Fotó: Neményi Márton
Totth Benedek mindig szeretett volna írni, de sokáig hiányzott belőle a kellő önbizalom, ezért kiegyezett a fordítással. Holtverseny című regénye a tavalyi év egyik nagy könyves meglepetése volt, a regény pedig szombat este elnyerte a legjobb első prózakötetesnek járó Margó-díjat. Az írót lepte meg a leginkább, hogy könyvét sokan kamaszregénynek titulálták, ő a legszívesebben 18-as karikát tétetett volna rá. Saját gyerekeinek egyelőre biztosan nem adja oda.
Szombat este fél kilenckor a Margó fesztivál záróprogramján és díjátadóján Winkler Nóra műsorvezető bemutatta az első alkalommal kiosztott Margó-díj három jelöltjét. A fiatal szerzőket kisfilmeken keresztül, majd személyesen is megismerhettük, megtudtuk, a zsűri szerint kié a legjobb pályakezdő regény ma Magyarországon, és kéretlen kulcsszerephez jutott több makrancoskodó mikrofon is.
A technika ördöge az első percektől kajánul babrált Winkler és a többi vendég idegeivel: egy ponton a házigazda ki is nevezte az el-elfulladó mikrofont az est főszereplőjének. Végül sikerült elmondania, hogy a Margó fesztivál szervezői szenvedéllyel olvasó emberek, akik idén nemcsak beszélgetéseket, hanem egy valódi díjátadót is tető alá hoztak. A Margó pályakezdő írót jutalmaz tekintélyes súlyú ajándékokkal: a nyertes 500 ezer forint birtokosa lesz, a Bookline lendületes kereskedelmi és médiatámogatást kínál, a Balassi Intézet próbafordítást készít a könyvről, hogy ezzel a gesztussal elindítsa a külföldi piac felé, az Aegon Művészeti Díj nyertese pedig mentorként segíti majd a győztest. A főváros sem marad ki a díjözönből: budapesti élménycsomaggal és 150 ezer forinttal jutalmazza saját kedvenc fiatal szerzőjét.
Valuska László, a Margó-csapat „egyik szenvedélyes arca” és a Könyvesblog főszerkesztője elmondta: fájón hiányzott már egy pályakezdőknek tartogatott irodalmi díj a megszűnt Bródy-díj helyett. Örül, hogy ennyi szponzort tudtak csapatba állítani, a díjazást pedig évről évre ismétlődő eseménynek szánják. Az előzsűrizést a Könyvesblog szerkesztői végezték: a beérkezett 47 könyv egy tízes listára szűkült, ebből mazsolázta ki a négytagú zsűri (Gaborják Ádám, Kollár Árpád, az Aegon-díjas Péterfy Gergely és Valuska László) a legjobbakat.
A három jelöltet, Mán-Várhegyi Rékát, Totth Benedeket és Babiczky Tibort először együtt láthattuk rövid kisfilmbe dolgozva, aztán egyesével jelentek meg egy-egy személyes filmecskében, Winkler Nóra pedig hús-vér valójukkal is beszélgetett néhány percet a színpadon.
Babiczky Tibor Magas tenger című regényével került a legjobb három közé. A szerző a kisfilmben hol kiskocsmában eregette a dohányfüstöt, hol a szabadban sétált, megvillantva személyiségének ellentmondásos oldalait: az önpusztításra hajlamos, álmatagon dohányzó Művészt, és a kocogó-bicikliző testtudatos fitnessembert.
A nyomozó nem én vagyok, mondta a Magas tenger noiros ködbe és esőbe áztatott főhőséről: persze vannak a figurának olyan személyiségjegyei, amiket önmagából kölcsönzött, és Budapest is a nyomozó személyiségének kivetülése anzix-szerű ábrázolás helyett. Babiczky javíthatatlan költő: verseket folyamatosan ír és írt a regény mellett is, prózája valójában poetizált szöveg brutálisan jó hasonlatokkal – Péterfy Gergely saját bevallása szerint egyiknél-másiknál olyan erős ütést érzett, hogy majdnem elejtette a könyvet.
Babiczky az alkotói folyamat homályos misztériumát izmosítva elmesélte: sok történet keringett benne, amikhez sokáig nem találta a megfelelő formát és hőst. Egy éjjel álmában találkozott a nyomozóval, akiről a reggeli napfénynél már mindent tudott, és csodák csodájára az álomfigurán keresztül hirtelen elmesélhetővé váltak azok a történetek, amikkel korábban annyit küzdött. Winklert nagyon érdekelte Babiczky sportos arculata: az író elmondta, igyekszik az élvezet szempontjából megközelíteni a testformálás bonyolult ügyét, hetente kétszer biztos elmegy futni, de szigorú szabályokat nem tart.
Kapcsolódó cikkek:
Totth Benedek nyerte az első Margó-díjat!
Margó-díj 2015: Babiczky, Mán-Várhegyi és Totth Benedek lehet a befutó
Ez a tíz könyv nyerheti a Margó-díjat!
Babiczky Tibornak a nyomozó adta meg a szikrát
Mán-Várhegyi Réka: Rájöttem, hogy ha írni akarok, akkor írnom kell, lehetőleg minél többször
Totth Benedek: Valószínűleg elkerülhetetlen, hogy egy idő után a történet elnyelje az embert
Mán-Várhegyi Réka, a Babilon Kiadó szerkesztője, a Boldogtalanság az Auróra-telepen című novelláskötetével kapott helyet a legjobbak csapatában. Íróvá válása valójában játék, saját életepizódjainak kreatív felhasználása: példaként elmesélte, hogy egyszer a Lidlben összeszólalkozott „egy hülyével”, úgy érezte, megalázták, a traumatikus eseményt azonban sikerült kiindulópontnak használnia egy (más irányba kanyarodó) történetben.
Réka elmesélte, nagyon sokat röhögött írás közben, és a végeredményt is viccesnek tartja, de elfogadja, ha az olvasó súlyosnak, nyomasztónak látja írói univerzumát. Egyik népszerű novellájában egy feleség reggel felébredve Messivé változik és focizseni-karriert csinál: Réka is lejárt focizni annak idején a Városligetbe, de nagyon rosszul ment a játék, úgyhogy megvalósíthatatlan álmát inkább beletemette egy novellába.
A szerző szerencsésnek tartja magát, hogy szerkesztéssel foglalkozhat, hisz ezzel a képességgel jobban el tudja dönteni a mondatokról, működnek-e vagy sem. Mindig arról álmodozott, hogy egyszer ő képviseli Magyarországot az Európai Elsőkönyvesek Fesztiválján: hatodikos korában elvégzett egy agykontroll-tanfolyamot, talán ott zsákmányolt tudása segített vágyát valóra váltani, tűnődött Winklerrel közösen, bár ha belegondolunk, a Messivé válásnál csődöt mondott a csodamódszer. A műsorvezető zárójelben bevallotta, ambivalens viszony fűzi az agykontrollhoz, mivel a lakásuk mellett tanfolyam működik, és olyankor a túlérdeklődő tömegek miatt képtelenség parkolóhelyet találni.
A vad és kíméletlen Holtverseny szerzőjéről kiderült, hogy halk szavú, szerény fiú szimpatikus, finom humorral átitatva. A harmadik jelöltet, Totth Benedeket lepte meg a leginkább, hogy könyvét, amire ő a legszívesebben 18-as karikát tétetett volna, kamaszregénynek titulálták. A kaposvári kamaszgyilkosság ihlette Holtversenyben Gaborják Ádám szavaival beszállunk egy sportkocsiba, és a horrorisztikus utazás a regény legvégéig tart.
Totth mindig szeretett volna írni, de sokáig hiányzott belőle a kellő önbizalom, ezért kiegyezett a fordítással. A jelenlegi sikert skizoid módon éli meg: van egy srác, aki megírta a könyvet, és van ő, aki egy reggel majd felébred, és a Játszma című filmben látottakhoz hasonlóan benyújtják neki a vaskos számlát. A Holtversenyben 10 év munka lakozik: Totth az első négy fejezetet 5 évig írta, és újabb 5 év kellett hozzá, hogy az egésszel végezzen. Saját gyerekei elől – kamaszregény ide vagy oda – biztosan eldugja jó néhány évig.
Az est utolsó felvonásában előkerültek a díjak. Szalai-Bobrovniczky Alexandra adta át Budapest város különdíját Papp-Zakor Ilkának Angyalvacsora című művéért, akit érzékeny, egyedi látásmódú szerzőnek nevezett. A Nyoszoli Kinga által tervezett fődíjat pedig Starcz Ákos, a Libri-Shopline vezérigazgatója nyújtotta át a győztesnek, az ovációval fogadott Totth Benedeknek.
Totth számára elérkezett a pillanat, hogy átvegye a főszerepet a rendetlenkedő mikrofonoktól, ő mégis inkább a nagy csendeknek hagyta a rivaldafényt: nem tud egyelőre mit mondani, köszöni, rebegte. Péterfy Gergely olvasta fel az ünnepi beszédet, melyben saját pályakezdésének nagyképű pózokkal kikövezett útját idézte fel, örvendezett afelett, hogy a történet-központúság ismét legitim helyet kapott az irodalomban, és mindenkinek önfeledt lerészegedést kívánt. A laudáció alatt Totth összeszedte magát annyira, hogy elmondja: nagyon jólesik neki az elismerés, és mindenkit arra buzdít, olvassanak sokat. Egy év bőven elegendő lesz, hogy az összes pályakezdő író regényét szép rendben végiglapozzák.
