- Camus A pestis című munkáját egyszer már megrendezte Hegedűs D. Géza főszereplésével, vele együtt dolgozták át a szöveget is. Nem szokása újra elővenni régi darabjait, de ez a szöveg már akkor nagyon fontossá vált számára, ezért rendezte újra a Deutsches Theater Berlin színpadán is.
- A pestist örökérvényű műnek tartja, amely most még inkább aktualitás. A regény a járvány mellett a fasizálódás, a fal építése, a szökés momentumain kereszül a totális elnyomást mutatja be: újabb feldolgozásában ő ezt a perspektíváját emelte ki. Berlinben ráadásul más jelentésrétegek is rakódnak a történetre: történelmére sajátosan reflektál azzal, hogy 30 évvel a fal lebontása után egy város körbekerítéséről beszél.
- Camus háború alatt írt szövege ugyan egyértelműen a náci uralomról szól, ennél azonban sokkal tágabb értelmezésre ad lehetőséget: egy szélsőséges élethelyzetben mutatja meg, hogyan viselkedik az ember, ha megszűnnek a civilizációs normák. A gonoszság kérdésének boncolgatásán keresztül, az emberi viselkedés és jellem vizsgálatával jut el a totalitárius rendszerek leírásához: mondatai pedig nemcsak a náci uralomra, hanem a háború utáni szocializmusra és más diktatúrákra is érvényesek.
- A pestisben a járvány segíti elő a totalitárius rendszer létrehozását: ebben a helyzetben az ember sokkal kiszolgáltatottabb, az állam pedig olyan szerepköröket is átvesz, amelyre korábban lehetősége sem lett volna. Modern értelmezésben pedig a hagyományos diktatúrák mellett a technológia totalitarizmus is felmerül. A pandémiás helyzettel most különösen aktuálissá vált a regény. Camus az ember, a társadalom szemszögéből vizsgálja a járványt, az itt bemutatott emberi reakciók pedig a mostani helyzetben is visszaköszönnek.
Vezető helyzetben sem meri senki kimondani: valójában fogalmunk sincs róla, mit hoz a jövő.
- A mostani körülményekre tekintettel, ezekre reflektálva dolgozzák most át a tavaly bemutatott darabot. A színházak helyzete jelenleg nagyon bizonytalan, folyamatosan változik. Németországban különösen szigorú szabályozást adtak ki, amely nagyon megosztja a szakmát: egyesek ilyen formában lehetetlennek látják a munkát, mások megpróbálnak alkalmazkodni. Ezzel a darabbal két szempontból is szerencséjük volt: monológ lévén csak egy színésszel dolgoznak, illetve a színház előtti, eddig ilyen formában kihasználatlan, szabad terület lehetőséget adott arra, hogy kilépjenek az épület falai közül, és egy jelenlegi helyzetben is megfelelő nézőterek építsenek ki.
- Itthon a Katona József Színházzal és az Orlai Produkcióval dolgozik együtt. Magyarországon nem adtak ki a színházi munkára vonatkozó pontos szabályozást, a felelősséget a színházakra és azok vezetőire hárítják. A Katonában a Káli holtakat vitte volna színpadra, a sokszereplős, kamrába tervezett darabot azonban most próbálni sem kezdik el. A járványra reagálva és az anyagi fenntarthatóságot is szem előtt tartva, a Katonában most más produkciók esetében is csak kisebb nézőszámmal és szereplőgárdával terveznek. Az Orlai Produkcióban más a helyzet: itt keves színésszel dolgoznak, akikkel most közösen próbálnak megoldásokat, lehetőségeket találni, nemsokára pedig az online próbák is elkezdődnek majd.
- A mostani szituációra reagálva próbál meg mindenki megoldásokat találni, alkalmazkodni: kísérleteznek, redukálják a háttérben zajló munkákat, a színészek és a nézők számát, az aktuális helyzettel kompatibilis műfajokat, színházi formákat, stilizációkat veszik elő. A színházakra most általánosságban az a jellemző, hogy megpróbálnak olyan tevékenységekre, előkészületekre koncentrálni, amelyekkel a későbbi újraindulást, annak gördülékenységét elősegíthetik: az Örkényben például most az őszi darabok világítását próbálják.
Elképzelhető persze, hogy a járvány újraírja a szabályokat, a színházak azonban csak az aktuális helyzetre tudnak reagálni.
- Azt senki nem tudja meddig tart ez a helyzet. A mostani kísérletek, az új formátumok csak ideig-óráig lesznek érdekesek, közben pedig folyamatosan keresni fogja önmagát a szakma. A színház lényege az, hogy közösen éljünk meg dolgokat, ebben a helyzetben pedig pont az élő pillanat, a személyes találkozás, a színész és a közönség, valamint a nézők közötti kémia szűnik meg. Erre pedig most nincs megoldás.
