Éppen egy hete mutattuk be azt a tíz kötetet, amelynek van esélye megnyerni idén a Margó-díjat, ezekben a napokban pedig bemutatjuk a szerzőiket is, akiket többek között az első könyv megírása közben szerzett tapasztalatokról kérdeztünk. Sára Júlia után Totth Benedeket faggattuk első könyvélményekről, alkotói szikráról, és az emlékezetes elmesélhetetlenről. Az október 10-én első alkalommal kiosztandó díj nyertesének első könyve a Főváros 500 ezer forintos összdíja mellett kereskedelmi és médiatámogatást kap a karácsonyi időszakban a Bookline online és offline felületein, próbafordítást készít belőle a Balassi Intézet, illetve az Aegon-díj győztese mentorként segíti a szerzőt.
A könyvről
Totth Benedek debütáló regénye, a Holtverseny úgy vágta fejbe az egyszeri recenzenst, mint szobányi hülyegyereket a felismerés, hogy de igen, a pisztoly mégis töltve volt. Villámgyorsan a hét könyve lett nálunk, például azért mert a "nihil (...) talán még soha nem volt ilyen szórakoztató, ennek kulcsa pedig nem is annyira a sztori, mint inkább a nyelv. Totth Benedek egészen egyszerűen érzi, hogyan kell megszólaltatni hőseit. A Holtverseny kamaszai nem béna utánzatok, szövegeik alapján szembejöhetnének velünk bárhol az utcán. Káromkodásaikban, trágár kiszólásaikban még sincs semmi öncélúság, és szerencsére semmi rosszul értelmezett szépelgés sem. Az itt-ben és a most-ban élnek: ők már a Csillagok háborúján szocializálódtak, a kémiáról a Breaking Bad jut eszükbe, a kihalt belvárosról meg a Walking Dead". A könyvből film is készül, az írónak helye volt a legígéretesebb-listánkon; Totth Benedek a Margón elengedte a csilis vibrátort, ezenfelül pedig bebizonyította, hogy az akkus metszőollóval bizony nem csak bukszusokat lehet formára nyírni.
Hány évesen írtad meg az első novelládat vagy történetedet, amelyet már úgy mutattál meg másoknak, hogy azt irodalomnak tartottad?
Az első novellámat általános iskolában, magyarórán írtam, és egy tragikus hegymászóbalesetről szólt. Nem akartam megmutatni senkinek, de a tanárnő lefülelt, elolvasta, és adott rá egy ötöst.
Mi volt a legfontosabb tapasztalat az első kötetig vezető alkotói folyamatban?
Valószínűleg elkerülhetetlen, hogy egy idő után a történet elnyelje az embert, de nem kell parázni, ha írás közben fogalmad sincs, mit miért csinálsz.
Mi volt az a szikra, ami beindította az alkotói munkát?
Először az a kép talált meg, ahogyan a srácok zúznak az elkerülőn. Ehhez kerestem a hangot.
Mit vártál az első könyvtől?
Szeretném azt mondani, hogy semmit, de biztosan nagyon kiakadtam volna, ha senkit sem érdekel a regény.
Fotó: Szombat Éva
Ha tehetnéd, mit változtatnál a könyvön?
Mostanra, azt hiszem, sikerült elfogadnom olyannak, amilyen, de persze ez nem jelenti azt, hogy ne tudnék pillanatok alatt összeállítani egy hosszabb listát.
Kinek a véleményére adtál a leginkább írás közben, kinek mutattad meg először a kész kötetet?
Mindig a feleségem olvassa elsőnek, amit írok, de idővel sok barátomat is belerángattam a dologba. Volt, aki négy különböző szövegváltozatot is olvasott, és volt, aki már akkor biztatott, amikor a szöveg fényévekre volt a véglegestől.
Totth Benedek: Holtverseny
Magvető Könyvkiadó, 2014, 248 oldal, 2990 HUF
Mi volt a legfurcsább vagy legemlékezetesebb olvasói reakció a kötet kapcsán?
A legfurcsább talán az, hogy nem történt semmi furcsa. A legemlékezetesebb pedig csak úgy maradhat a legemlékezetesebb, ha nem mesélem el.
Mi volt az első regény, amit elolvastál? Milyen emlékeid vannak róla?
Swifttől a Gulliver utazásai. Olyan volt, mintha mesét olvasnék, de valami mégsem stimmelt.
Mi a kedvenc debütáló köteted, és miért?
A 22-es csapdája. Zseniális regény, Hellernek elsőre sikerült megírnia valamit, amit nem lehet megírni.
Olvassatok bele a Holtversenybe:
