutogatni azokra, akik SUV-t használnak vagy túl gyakran repülnek. Utóbbiról elhangzott, hogy ez Magyarországon nem is annyira releváns kérdés, hiszen a lakosság jelentős része soha nem is ült repülőgépen, és nyaralni sem jár. Az SUV autókról pedig a podcast házigazdája úgy fogalmazott, hogy ad egy hamis biztonságérzetet a használójának, ráadásul a korral egyre többen választanak ilyen járművet maguknak, hiszen könnyebb a be- és kiszállás.
Rosszabb a levegőminőség egy magyar faluban, mint egy nagyvárosban?
A levegőszennyezésre áttérve a beszélgetés résztvevői kitárgyalták a tüzelés káros hatásait.
Az Európai Unió városaiban élő lakosság 97 százaléka nagyobb levegőszennyezésnek van kitéve, mint ahol a WHO meghúzza a határt”
– fogalmazott Hankó.
Magyarországgal szemben 2005 óta kötelezettségszegési eljárás van érvényben a szálló por mértéke miatt: kimutatták, hogy a háztartási tüzelés okozza a PM10 58 százalékát és a PM2,5 79 százalékát.
„Magyarországon a kisebb településeken egyszerűbb bármit elégetni, mert egyrészt olcsó, másrészt pedig nem kell akkora hulladékgazdálkodással foglalkozni. De ezért ezeken a településeken akár még rosszabb is lehet a levegő porkoncentrációja, mint egy közepes méretű nagyvárosban” – egészítette ki Papp László.
Mielőtt azonban mindenfélét eltüzelnénk, egyet vissza kellene lépnünk, és megfelelő szigeteléssel tudnánk megelőzni a bajt, hangzott el.
Kihagyott ziccerek
A beszélgetésben az is elhangzott, hogy Magyarország túlságosan függ más országok fosszilis energiaforrásaitól. „Egyedül az atomenergia az, amit nagy mennyiségben fel tudunk mutatni. (…) Magyarországon nem használjuk ki kellő mértékben a földhőt, és a termálvizeket is túl magas fokon engedjük el, sok esetben akár vissza a természetbe. Kihagyjuk azokat a ziccereket, amiket már igazából 20-30 éve kellene alkalmaznunk” – fogalmazott Hankó Gergely.
Papp László arra is felhívta a figyelmet, hogy tíz év távlatában nem a fosszilis energiahordozók csökkentése lesz a kritikus kérdés, hanem az édesvíz elérhetősége fog súlyos gondokat okozni:
Addigra a világ népességének 40 százalékának nem lesz könnyen elérhető a édesvízkészlet.
Emiatt is nagyon fontos lenne, hogy egyrészt a saját vízkészletünket igyekezzünk minél inkább megőrizni, másrészt pedig, ahogy Gergő is mondta, a geográfiai adottságainkat kellene jobban kamatoztatni.”
A podcastban számos más izgalmas témáról szó esik, hallgassátok meg a beszélgetést a cikkünk elején található linken!
