A jó feleség egyszerűen jó menedzser, mindent kézben tart [Budapesti nők]

„Az volt éppen a baj, hogy már nem önmagáért a ragyogás, szereplés, keringés öröméért volt az egész. Az öntudatlan átengedtségből fel-felérezve, hazamenet sokszor kellett arra gondolnom már: vittem-e előre ma a dolgomat, közelebb jutottam-e a köteles célhoz: férjhez, jól menni férjhez!” – tépelődött Kaffka Margit Színek és évek című regényének eladósorba került hősnője a bálból hazafelé menet. Pórtelky Magda tudta, hogy sok forog kockán: az a lány ugyanis, aki idejében nem talált férjet magának, hoppon maradt, és hamarosan a társadalom láthatatlan perifériáján találta magát.

Évtizedeken keresztül a házasság, egészen pontosan, a jó házasság volt a lányok (és családtagjaik) szeme előtt lebegő legfőbb célkitűzés. Éppen ezért tanulmányaik sokáig a társaságban kívánatos készségek fejlesztésére irányultak. Egy magára valamit is adó család lánygyermekének így aztán illett valamilyen hangszeren játszania, táncolnia, idegen nyelveken beszélnie – és otthonosan kellett mozognia a háztartás vezetésében is. Egy közép- és felsőosztálybeli nő életében sokáig alig-alig volt alternatíva, hiszen hagyományos szerepe szerint feleség, háztartást vezető asszony és családanya lett.

De kik voltak a jó feleségek?

A jó feleség egyben jó menedzsernek is számított, aki mindenhez értett, mindenkinek a körmének nézett – magyarán, akinek a kezében összefutottak a háztartás és a család működésének szálai. Felügyelte a gyerekek taníttatását, utánanézett a szakácsnő és a cselédek munkájának, és reprezentációs feladatokat látott el a férje oldalán.

A házasság fontosságát nem kérdőjelezték meg. A fiatal lányok jó hírére éppen ezért úgy vigyázott a család, mint a hímes tojásra. Bármi kis félreértés, botlás, pletyka ugyanis végzetes következményekkel járhatott, nemcsak a szóban forgó lány, de az egész család jövőjére, jó hírére, társadalmi státuszára nézve. Így aztán nem csoda, hogy a szülők igyekeztek nagyon körültekintően tudakozódni valamennyi potenciális kérő múltját, hátterét illetően. Mert ugyan a 19. század végére egyre nagyobb keletje lett a szerelmi házasságoknak, a frigy sokszor azért továbbra is inkább az üzletről, megélhetésről szólt. Hiszen a tét nem kisebb volt, mint a lánygyerek jövőjének bebiztosítása, és a még hajadon testvérek esélyeinek javítása.

Az irodalmi szövegrészletek Nagypál Gábor és Petrik Andrea tolmácsolásában hangzanak el. 

A projekt a Budapest 150 emlékév részeként, a Pro Cultura Urbis Közalapítvány anyagi támogatásával valósult meg.

Címlapi kép: Fortepan / Makkai Sándor Protestáns Népfőiskolai Egyesület gyűjteménye